Pilinszky János ~ Szög és olaj 

S talán épp azért, hogy mi magunk – ha valóban jót tettünk – árnyékban maradhassunk, egyfajta személytelenségben, s ne veszítsük el jótetteink értékét a nyilvánosság színpadias tündöklésében.

 Ha van rá erőnk, ne panaszoljuk hát, hogy ez vagy az az erőfeszítésünk hiábavaló volt!

BOLDOG II. JÁNOS PÁL PÁPA IMÁJA AZ ÉLETÉRT

Ó, Mária,
ki az új világ hajnala
és az élők Anyja vagy,
rád bízzuk az élet ügyét:

Ó Anyánk, tekints a magzatok sokaságára,
akiket nem engednek megszületni,
a szegényekre, akiknek oly keserves az életük,
azokra férfiakra és nőkre, akik embertelen erőszak áldozatai,
az öregekre és betegekre,
akiket közömbösségből vagy hamis jóságból öltek meg.

Tedd meg, hogy akik hisznek Fiadban,
megismerjék és szeretettel hirdessék
korunk embereinek
az élet Evangéliumát.

Eszközöld ki számukra
a kegyelmet,
hogy mindig új ajándékként fogadják;
az örömöt,
hogy egész életükben emlékezve rá,
tiszteljék ezt az Evangéliumot;
és az állhatatosságot,
hogy bátran tanúskodjanak róla,
s így minden jóakaratú emberrel együtt építhessék
a szeretet és az igazság civilizációját
Isten, az élet Teremtője és szerelmese
dicséretére és dicsőségére.

Amen.

 

Nagy dolog a szeretet.
Valóban nagy jó, mely egyedül könnyít minden terhet,
és egyaránt elvisel minden egyenetlent.
A szeretet futván fut, örül, szalad és fel nem tartóztatható. 

Mindent elhagy, hogy mindent elnyerjen.
A szeretet nem ismer határt,
hanem minden módfelett buzgón lángol.
A szeretet terhet nem érez, fáradságot nem szenved,
többre vállalkozik, mintsem elbírná.
A szeretet lehetetlenséget nem ismer,
 mert azt állítja, hogy mindenhez van ereje.
A szeretet vigyáz.
Szunnyadván nem alszik, elfáradván meg nem bágyad, 

szorongattatván meg nem szorul, félvén nem retteg,
hanem mint a sebes láng és égő fáklya felverődik és bátran átmegy mindenen.

Kempis Tamás

Kibédi Ervin ~ Ahogy a napok rövidülnek…

Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.

Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.

Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.

Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.

Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő kezet
Amíg lehet, amíg lehet.

S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta szemedet
Mert szeretett, úgy szeretett.
Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.

A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.

Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet.

A szeretetnek három alkotóeleme van:
az adni, az elfogadni tudás és a sebezhetőség.
Ha valaki nem képes adni és elfogadni, nem tud szeretni, és aki szeret,

 a rövidre zárt, erőszakos megoldásokat is félreteszi.
A szeretet leleményességét kellene megtanulnunk, s megvalósítani a mindennapjainkban.
Mert bár az ember mindig a saját korát tartja a legszeretetlenebbnek, legelfásultabbnak és legidegenedettebbnek, a szeretet végtelenül hétköznapi dolog.
Nem feltűnő, nem látványos, nem a sikert középpontba állító, 

és az ezt istenítő korban talán ezért nem is lehet olyan népszerű.
A mi korunkban sem az, melynek egyik legfőbb parancsa, 

hogy légy sikeres, rövidtávon és látványosan.
Pedig a csak sikerből élni akaró élet végtelenül szegény emberileg.
Nagyon könnyen összeroppan, és a kudarccal nem tud mit kezdeni.
A szeretet el tudja viselni a kudarcot, és erőt tud adni az újrainduláshoz.

Bölcskei Gusztáv

 

HÚSVÉTI ÁLDÁS

Az élő Krisztus áldjon meg
ne rettentsen a halál
ne bántson a végesség
ne fájjon a magányod

Az élő Krisztus áldjon meg
ne gondold, hogy nincs már út
ne érezd, hogy távol vagy
ne hidd el, hogy nincs remény

Az élő Krisztus áldjon meg
Járjon előtted a Feltámadott
mutassa meg neked az Élők földjét
ahol mindenki céljához ér
mutassa meg neked a szabadság világát,
ahol minden pillanatban megérint az Élet

 

Áldott szép Húsvétot kívánok, Feltámadott!

