Vinni terhed, segítségül,
Itt van Simon Cirenébül.
Bárcsak én is, bűnös lélek,
Keresztemmel követnélek!
V. állomás
Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
„Megállítottak egy bizonyos cirenei Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé. Rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.” (Lk 23,26)
Cirenei Simon eleinte kényszerűségből vitte Jézus keresztjét, de amint az elgyötört Úr Jézusra tekint, elfogja a részvét.
Azontúl szíves akarattal és szeretettel hordozza Krisztus keresztjét.
Mily nagy kitüntetés számunkra, Üdvözítőnk, hogy mindennapi kis keresztjeinket veled együtt hordhatjuk.
Örömest osztozunk keresztedben és meggyaláztatásodban.
Miatyánk...
Üdvözlégy...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
Ó, jaj, látod jönni szembe
Édesanyád, gyötrelemben.
Ó, csak én is véle járnék
Krisztus után, mint az árnyék.
IV. állomás
Jézus Szent Anyjával találkozik
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
„Ó, mily nagy volt ama drága szűzanya szomorúsága Egyszülött szent Magzatán.” (Stabat Mater)
Milyen szívszaggató fájdalom az Anyának így látni szent Fiát!
És milyen keserű gyötrelem a Fiúnak édesanyja szenvedése.
Uram tedd fogékonnyá szívünket mások szenvedése iránt.
Miatyánk...
Üdvözlégy...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
Botlik, roskad szegény tested,
Nem bírja a nagy keresztet.
Földre sujtód, jaj! én voltam,
Ki oly sokszor elbotoltam
III. állomás
Jézus először esik el a kereszttel
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
„Betegségeinket ő hordozta, s fájdalmainkat ő viselte.”
Kimerült, agyongyötört Üdvözítőnk nem bírja el bűneink rettenetes súlyát.
A földre roskad, de újra fölkel és tovább járja értünk a keresztutat.
Mélységes bánattal siratjuk a magunk elestét, elkövetett bűneinket.
Bocsásd meg azokat, Uram!
Ezentúl kitartunk melletted, ha kell, a halál árán is.
Miatyánk...
Üdvözlégy...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
Itt van már a kereszt fája, Hurcolnod kell Golgotára. Uram, én meg puhán, restül, Vonakodom a kereszttül.
II. állomás
Jézus vállára veszi a keresztet
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Krisztus Urunk „keresztjét hordozván kiment a Golgotára.” (Jn 19,17)
Mezítláb, töviskoszorúval, vállán a súlyos kereszttel megkezdi keresztútját és behinti azt könnyeivel, szent vérével.
Add Uram, hogy készséges szeretettel és türelemmel hordozzuk mindennapi keresztünket.
Miatyánk...
Üdvözlégy...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
Áll a gyilkos nagy ítélet,
Rajtunk immár igaz véred.
Valahányszor szavam vétett,
Pilátusod lettem néked.
I. állomás
Pilátus halálra ítéli Jézust
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
„Akkor kezükbe adá őt Pilátus, hogy megfeszítsék.” (Jn 19,16)
Pilátus háromszor jelentette ki Jézus ártatlanságát, és mégis halálra adja az Isten-embert.
Az Isten Báránya némán fogadja a halálos ítéletet, és készséges szívvel megy értünk és helyettünk a halálba. Uram, ha most megítélnél, ártatlannak találnál minket?
De ha hiba nélkül lennénk is, add, hogy mindig türelmesen viseljük példád szerint az igazságtalan megítéléseket.
Add meg azt is, hogy szavainkra mindig vigyázzunk.
Miatyánk...
Üdvözlégy...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
Rövid Keresztút
I. Pilátus ítélete. Tiszta kéz - piszkos lelkiismeret.
II. Önkéntesen elfogadni a keresztet annyi, mint felelősséget
vállalni saját sorsunkért.
III. Nem állhatsz lábra, ha nem estél el. De csak azért kelsz föl,
hogy folytasd az utadat.
