​EGY AJTÓ BEZÁRÓDIK, KINYÍLIK EGY MÁSIK​
 
​​Ma még fáj, holnap már ajándék​ ​ lesz,​ ​mert megérted,
hogy ami történt,​ ​történik,​ ​mind a Te érdekedben volt,​ ​van!
Mindannyian számos lehetőséget kapunk,​ ​és elvárják tőlünk,
hogy együtt haladjunk a fő áramlatokkal.

Ha kapunk egy ilyen sors feladatot,​ ​annyit jelent,
hogy valami elérhetővé vált számunkra,​ ​tőlünk függ,
hogy a legnagyobb előnyünkre használjuk-e.
Legyünk éberek,​ ​figyelmesek.

Egy ajtó bezáródik,​ ​kinyílik egy másik!
Álljunk készen minden lehetőségre!​

" A titkos tudományok útjára senki se lépjen rá vakmerően,

mert ha egyszer elindult rajta,célhoz kell jutnia,különben elveszett.

Ezen az úton kételkedni annyi, mint eszelőssé válni,megállni annyi,

mint elbukni,visszahőkölni annyi,mint feneketlen mélységbe zuhanni.

Te,aki e könyv olvasásába kezdtél,

ha végigolvasod és megérted,uralkodóvá vagy őrülté leszel.

Ám tégy vele,amit akarsz -se megvetni,se elfelejteni nem fogod.

Ha tiszta vagy,fáklya lesz előtted,ha erős vagy, fegyverré válik kezedben,

ha bölcs vagy,bölcsebbé leszel.

Ha azonban romlott vagy,akkor ez a könyv a pokol tüzévé lesz benned; 

éles tőrként hatol át lelkeden,s lelkiismereted a megbánás

 és örök nyugtalanság súlyával terheli meg."

Szepes Mária - A vörös oroszlán

 

 

A derű belső békét,higgadtságot és szellemi nyugalmat nyújt.

Ha derűs vagy,akkor önmagad lehetsz,és ebben semmi és senki sem befolyásolhat vagy zavarhat meg.

Ilyenkor olyan vagy,mint egy csendes,tiszta tó:elragadó és megnyugtató érzés melletted lenni.

Nyugodt kisugárzásod reményt és bátorítást ad azoknak,akik aurádban tartózkodnak.

Tiszteletet és szimpátiát váltasz ki másokból,mivel mindenki megnyugszik melletted.

Ha eléred a derű és csendesség állapotát,akkor összekapcsolódsz a világegyetem magasabb erőivel,

ahonnan isteni útmutatást kapsz,utad pedig sima és egyenes lesz.

Halkan kérd meg angyalodat,hogy tartson meg a derűben!

"A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon.

Ha azt mondod,csak a szél zúg odakint,kavics koccant az üveghez,

vagy néhány száraz falevél rezzent a földön,s ülve maradsz,

a csoda kívül reked.TE NEM NYITOTTÁL AJTÓT NEKI! " 

Szepes Mária

" A siker kulcsa az, ha az Istentől kapott talentumainkat úgy tudjuk felhasználni,

hogy az mások életének a felemelkedését is eredményezi.
A sikernek semmi köze a házakhoz,az autókhoz, 

a bankszámlákhoz, vagy a kincsekhez.
A történet végén ezek a mellékes dolgok már semmit sem jelentenek.
Ami számít,az az,hogy sikerült-e pozitívan befolyásolni a körülötted élők életét.
Volt valami értelme az életednek, 

vagy mindvégig csak mások idejét és energiáját emésztetted fel?
Az élet értelmét nem keresni kell,hanem nekünk kell értelmet adni az életnek!"

EPILOGUS

Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon’...
Legfölebb ha omnibuszon.

Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se’ irigyeltem.

Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy’ áll orra
Az út szélin baktatóra.

Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem.

Hiszen az útfélen itt-ott
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.

Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.

Ada címet, bár nem kértem,
S több a hír-név, mint az érdem:
Nagyravágyva,
Bételt volna keblem vágya.