Húsvét

Áldott szép Húsvétot kívánok, Feltámadott!
Eljött hozzánk újra ismét az Áldott és Szent
Húsvét ünnepe, Feltámadt Jézus Krisztus Urunk
Harmadnapra halottaiból, Áldott az Ő Szent Neve örökkön-örökké

Lassan ébred a természet is most erre a legnagyobb Szent ünnepre
Virágok nyílnak mindenfelé, örök titkaként a zárt sziklasírnak
Ahol egy titokzatos angyal várta Máriát, ott támadt fel újra az élet

Bizonyítva ezzel mindenkinek, minden embernek higgyetek
Soha ne féljetek, semmitől, de mindig igazak legyetek életetekben
Életemet az egész világon élő, összes emberért adtam kivétel nélkül
Jó Atyám ezt kérte tőlem, boldogan haltam meg, és én mentettelek meg benneteket, emberek

Kételkedő emberek, hinnetek kell, hogy nem hal meg a lélek soha
Csak a test múlik el, de lelketek, igaz mivoltotok, ha úgy éltetek
Mindenkié megigazul, odafenn, üdvözül Jó Atyám kegyelméből
Végtelen szeretetéből, egy fáj Jó Atyámnak, a mérhetetlen földi gonoszság

Adtam fiamat, értetek, emberek, hogy mindenkinek egyforma
Esélye legyen, a földön túl lévő életben, miért nem a szeretetben éltek egymással
Ez fáj nekem, mert hittem, és még hiszek bennetek, hogy jó útra mentek mindannyian
Hol nincs többé hazugság, gyűlölet, csak igaz szó, és önzetlen szeretet

Emberek, nézzétek a sok szép virágot, a sugárzó napot
Mely ma különösen Értetek süt melegebben, keltsétek fel az egész világot
Töltsétek fel lelketeket az igaz Isteni Fénnyel, erőt kap mindenki
Húsvétban igaz hittel, igaz szeretettel, új életet, új reményben

Ne féljetek, mert életemet adtam értetek, mindenkiért egyformán
Hittel éljetek, békében, igaz őszinte segítő szeretetben egymással
Ha sorsotok hányatott volt, jusson eszetekbe, eszedbe
Értetek-Érted, mindenkiért halt meg Jézus, és ma mindenkiért
Feltámadott, örök életet kaphat mindenki, csak igazul kell élni egész életen át!

Szebenyi Judit

Pilinszky János: Húsvét margójára
A gyónás szentségében titokzatos módon mindig jelen van ez a drámai pillanat. Semmiféle önelemzés és semmiféle bánat nem pótolhatja ezt az értéket. A lelkiismeret-vizsgálatot és bánatot csakis a gyónás emeli valamiféle hasonlíthatatlan drámai történéssé, konkrét erejű mozzanattá. A gyónással küszöböt lépsz át, mely a bűn rabságából Isten szabadságába vezet. Fellélegzel. Megtetted a nagy lépést. Látszatra alig „történt” valami; „cselekedeted” isteni közegben játszódott le. Csak csöndes ujjongásodon érzed, mennyire valóságos szabadulásod.

De épp ez a titokzatos „cselekvési mozzanat” magyarázza azt, hogy el is lehet szokni tőle. Erő, és újra és újra elhatározás kell minden egyes gyónáshoz, mint minden valódi cselekvéshez. S már a cselekvés „misztikájához” tartozó kérdés volna azt megfejteni, az ember miért hajlamos a restségre akkor is, mikor az rabságot, rosszat, árnyékot jelent számára, s miért rest megtenni a döntő lépést, mikor az a szabadságba, örömre és világosságra vezet?

Pilinszky János: Feltámadás
Az első világító „szó” a húsvéti éjféli mise után hangzik el: „Krisztus föltámadott” – mondja a fiatal Nyehljudov szerelmének, Katjának. S a leány: „Valóban föltámadott”. Évszázados szavak a húsvéti gyertyák fényében, de milyen éretlenül hangzanak a fiú szájából! Hogy mennyire éretlenül, azt igazán akkor érezzük, amikor évek múltán a jelenet szóról szóra megismétlődik közöttük, de most már valóban hittel, egész életük, bukásuk és feltámadásuk valóságával

 

14. Jézus temetése

Jézusom, már sok temetés volt az életemben.
 Hozzám tartozók, családtagok.
Olyan jó tudni, hogy a halállal nincs vége mindennek! 
Olyan jó lesz találkozni szeretteinkkel! 
Köszönjük Neked!