IV. A szenvedés mélységét szívvel lehet csak mérni,
nem könnyekkel.
V. A szeretet azt jelenti: vinni a felebarát keresztjét.
VI. Odanyújtani a kendőt, hogy valaki letörölje az izzadságot
annyi, mint a nagy hit kis jelét adni.
VII. Elesni - emberi dolog. Felállni - még emberibb.
IX. Ha felállsz az utolsó elesés után, az azt jelenti, hogy
legyőzted a test vonzását.
VIII.Ahhoz, hogy együtt érezz más fájdalmában, először saját
bűneid felett kell sírnod.
X. Ne a kegyelem ruháját vesd le, hanem a bűnét.
XI. A kereszt a leghatásosabb tanítói katedra.
XII. A keresztény csak a jobb kereszten halhat meg.
XIII."Kitartani mindvégig" azt jelenti: csak akkor lejönni
a keresztről, amikor már meghaltál.
XIV.Jézus halála után már a sírok többé nem "örök
nyugvóhelyek".
XV. A húsvét a kereszt érmének a szebbik oldala.
Bevezető
Jézus szenvedéséről bűnösök, emlékezzünk!
Fájdalmas szent Anyjával halálán keseregjünk.
Szánakozva és zokogva, fohászkodva
Szent keresztútra menjünk.
I. állomás
Halálra ítéltetik érted az életútra,
Hogy számtalan bűnödért te ne essél pokolra.
Egek Ura, magát kínra, rút halálra
Adja a keresztára.
II. állomás
Sebes, gyenge vállára nehéz keresztfát veszi,
Örvendj, hogy bűn terhétől lelkedet megmentheti.
Ah, enyhítsed, könnyebbítsed, ne terheljed
Bűnnel Jézus keresztjét!
III. állomás
Sok kínzás miatt teste erőtől megfoszttatik.
S nehéz kereszt alatt arccal a földre esik.
Jaj, nem szánják, sőt kacagják, lábbal rúgják,
Mint barmot, úgy rángatják.
IV. állomás
Jézus Szíve gyötrelme nagyobb, hogy Anyját látja,
Máriának hegyes tőr szívét általjárta,
Hogy szent Fiát, szelíd Bárányt, taszigálják,
Ütik, verik, hurcolják.
V. állomás
Látván a gonosz zsidók, hogy Jézus elfáradna,
Kereszt viselésére ereje már nem volna,
Simont kérik, kényszerítik, fenyegetik,
Hogy ő húzná keresztjét.
VI. állomás
Szörnyen megcsonkolt színét Veronika hogy látja,
Szíve rajta megesvén a keszkenőjét nyújtja.
Képét reá Jézus nyomá, visszaadá,
Hogy szívében hordozná.
VII. állomás
Másodszor földre esik arccal a szelíd Bárány,
Szent képét összetörvén, foly’ a vér orrán, száján.
Szent személye teljes vérrel, kékségekkel,
Dagadozott sebekkel.
VIII. állomás
Jeruzsálem leányit vérbe borult szemekkel
Látja, hogy rajta sírnak, meginté ez igékkel:
„Ne sírjatok, hogy így láttok, magatokon,
S fiatokon sírjatok.”
IX. állomás
Harmadszor földre esik az elestek gyámola,
Ki bűnt bűnre szaporít, az ennek oka vala.
Ah, ne újítsd, ne szaporítsd, ne súlyosbítsd
Bűnnel Jézus keresztjét.
X. állomás
Sebeihez ragadott ruháját lerángatják,
Szolgák nagy dühösséggel sebeit megújítják,
Képtelenül, sebeiből, mindenfelől
Vér foly’ egész testéből.
XI. állomás
Sok kalapácsütéssel kereszthez szögeztetik,
Szörnyű nagy fájdalmára teste kifeszíttetik.
Ájus szíve, nincsen színe, szédül feje,
Vérbe borul szent teste.
XII. állomás
Függ már Jézus bűnödért kereszten megfeszítve,
Ölelésedre mégis keze ki van terjesztve.