Kik hiúnak és kevélynek -
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irígy nélkül még ki látott?

Bárha engem titkos métely
Fölemészt: az örök kétely;
S pályám bére
Égető, mint Nessus vére.

Mily temérdek munka várt még!...
Mily kevés, amit beválték
Félbe’-szerbe’,
S hány reményem hagyott cserbe’!...

Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.

Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.

Csöndes fészket zöld lomb árnyán,
Hova múzsám el-elvárnám,
Mely sajátom;
Benne én és kis családom.

Munkás, vídám öregséget,
 

Hol, mit kezdtem, abban véget...
Ennyi volt csak;
S hogy megint ültessek, oltsak.

Most, ha adná is már, késő:
 

Egy nyugalom vár, a végső:
Mert hogy’ szálljon,
Bár kalitja már kinyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?

Arany János

"Mások terheit viheted helyettük

egy darabig, de ezzel nem

szabadítod meg őket az októl,

amely rájuk idézte e súlyokat.

Fontold meg, hogy átmeneti

pihenést, erőgyűjtést jelent-e

náluk e könnyebbség,

vagy hátráltatást egy

karmaszámla kiegyenlítésében,

amelyet később mindenképpen

meg kell fizetniük egyre

növekvő kamataival együtt..."

Szepes Mária

Kívánom Neked a csend szépségét,a napfény dicsőségét,

a sötétség rejtelmét,a láng erejét,a víz hatalmát,a levegő zamatát, 

a föld roppant erejét, és a szeretetet,mely ott található minden dolgok gyökerében.

Kívánom Neked az élet csodáját! 

Kívánok Neked mindent,ami csak jó,kiváltképp az újrakezdés képességét.

Tanulj a szomorúságból és a hibákból! 

Azután indulj tovább! 

És mindenekelőtt kívánok Neked bátorságot! 

Ez a bölcsője minden másnak. 

Pam Brown

A gyermekek világa...

"Szeretnék egy zugot gyermekem szívének tündérvilágában.

Tudom, hogy a csillagokkal beszélget, és az ég lehajol hozzá, hogy megsimogassa:

szelíd felhők és szivárványok szórakoztatják.

Ők, akik szótlannak és mozdulatlannak tettetik magukat,

millió mesével odalopóznak az ablakához, és ezüsttálcákon ragyogó játékokat hoznak.

Szeretnék a gyermekem lelkének országútján menni, ahol nincsenek határok.

Ahol a történelemben ismeretlen királyoknak apródok visznek céltalan üzeneteket;

Ahol az Ész a törvényekből papírsárkányt csinál, a szél a hátára veszi és felrepül vele,

s az Igazság megszabadítja minden bilincsétől a Tényeket..."

-Rabindranath Tagore -

ÉDESAPÁM EMLÉKÉRE
 
Ha csak tehetném,
Fényt hoznék az életedbe
Tudom édesapám, büszke lennél énrám....
Apa, még mindig írok és gondolok rád

Régen elköltöztél, mégis itt vagy velem
Itt élsz a szívemben Te adod az ihletem
Bársonyosan átölel az esti szél
S édes , kedves emlékeket felidéz

Jó apámra emlékezve, könny pereg az arcomon
S lelkembe csendesen felsír egy szomorú dal
A szívem gyászol
S hiába fény és siker
Mert hiányodat egyik sem tölti be.

Színes virágok fedik sírodat
Az emlékezés és a szeretett virágai...
Egy -egy gyertyát gyújtok emlékedért
Ha már sors tőlem messze vitt,

És szívemre csendes béke száll
Amint sírodnál lehajtom fejem.
Tudom,nem ragadt el végleg a halál,
Mert a szívembe Te örökké élsz !

"Az életben nem kell mindig jól járni! 

Aki azt a belső kényszert el tudja engedni,

 hogy neki minden helyzetből győztesen és nyertesen kell kikerülnie,

 annak nagy lesz a belső szabadsága.

Ez a hiteles élet titka!" 