Mint a tiszta sír - az Úr testét - úgy fogadjuk a szentáldozásban Jézust.

Úgy is szeretnénk élni, hogy a tetteinkből lássák, 
hogy Jézus nem halott, nincs eltemetve. 
Jézus ott lakik a szívünkben is. 
Itt él köztünk a kölcsönös szeretetünk által, ha ketten-hárman összejövünk az Ő nevében...

Köszönjük Jézus, hogy élsz, vagy számunkra is!

13. Jézus testét leveszik a keresztről

Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte!

Nekem sem kell a kereszten maradnom. Irgalmasságod sokszor megszabadít. 
Igaz, sokszor 'halál' az ára, de megéri szeretetből Veled szenvedni, meghalni!

És olyan jó Mária karjaiban: '... imádkozzál érettünk bűnösökért, most és halálunk óráján'!

 

12. Jézus meghal a kereszten

Jézusom, már bennem is hányszor meghaltál!
 Amikor szeretetlen voltam... 
Amikor nem mondtam ki az igent az Atyának..., amikor nem engedelmeskedtem...

Köszönjük, hogy megváltottál minket, megmentettél az örök haláltól! 
Szeretnénk szeretetünkkel kínjaidat enyhíteni.

Urunk, ne hagyj el minket, maradj velünk életünk hátralévő napjaiban.
 Engedd, hogy legyen erőnk a bűnre vezető alkalmakat elkerülni és Téged választani!

Pilinszky János ~ Nagypéntek

 

'Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem!'

Még Pilátus tornácától is hosszú az út idáig, még a "kereszt botrányától" is e "botrányos mondatig".  Jézusnak mégis ezt a mondatát szeretem a legjobban, mintha e mondatával egyenesen az én hitemre számított volna.  Pedig "botrányos mondat", mellyel - mintha minden eddigi szavát hiteltelenítené.Hol esik itt már szó arról, hogy "boldogok, akik sírnak"...
S mégis: az egész nagy dráma épp hiteles nem lenne nélküle.  Ez az egy mondat mégis hiányzott.  Ezzel az egy mondattal jegyezte el magát végképp velünk.  Ezzel az egy mondatával vonz bennünket örökre magához.
Igen, mielőtt engesztelő áldozatát elfogadta volna, utoljára még mintha az Atya is levette volna róla tekintetét.  S azóta ez a velünk örökre egybefonódott, csodálatos és édes Isten soha többé nem foghatja be fülét, ha kétségeinkben saját mondatát kiáltjuk feléje.  Egy lett közülünk mindörökre.
Milyen nehéz bármit is szólni minderről, de semmit se szólni még nehezebb.  Ha valaki olvasgatta a bibliát lámpaoltás előtt, az éjszaka csendjében, egészen bizonyos, hogy megszólította legalább egy mondata.  S ha valaki nagy szükségében olvasgatta, lehetetlen, hogy ne érzékelte volna a betűk mögött az Ige jelenlétét.
Ő volt az.  Mert Ő ma is köztünk van, éppúgy, sőt sokkalta inkább, mint "a maga idejében".
Jézus valóban föltámadott.

 

11. Jézust keresztre szegezik

Életünkben sokszor részesei voltunk a keresztre feszítésnek – bár a mai lelkülettel visszafordíthatnánk!

Milyen fájdalmakat okozunk a bennünk lévő Krisztusnak bűneink miatt!

Mária ott volt Jézus keresztre feszítésénél: milyen szenvedés lehetett az anyának!

Bár egész évre megőrizhetnénk azokat a böjti fogadalmakat, lelkiállapotot, amelyet Nagypéntek diktált!

 

Pilinszky János ~ Nagyhéten

 

részlet

a Megváltó szenvedéseinek idején, külön súlyt és szépséget nyer a misztikus Keresztes Szent János értelmezése az élet éjszakájáról. A hit útján járó ember a kegyelem napjától először elvakul. Ez az érzékek éjszakája, mit nyomon követ az intellektusé. Vakság ez, éjszaka, de valójában egy természetfeletti világosság kezdete.

A nagyhét gyászában hasonlóképp érezhetjük valamiféle kimondhatatlan derű, világosság: egy, még a láthatár alatt rejtőző nap közeledtét, mozdulását.