Szíve eped, szava reked, jaj, mint reszket,
Kínok közt meghal érted.
XIII. állomás
Fájdalmak tengerébe Mária szíve merül,
Látván, hogy Jézus teste vér és seb mindenfelől.
Ölben tartja, csókolgatja nagy zokogva,
Halálán sír bánkódva.
XIV. állomás
Nagy kínok hegyes tőre sebzi Mária szívét,
Midőn a sziklasírba teszik szent Fia testét.
Hol a kincse, ott a szíve eltemetve,
Zokog és sír reszketve.
Befejezés
Értünk megfeszült Jézus, kérünk, hogy sebeidet
Mutasd be szent Atyádnak bűnünkért szent nevedet,
Hogy sebeid, vércseppjeid, szenvedésid
Legyenek örömünkre.
Szívünk, lelkünk most kitárjuk,
Utad, Jézus, veled járjuk.
Kérünk, mélyen belevéssed
Szíveinkbe szenvedésed.
Bevezetés
Isteni Üdvözítőnk, mi bűnösök vétkeztünk, és te szenvedtél ártatlanul a keresztúton és a kereszten. Ide juttattak vétkeink.
Töredelmes szívvel szánjuk és bánjuk életünk minden bűnét, amelyekkel téged, legnagyobb jótevőnket hálátlanul megbántottunk.
Hogy szeretetünket megmutassuk és vétkeinkért engeszteljünk, követünk keresztutadon.
Add meg lelkünk üdvösségére és a tisztítótűzben szenvedő testvéreink segítségére Anyaszentegyházadnak a keresztút járására engedélyezett búcsúit.
Ámen.
Keresztet a földön minden ember kap, Az egyik kisebbet, a másik nagyobbat. Születhet kunyhóban vagy palotában, Elkészítve várja az ő keresztfája.
Az a csoda aztán, hogy senki sem látja, Mint vérzik a válla, hogy sebes a háta. Van, aki alázattal és lehajtott fővel Viszi a keresztjét, Krisztusi erővel.
Van, aki könnyen hordja, még nevetni is tud Még a másik zokog, és le a földre rogy! Van aki büszkén viszi, hisz más úgysem látja, Milyen nagy a másik ember keresztfája.
Van, aki zokogva zúgolódva viszi, Minden sarkon megáll, s ha lehet leteszi, Van aki dicsekszik, örül, ha megszánják, Olcsó könnyek sokszor áztatják orcáját.
Van aki keresztjét más vállára rakja Abban a hiszemben, hogy vissza már nem kapja, Van aki félrenéz, hol jobbra, hol balra, Segít társain, segít mert akarja.
Én a keresztemet fiatalon kaptam, Elfogadni, hej de sehogy sem akartam, Sírtam lázadoztam még össze is törtem S ó csodák csodája újra nőtt előttem.
Így aztán fölvettem gyönge vállaimra, Tudtam, hogy elkísér hűen a síromba Tövises utamon elgyöngült a lábam, Vittem a keresztet s meggörbült a hátam.
Elestem, fölkeltem, így ment éveken át, Vittem és cipeltem a nehéz keresztfát, Akartam feledni napsütéses tájon, De a keresztem fáját ott is megtaláltam.
És akik ismernek szinte egytől-egyig Mind kigúnyoltak és lettek csúfolóim. Tövises koszorúmat jól fejembe nyomták, Könnyeim patakját szélesebbre vájják.
Mert hát keresztemet nehéznek tartottam, Azért hozzá több más kis keresztet kaptam, Immár ott állnak szeretteim sírján, Megszaporodott már hatalmas keresztfám.
Meg is öregedtem, a hajam fehér lett, De az én keresztem súlya könnyebb nem lett. Naponta növekszik szívemben a súlya, Vagy én lettem gyengébb, a vállam már nem bírja?