Mérei Ferenc

Nem az az erős, aki még soha nem aludt el sírva. .
Hanem ki könnyes szemekkel, a nehéz napokat kibírja
Nem az az erős. . aki még egyszer sem bukott el. . .
Hanem ki ezredjére is feláll. . . tudja, hogy küzdeni kell
Nem az az erős, ki még nem kapott egyetlen pofont sem
Hanem ki az ütések ellenére is, boldogul az Életben. . .
Eleshetünk százszor. . . de mindig meg kell találni a kiutat
Még akkor is, ha a sors nehéz és rögös utakat mutat. .
Nem az az erős. . ki mindig bátor és nincs benne félelem
Hanem ki kiálltja: Minden rossz ellenére, Boldog az Életem

 

APÁK NAPJÁRA

"Talán nincs szebb a világon,mint találni egy embert,
akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait,
akiben megbízunk,akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát,
akinek egyszerű jelenléte elég,hogy vidámak,és
nagyon boldogok legyünk."

Hemingway

Édesapák imája

Mennyei Atyánk!

Köszönöm neked az életem, köszönöm feleségem, 

és köszönöm gyermekeimet, akikkel megajándékoztál. 

Most Szent József életét példának tekintve kérlek:

Adj nekem hitet és érzékeny lelket, 

hogy megértsem nekem szánt üzenetedet.

Kérlek, mutasd meg, mi a szándékod velem, 

hogy megfeleljek házastársi és szülői hivatásomnak.

Segíts, hogy el tudjam fogadni, és meg tudjam valósítani,

 amit rólam elgondoltál akkor is, ha nem értem.

Segítsd meg feleségemet, hogy benne Mária hite és lelkülete éljen.

 Segíts úgy szeretnem, ahogy Szent József szerette jegyesét.

Segíts úgy élnem mások iránti türelemmel, figyelemmel, 

hogy gyerekeink számára életem példája vonzó legyen a követésre.

Segíts, hogy gyerekeinknek át tudjam adni a hitet: szavaimból, 

és tetteimből megismerhessék az igazi szeretetet. 

Tudjam munkára, becsületességre, igazmondásra, szerénységre, rendre, 

fegyelemre, kötelességteljesítésre nevelni őket. 

Tudják derűs lélekkel elfogadni a szegénységet, testi-lelki megterhelést. 

Tudjanak áldozatot hozni, önzetlenül adni és szolgálni, 

elviselni, ha nem az ő akaratuk teljesül.

  Édesanyámra emlékezem

Volt valaki, kit nagyon szerettem
De már nincs velünk, elvesztettem
Azt a kedves szívét nem feledem soha
Az élet lehet bármilyen mostoha
 

Őszülő haját, melyet kontyba fogta
Szelíd, meleg arcát, a nap is beragyogta
Szeme volt a jóság, őszinte csillogás
Érzékeny lelkében sok volt az aggódás
 

Gyerekei, unokái iránt végtelen volt szeretete
Tele volt féltéssel, aggódással az ő arany szíve
Ha valami fájt nekem velem szenvedett
Ha boldognak látott együtt örvendett
 

Sírt, ha sírni látott, megvigasztalt, ha valami bántott
Arca sugárzott, melybe az idő jócskán beleszántott
Mosolya gyengéd volt melyet felém árasztott
Élénken él bennem e sok szép emlék róla
 

Próbálok nem gondolni a rosszra csak a jóra
Mert ő egy jó lelkű asszony volt
Ha valami bántotta nem nagyon szolt
Már húsz éve az égből figyeli lépteinket
 

És hogy az élet szép arra sugall minket
Tovább kell, menjünk s éljük életünk...
De vele elveszett valami, örökre belőlünk
 

Jutalma legyen örök boldogság a mennyekben
Maradjon meg emléke mindannyiunk szívében
Ő nem más, mint az én drága, jó nagymamám
Aki már rég az égből mosolyog le rám... 