'VÉLETLEN'

'Mindannyian megláthatjuk Istent a rendkívüli dolgokban,
de ahhoz már gondos szellemi képzettség kell, hogy minden
kis részletkérdésben is meglássuk Őt.
Soha ne gondolj arra, hogy a 'véletlenek'-nek nevezett esemény
nem Isten rendelése.
Légy kész, hogy mindenben felismerd Isten terveit.'

O. Chambers

PILINSZKY JÁNOS: HITÜNK 'ISKOLÁJA'

A nagyböjti időszak, végén Jézus kereszthalálával és föltámadásának dicsőségével, az egyházi év legfontosabb fejezete. Hitünk legélesebb kontrasztjait egyesíti magában, s oldja fel végül valamennyiünk feltámadásának reménységében.

Bűn és lemondás, szenvedés és öröm, halál és föltámadás: hitünk és életünk minden színe jelen van itt, s méghozzá a maga teljességében, legtelítettebb állapotában. A szenvedés itt kapja meg végérvényes jelentését a bűn rettenetes valóságával való összefüggésében. Eszerint a lemondás egyszerre jelenti az öröm és a szenvedés iskoláját. Ha nem volna szenvedés, talán örökre megmaradnánk a bűn állapotában. De a csapások kimozdítanak a rosszból. Ezért beszélhetünk a szenvedés kegyelméről, s a szenvedésről, mint az igazi öröm kezdetéről.

 

Forrás ~ Internet

 

10. Jézust megfosztják ruháitól

Hiúságunk, könnyelműségünk vetkőztette le Jézust. Evésben, ivásban, torkosságban való mértéktelenségünk itatja üdvözítőnket epével és ecettel. Vigyázzunk égi ruhánkra, a megszentelő kegyelemre! Jézus erényeibe szeretnénk öltözni! 

PILINSZKY JÁNOS: KATOLIKUS SZEMMEL (XVI.)

A nagyböjt alázatra nevel. Bizonyos értelemben nem is egyéb, mint az isteni alázat iskolája, Isten alászállásának története a világban.

Ha fölemelkedést emlegetünk, gyakran felejtjük, hogy a fölemelkedésnek legjárhatóbb útja számunkra az alázat, az erkölcsi süllyedésnek ez az ellenkező előjelű megfelelője. Miközben a kétféle alászállás látszatra azonos tendenciát mutat, valójában tökéletesen ellentett. Az egyik Káin – a másik Ábel.

Az alázat pályája minden fölemelkedésnél magasabbra ível. Olyan erény, ami bár szürke hamunak tűnik szemünkben, füstje mindenkor fölfele tör.

Az isteni megváltás története ennek az alászálló fölemelkedésnek örök példája és tanúsága közöttünk. Legemberibb és legistenibb iskolánk és lehetőségünk.

 

9. Jézus harmadszor esik el

Bűneink súlya alatt újra elesek, de újra feláll irántunk való szeretetből és folytatja útját a Golgota felé. Jézusom, én is hányszor estem el!

Segíts, hogy újra és újra fel tudjak állni. Add Uram, hogy ne ragaszkodjam rossz szokásaimhoz. Használjam ki az újrakezdés lehetőségeit!

AZ ÉN SZEMEIM

Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel látom csak a fényt meg;
te viszed súlyát terhem nehezének,
te támogatsz, ha összeroskadok.

Tollam kihullt: szárnyaddal szárnyalok,
a te szellemed ragad engem égnek;
tél fagya dermeszt, nyarak heve éget,
s úgy váltok színt, ahogy te akarod.

Szívembe vágyat is csak vágyad olt már,
benned születnek gondolataim,
szavaim lángját lelked tüze szítja;

nem érek többet nélküled a holdnál,
amely az égbolt éji útjain
csak a leszállt nap fényét veri vissza.

Rónay György

 

 

8. Jézus szól a síró asszonyokhoz

Jézusom köszönöm, hogy minden fájdalmamban és bánatomban mellettem álltál, vigasztaltál.

Add, hogy életemben ne a siránkozás uralkodjon, hanem dolgaimat derűvel végezzem.

PILINSZKY JÁNOS: A KERESZTÉNY DRÁMA 'ÜNNEPI HETEI'

Az életet, melynek a halál a vége, a keresztény lélek drámaian egybelátja, s az örök élet hitével és belső megközelítésével oldja fel.