Ó de sokszor, de sokszor szeretném letenni Azt hiszem, hogy tovább nem bírom már vinni! Vérzik a szívem is, a lelkem roskad össze, De az én keresztem hű hozzám örökre.
Cirenei Simon ki vinni segítetted A Jóisten áldjon jóságodért téged. Tudom, ha meghalok eltemetnek engem, Síromra tűzik majd a végső keresztem.
Akkor majd azt mondom: én Uram, Jézusom, Nehéz a keresztem, most már visszaadom. Esdve kérem tőled édes jó Istenem
Üdvözítsd,az égbe az én szegény lelkem. Boldogítsd örökre az én fájó szívem.
,,A szeretetnek három alkotóeleme van:
az adni, az elfogadni tudás és a sebezhetőség.
Ha valaki nem képes adni és elfogadni, nem tud szeretni, és aki szeret, a rövidre zárt, erőszakos megoldásokat is félreteszi.
A szeretet leleményességét kellene megtanulnunk, s megvalósítani a mindennapjainkban.
Mert bár az ember mindig a saját korát tartja a legszeretetlenebbnek, legelfásultabbnak és legidegenedettebbnek, a szeretet végtelenül hétköznapi dolog.
Nem feltűnő, nem látványos, nem a sikert középpontba állító, és az ezt istenítő korban talán ezért nem is lehet olyan népszerű.
A mi korunkban sem az, melynek egyik legfőbb parancsa, hogy légy sikeres, rövidtávon és látványosan.
Pedig a csak sikerből élni akaró élet végtelenül szegény emberileg.
Nagyon könnyen összeroppan, és a kudarccal nem tud mit kezdeni.
A szeretet el tudja viselni a kudarcot, és erőt tud adni az újrainduláshoz."
/ Bölcskei Gusztáv /
Reggeli ima
Atyám, én Istenem, a mai nap is kérlek
Áradjon kegyelmed és segítsen engem
Áldj meg a Gondviselés igaz erejével
Örök bölcsességed tiszta szent lelkével
Adj erőt és tudást, a szeretet fényében
Küld le védelmedet angyalok képében
Vonjon be hatalmad arany fényoszloppal
Mellyel Földanyához most lecsatlakoztatsz
Így legyek egységben és harmóniában
Test - Lélek és Szellem a Szentháromságban
Éledjen szívemben most fiad szent ereje
Hogy utamon Hozzád Ő vezessen engem
Megbocsátó Fényed tisztítson a létben
Segíts elengednem minden bűnöm, vétkem
Legyen Akaratod és hited Énbennem
Sugalmazd a jóra segítő kezemet
Engedd meglátnom mindenben önmagam
Hogy magasztalni tudjam a teremtő hatalmat
Megváltó Krisztusom most hitvallást teszek
Életem Urának Téged elismerlek
És új életre kelek minden szent hajnalon
Mert a te szíved fénye az enyémben ragyog
ÁMEN
"Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg, s ne keseredj el, ha nem találod helyed. A valós élet olyan, mint a csörgedező patak, előfordul néha, hogy nehezebben halad. Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad, idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat. Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad, minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad. Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap, gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat. Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd, ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed. Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed, gondjaid közt tartogat még csodákat az életed. Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd: A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett."
Hemingway
Ha a gyerekek kritizálva élnek,
Megtanulják milyen megbélyegezettnek lenni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek,
Megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek,
Megtanulnak szégyenlősnek lenni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek,
Megtanulnak bűnösnek lenni.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek,
Megtanulnak türelmesnek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek,
Megtanulnak bizalommal lenni.
Ha a gyerekek megdícsérve élnek,
Megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltóságban élnek,
Megtanulják az igazságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat,
Megtanulnak hinni.
Ha a gyerekek hitelesen élnek,
Megtanulják mit jelent szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek,
Megtanulják megkeresni a szeretetet a világban.
Hogyan élnek a te gyerekeid?
S ha százszor is becsapnak és ezerszer csalódom abban,
Kinek szívemet, mint álmából a rózsát, kitakartam,
S ha épp az árul el, kit életemmel fedeztem én,
S ha tulajdon fiam tagad meg, s ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem barátaim,
S ha megcsal a reménység, s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
És elátkozom már, hogy megszülettem, s ha csak a bosszút hízlalja a hála híveimben,
S ha rágalom kerít be, - akkor se mondom, hogy nem érdemes!
Akkor se mondom, hogy nem érdemes hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen magányban, mert irgalmatlan az élet.
De csöndes szóval eltűnődve mondom: bizalmam sarkig kitárt kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú; ki-bejár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére nem állítok őrséget tíz igaznak!
Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt, megtisztálkodva ma betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma, köszönthet holnap tiszta öleléssel!
Nem, nem a langy irgalmat hirdetem, nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak, nem tudok mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm, akár a nyers önzés orvtámadását.
De hirdetem, hogy bűneink mulandók! Mint a mammut és az ősgyík,
a múltba porlad a gyűlölet és a gyanakvás; dühünk lehűl, csak szerelmünk örök.
S halandó gyarlóságai között csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben csak jósága szolgálhat menedékül.
Amikor azt hiszed elfogyott,
S nincs már több erőd.
Amikor azt érzed,
Ez, tovább nem mehet,
Emelt fővel élni nem lehet.
Összetört a bánat,
Ezernyi gond közt, homályban élsz,
feladnád már, nincs tovább.
S mégis, valami itt tart.
Nem tudod miért, nem tudod kiért?
Legyűröd a gondot,
lassan-lassan talpra állsz.
Az életet nem te adtad magadnak,
hát nincs jogod, hogy feladjad.
Az ember megmarad a holnapnak,
akkor is, ha gyötri a bánat. . .
Bármi is a kérdés, a SZERETET a válasz!
Bármi is a gond, a SZERETET a válasz!
Bármi is a betegség, a SZERETET a válasz!
Bármi is a fájdalom, a SZERETET a válasz!
Bármi is a félelem, a SZERETET a válasz!
Mindig a szeretet a válasz, mert a SZERETET MINDEN!"
Unokám Születésnapjára
A jó Isten éltessen sokáig téged!
Kívánok néked megannyi szépet
Boldogságot, annyit, mint csillag az égen,
Szeretetben éljél és békességben!
Jóságod ragadjon át mindenki másra,
Kedvességed szórd szét az egész világba,
Kerüljön el mindig messzire a bánat,
Szeretnénk így látni mindig csak vidámnak!
Egész életedet ragyogja be a szépség,
A baráti szeretet, a hűség és a féltés!
Kívánom, hogy ne szenvedjél semmiből sem hiányt,
Kerüljön el a betegség és legyél mindig vidám!
S ha az élet viharában a bánat mégis megtalálna,
Számíthatsz majd mindig a sok jó barátra!
Számíthatsz ránk mindig, bármi is érjen,
A jó Isten téged sokáig éltessen!
A végtelenhez mérve semmi sem tökéletes
Az ember nyughatatlanul mégis mindig keres
Az örökös vándorút véget soha nem ér
S ha nincsen gyökerünk - elvisz a szél
Mindenkinek vannak különös vágyai
De felelősséggel tartozunk, ha számít ránk valaki
Lehet belőle száz is, az az egy többet ér
S elfelejtenéd - elvisz a szél
Jól csak a szívével lát az ember
Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan
Az igazságot átérzi lelkünk
De te is tudod, kimondhatatlan
A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk
a csillagévek óráin egy perc az életünk
Az ember önmagában semmit sem ér
Ha nincsen barátunk - elvisz a szél
Jól csak a szívével lát az ember
Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan
Az igazságot átérzi lelkünk
De te is tudod, kimondhatatlan
Minden sivatag egy kutat rejt valahol
S ha lelked mélyén rátalálsz, már nem csodálkozol
Az ember ezen a Földön csak egyszer él
s ha nincsen barátod - elvisz a szél