Nagyböjti téma. A keresztény lemondás, a keresztény aszkézis lényege szerint óriási életigenlést jelent, s töretlen, törvényszerű íveléssel robban ki a húsvéti hallelujában! A keresztény húsvét a mindenség legcsendesebb, s leghatalmasabb detonációja, a feltámadt Krisztus, s vele az egész teremtett világ dicsősége és megújulása.

Jézus tanait, az Evangéliumot különben is - csodálatos, rendkívüli, istenien vakmerő összetettség jellemzi. Milyen nehezen lehet megérteni ennek fényében a keresztény gyakorlatot oly sokszor jellemző egyoldalúságokat. Szegényesség, gyanakvás, tétova óvatosság, bizalmatlanság szülöttei ezek, s világok választják el őket Jézusnak mindent zseniálisan lerövidítő, egybemarkoló, villámszelíd természetétől.

Ezekben a napokban, amikor az egyházi év, a keresztény dráma 'ünnepi heteit' éljük, tanulságos hát föleleveníteni magunkban e 'dramaturgia' főbb vonásait, s természetét, az ujjongás és a bánat elemi erejű színeit, szemben mindenfajta egyoldalú és elszürkítő törekvéssel. És félni se féljünk a maguk elemi erejében fogadni e tiszta erőket, miket Isten az öröklét nyugalmával adagol számunkra, s szinte észrevétlenül a legnagyobb dolgoknak kijáró csendben.

Forrás ~ Internet

PILINSZKY JÁNOS: NAGYBÖJTI LEVÉL

 
A nagyböjt ilyen értelemben az alázat legfőbb iskolája számunkra, „a katarzis évada”, mely halandó voltunk megértésében, belátásában és elfogadásában tetőzik. Az, hogy bocsánatot nyerünk, és az, hogy halálunk után az örök élet ígérete vár ránk: tökéletesen ingyenes, isteni ajándék. A nagyböjti időszak szelleme fokozhatatlanul drámai, se a bűn realitását, se a halál tényét nem szépíti. Ellenkezőleg: mindkettőnek, a halálnak és a bűnnek is, pontosabban halálunknak és bűneinknek is teljes súlyát tárja elénk. Félelmetes iskola. És szabadulásunk belőle – minden megszenvedettsége ellenére – mégse valamiféle törvényszerű átmenet gyümölcse, hanem olyan ajándék, mely minden reményt, minden elképzelést fölülmúl békéjével és makulátlan szeretetével.

Ha az újkori irodalomból azt az írót kellene megneveznem, akinek műveiben a nagyböjt nagy metafizikai drámája a legmélyebben és talán legszélesebben nyert megfogalmazást, minden bizonnyal Dosztojevszkij nevét említeném legelöl. Ő talán az egyetlen „klasszikusunk”, akinek „mondandója” még ma is nyitottan áll előttünk. A „bűn őrületétől” kevesen gyötrődtek annyit, mint ő (egyik rövid posztumusz műve a világirodalom legfélelmetesebb önvallomása), de a megsebzett „Báránytól” nyert ítélet csodálatos békéjéről se tudott író nálánál „többet” papírra rögzíteni.

Az, hogy befejezésül épp Dosztojevszkijre hivatkozom, többek közt azt is bizonyítja számomra, hogy a nagyböjt „enyhített”, mai formája semmiképp se von le semmit annak örök (égetően örök) aktualitásából. Ellenkezőleg: minél előbbre jutunk a történelemben, annál nyilvánvalóbban fölszínre kerül az emberi sorsnak az a „mélyrétege”, változatlan, lényegbeli tényezőivel együtt, amiről az Evangélium beszél.

Milyen jó volna végre valóban meghallanom, meghallanunk.

PILINSZKY JÁNOS: KÖLCSÖNÖS SZERETET – KÖLCSÖNÖS SZENVEDÉS

 
Hamvazószerda jele, szürke hamuja arra figyelmeztet, ami sorsunkban törékeny, emberségünkben esendő. Arra, hogy halandók vagyunk. Mivel csak így, ennek teljes tudomásulvételével érthetjük meg azt a másik „gyengeséget”, „isteni gyengeséget”, amire hamvazószerdán fölkészülünk: Krisztus halálát. A nagyböjt első napja nem véletlenül a halandó emberé, ahogy az utolsó se véletlenül a sírba fektetett Istené. Krisztus halandóságunkban adhatott nekünk egyedül halhatatlan találkozót, ahogy ezt a József Attila-sorok szándékuk ellenére is megfogalmazzák: „Aki halandó, csak halandót / szerethet halhatatlanul”. Ez az isteni szeretet legmélyebb titka, mely épp veszendőségünket választotta örök találkozóhelyül.

A hamu keresztjéről a kereszt halottjáig egyenes út vezet, egyazon út különböző stációin át. Minden állomás veszendőségünk egy-egy fejezete: tökéletes osztozkodás Isten és ember közt – halálban és halhatatlanságban.

Ezt az utat a szeretet írta elénk, végigjárni is egyedül a szeretet képes hát. A kölcsönös szeretet és a kölcsönös szenvedés: Isten és ember kölcsönös szeretete és kölcsönös szenvedése. Mivel ahogy Istennek szenvedés volt halálunk és bűneink vállalása, nekünk se lehet eljutnunk Isten tökéletes halhatatlanságába és tökéletes ártatlanságába, egyedül szenvedések árán, s egyedül a szeretet erejével. (S. Weil.)

A nagyböjt tehát lényege szerint a szeretet legmélyebb titkaiba való beavatás. A halál burka alatt itt érik a legvakítóbb fény, Isten és ember közös hajnala.

Forrás ~ Internet

 

6. Veronika letörli Jézus arcát

Tudjunk és merjünk segítséget adni a szenvedőknek, a szenvedőknek pedig tudni kell elfogadni a segítséget. – Jézus is elfogadta Veronika segítségét, és nagy fájdalma ellenére hálából még meg is ajándékozta arcmásával.

Merjünk a rászorulóknak segíteni. Uram add, hogy mi is el tudjuk fogadni mások segítségét.... hogy felismerjük a segítségre szoruló embertársainkat! Szenvedőnek hányszor nyújtottam kezemet?

Add Uram, hogy többet segíthessek, Veronikához hasonlóan!

 

7. Jézus másodszor esik el

Jézus az én bűneim miatt esett el, amikor nem segítettem, mikor alkalmam lett volna... Pletykálkodásommal is hozzá járultam elesésedhez.

Bocsáss meg, hogy bűneinkbe újra visszaesünk. Köszönjük, hogy adsz bűnbánatot, bűnbocsánatot, hogy újra kezdhetünk! 

 Pilinszky János ~ Virágvasárnap

Jézus jeruzsálemi bevonulásáról János evangélistánál olvashatjuk a legjelentősebb beszámolót. Szereplői: a lelkes tanítványok serege, az út porába hulló pálmaágak, s az isteni teher alatt szelíden lépkedő „szamaracska”. S még valami: a kövek. Jézus még őket is bevonja az ujjongásba: ha nem a nép, hát ők, a „kövek kiáltanának!”.

Ki ünnepel itt? Mintha a teremtett világ egy-egy képviselője, a kő, a pálma s a szamaracska az egész nagy egyetemet képviselné a bevonulásban. S itt érdemes megemlítenünk, hogy növények és állatok milyen szokatlan hangsúllyal szerepelnek mindig az Evangéliumban, főképp a példabeszédekben. De nem a hasonlat, és nem is holmi megszemélyesítés emeli különleges megvilágításba őket, hanem nyilván a Teremtő és teremtmény közötti viszony csodálatos komolysága.

Amikor Jézus „dicsőségesen” bevonul Jeruzsálembe, erre a futó ünneplésre futotta a világ erejéből. Azután még az emlékét is elsodorja a pillanat, és belepi az út pora.

Az igazi, a tulajdonképpeni „megdicsőülés” még hátravan. Erről az Evangéliumnak talán legcsodálatosabban paradox mondatai következnek, közvetlenül a jeruzsálemi bevonulás után.

„Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőíttessék. Bizony, bizony mondom nektek, ha csak a gabonaszem a földbe nem esik és meg nem hal, maga marad…” „Most az én lelkem megrendült. És mit mondjak? Atyám, szabadíts meg engem ezen órától! De hisz azért jöttem ez órára, Atyám, dicsőítsd meg nevedet!”

És mégis… Bármennyire kitérő, csalóka fény volt is Jézus számára a jeruzsálemi bevonulás, a mi ünneplésünk, mégis érezni a gondosságot, mellyel fogadta, sőt mintegy elébe ment a szegényes fogadtatásnak. Örök időre szóló okulásul szolgálhat számunkra: saját erőnkből csak ilyen szalmaláng-lelkesedésre futhatja. S ha jól szemügyre vesszük a történetet, láthatjuk, hogy gyengéd gondoskodással még ezt is Jézus maga készítette elő – miérettünk, ahogy mondotta.

A másik tanulság az isteni szerénység. Jézus példamutatása, hogy milyen szelíd alázattal kell fogadnunk az emberek ünneplését. Igaz, nem tér ki előle, mint ahogy semmi emberi elől nem tér ki – hogy annál teljesebb tanítást hagyjon örökül számunkra.

A jeruzsálemi bevonulás története hányszor játszódik le azóta is bennünk, egy-egy rövid felbuzdulás képében? Hogy találkozásunk vele hogy válhat tartóssá? Erre felel a következő szakasz. Vállalnunk kell önmagunk „elvesztését”, ahogy ő vállalta a földbe hullott gabonaszem sorsát. Akkor valóban egyek leszünk majd vele, s nem a futó, hanem az örök dicsőségben, a jeruzsálemi bevonulás után az örök Jeruzsálembe való bevonulás örömében.

 Tatiosz ~ A Szeretetről

 'Ahol szeretetünk lakozik, ott éli életét a lélek.'

'A legfőbb kincset, a Szeretet Erejét nem rejtették el az Istenek. 

Mindazt, ami értékes, megtalálod az emberben.'

'Gondolj a szépre, és széppé válik az is, amiben eddig nem láttál semmi szépet.
 Gondolj a jóra, és a rossz máris más értelmet nyer.'

'Az ember szeretetre született.
Ugyan mit kezdenél a fénylő Nappal, a ragyogó Holddal,
a csillagok káprázatával, a kő hajlíthatatlanságával,
 a fa hűs árnyával és a fűszál élni tudásával a szeretet nélkül?
Kevés ha csak aszerint tudsz élni, amit tőlük tanultál.
Felőlük megsejtheted, miben áll az élet; annyi bölcsességet táplálnak beléd, amennyi emberi fejbe csak beleférhet. De egyet, egyetlenegyet nélkülük kell megtalálnod: a szeretet útját. Mert egyedül az ember képes szeretni és szeretetet elfogadni.A szeretet elfogadás épp oly nagy képesség, mint a szeretni tudás. Annak, aki szeret, tulajdona az egész világ: a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál. A szeretet által előtűnik a fejben a gondolat, beteljesedik az alkotás, termékennyé lesz az akarat, és megvilágosodik az út, amelyet az élet neked szánt.'

'Aki sorsát maga kívánja irányítani, ismernie kell önmagát:
lelkialkatát, ítélőképességét, tehetségét, hajlamait.
 Nem lehet ura sorsának az, ki önmagát nem ismeri.'

'A természet gyöngéden beoltotta az emberbe az élet szeretetét,
 az állatok szeretetét, az ember szeretetét, az igazság szeretetét. 
De megtalálhatod mindezek ellenkezőjét is a világban: az élet megvetését, 
az állatok gyűlöletét, az ember lenézését, és az igazság eltiprását.
 A világot könnyebb irányítani, mint az emberi szívet.
 Aki pedig szívét képes megtölteni szeretettel, az legtöbbet tette a világért, amit ember tehet.'

'Élni annyi, mint szeretni. Szeretni, látni és megmutatni, érezni és érzékeltetni, meghallani és meghallgatni, magasba szállni és felröpíteni, kinyílni és felnyitni, megérteni és megértetni, együtt érezni és eggyé olvadni - és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás.'

 Kérlek, ne vágd ketté azt, ami egy... A szeretet benned van, mégsem tudod szavakkal körülírni. A legbátrabb képzelőtehetséggel sem tudsz mesélni arról, mit érzel, amikor szeretsz. A szeretet - akárcsak a boldogság, a hűség és az igazság - egy magasabb világból érkezik, onnan, ahol nem kell hozzá szó, hogy érezni tudd, és kifejezd. A szeretet létezéséhez nincs szükséged szemre, fülre, kézre, színekre, hangokra, mozgásra; ahhoz, hogy élni tudj vele, nincs szükséged semmire magadon kívül. A szeretetnek azonban szüksége van rád: te vagy a szeretet küldötte. A földre érkezvén, magaddal együtt a szeretet hírét is elhoztad - így te magad lettél a szeretet.

 Tatiosz

 Az igazi szeretet ajándék: nem kérheted, és nem is követelheted, ahogyan ő sem kér, és nem követel semmit. Van, ha életre hívod; és nincs, ha elvárod, hogy legyen. Földi eszköznek semmi hatalma felette.

Tatiosz

 

5. Cirenei Simon segít Jézusnak

A nyugdíjas, akinek már nincs kötött munkahelye, sokat tud segíteni. Idős, beteg, magányos testvér látogatása, gyerekvigyázás, plébániai-templomi szolgálatok...

Jézusom bocsáss meg, hogy én sokszor nem segítettem neked a kereszthordozásban. Fogadom, hogy együtt-érzőbb, figyelmesebb leszek, és embertársainak segíteni fogok. Jézusom, segíts ebben!

 

4. Jézus édesanyjával találkozik

Édesanyával találkozni a szenvedésben is boldogságot jelent. Bár idős korban is jó lenne ezt végig élni. Gyermekkorunk boldogságát jelentheti Édesanyánkkal való találkozás. Sajnos nekem ez csak 5 éves koromig tartott, mivel a halál elvitte. De találkozunk!

 

3. Jézus először esik el a kereszttel

Ahányszor elestem, Jézus te mindig felemeltél és a nehéz keresztet segítettél hordozni.

Betegség, családi problémák, mind-mind egy elesés és idős korban segítséged nélkül nincs felkelés. Az élet hosszú útja egy Golgota, ahol a göröngyös úton gyakran elesünk és újra és újra segítségeddel Jézusom talpra tudunk állni. 

 

 

2. Jézus felveszi a keresztet

Minden nap felvenni a keresztet, már sokszor nehéz. Nehéz felkelni, mert nem aludtam az éjjel... fáj mindenem. Nehéz elfogadni a magányt... hogy fölösleges vagyok, hogy már nem tudok annyit dolgozni, tenni... Mind-mind kereszt. Adj erőt Uram, hogy fel tudjam venni napi keresztjeim!

Uram, én is rád raktam a keresztet, amikor

- nem vállaltam a nehézségeket, és inkább a könnyebb utat választottam,

- kellőképpen nem éltem Isten kegyelmével,

- a saját kényelmemet választottam,

- inkább a szórakozást választottam,

- tanításodat sokszor figyelmen kívül hagytam

Uram segíts, hogy ellenkezés nélkül igent tudjak mondani, ha feladat elé állítasz.

Nyugdíjasok keresztútja

1. Jézus Pilátus előtt – halálra ítélve

Uram, én is halálra ítéltelek, amikor

- másokról ítéletet mondtam,

- beleszóltam gyermekeim életébe,

- inkább a kritikát mondtam dicséret helyett,

- a világi gondolkodást előnybe helyeztem a tanításoddal szemben,

- én beszéltem, pedig másokat kellett volna meghallgatnom,

- saját akaratomat érvényesítettem embertársaim kívánsága helyett,

- sok esetben félreismertem felebarátaimat.

Uram, adj erőt, hogy ne ítélkezzek, hallgatni tudjak, amikor kell. 

Ne haraggal, vagy indulatosan válaszoljak embertársaimnak.

 EMLÉKEZÜNK....

Ne álljatok zokogva síromnál, nem vagyok ott.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémántcsillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
ott vagyok minden hangban Veletek,
A csendesen köröző madár szavában,
de én vagyok a csillag is,
mely rátok süt az éjszakában.

Sírni e hantnál nincs okod,
Nem alszom és nem fekszem ott!
Vad szelek szárnyán utazom,
Gyémántfény vagyok a havon,
Érett kalászon napsugár,
Lágy őszeső, amint szitál.
Reggeled csendjén rebbenő,
Szelíd madarak röppenő,
Kőröző szárnycsapása.
Csillagezüst az éjszakában.
Sírni e hantnál nincs okod,
Nem haltam meg, nem fekszem ott.

A sírom szélén sírva ne állj,
Nem alszom ott, rám ott ne várj.
Vagyok szállingózó puha hó,
S ezer szárnyas szél, tomboló.
Vagyok a simogató eső,
Búzamag, szárba szökkenő.
Vagyok a pirkadat csendje,
Vonuló madarak kavargó rendje,
Mely igéző bájjal úgy ragyog,
Mint ezer csillag, s mind én vagyok.
Vagyok a virágnak világa,
Tisztaszoba meleg magánya.
Madarak dala vagyok én,
Öröm minden csecsebecsén.
Síromnál sírva senki ne álljon,
Ott vagyok, s itt vagyok. Túl a halálon

Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.