 

 "Meg kell tanulnod kacagni saját kudarcaidon, és akaratosan, konokul, ha kell, mindent elölről kezdeni.
A kényelmes zsákutcában való sorvadozás nem lehet alternatíva."
Böjte Csaba

 

A kötelesség ezt kérdi: "Mit szabad?"
A szeretet: "Mit szolgálja az ügyet?"
A kötelesség zúgolódik:
"Meddig kell még elviselnem ezt a valamit vagy valakit?"
A szeretet minden elvisel.
A kötelesség ezt kérdezi: "Mikor elég?"
A szeretet így szól: "Az elég nem elég!"
A kötelesség ezt mondja: "Nekem is vannak jogaim."
A szeretet a kegyelemből kíván élni.
A kötelesség a munkaidőt várja;
a szeretetből végzett szolgálat örömet okoz.
A kötelesség fix programjai és határidői vannak,
a szeretet szívesen hagyja magát zavarni.
Minden kötelességnek szüksége van engedményekre;
a szeretet teljességre törekszik.
Minden kötelesség a végére ér,
de a szeretet soha el nem múlik.
A kötelesség ezt kérdi:
"Tönkre kell tennem magam, fel kell őrlődnöm
az Úr iránti szolgálatban egészen a szívinfarktusig?"
A szeretet tudja: "Jó az Úr, akiknek a szolgálatában állok.
Senki sem törődik velem jobban, mint az én mennyei Atyám!"

Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja!
Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején,
hanem oltalmazz meg minden veszedelemtől,
mindenkoron dicsőséges és áldott Szűz;
Mi Asszonyunk, mi Közbenjárónk, mi Szószólónk,
engeszteld meg nekünk Szent Fiadat,
ajánlj minket Szent Fiadnak,
mutass be minket Szent Fiadnak. 

Ámen.

Lányom születésnapjára 

Gyermekeink kezét sosem engedhetjük el, 

örökre összeköt minket egy láthatatlan szál...

Vártalak gyermekem...
Nagyon vártalak, gondolataim, vágyaim álma voltál.
Vártalak, hosszú tél után meghoztad a kikeletet varázsát.
Téli fagyos nappalokat felváltotta a melengető jövő ígérete.

Vérem a véremből, testem a testemből, sejtem a sejtemből.
Látod gyermekem ma a zűrzavaros világ közepette is bíztatlak,
légy jó mint eddig, alázatos mert jutalmad lesz a lelki békéd.

Kívánom utadon kísérjen áldás, szeretet, sose légy hontalan.
Nálad nélkül én sem lennék az, aki most vagyok.
Kedves lényed gyógyír minden búra, bánatra.

Arra kérem a jó Istent lépteid óvja szüntelen,
ne fájjon olyan nagyon ami fájhat, terhed annyi legyen
mit elbír gyenge vállad.

Ajtóm nyitva áll, bármikor megpihenhetsz nálam.
Múlt, jövő, az idő nem számít, egyek vagyunk a mában,
a holnapban és az örök mindenségben.

 

"Az idő nem fontos, ne sajnáld a napokat. Az ünnepi ebédhez a szakácsnő sok-sok mindent belevág egy nagy fazékba, ezért fogadj be te is mindent. Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne siess! Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik. Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz. Felsejlik Isten végtelen nyugodt keze vonása a világon. Mint felhővé szelídült tajték, onnan fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni. Források fakadnak fel benned. Érezni fogod magadban az erőt, amely most már nem magadért: értük, a világért fakad. Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni. Nem gyűlölsz senkit és semmit, nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd áramló fényt továbbengedni, -árasztani. Hiszed, hogy nemcsak része vagy a világnak, hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul tovább teremtő Istennek.... Érzed a hegyeket mozgató erőt magadban, tudod, hogy emberek fognak születni, talpra állni, gyógyulni szavadra. De még ez sem fontos.
Semmi sem fontos, csak az a KAPCSOLAT, mely nap mint nap, lassan felkel, és beragyogja világodat. Istennek társa vagy..."

Böjte Csaba

 

 

 "A múlt és jövő az a két pólus, melynek feszültségében él az ember.
Isten bölcsességében úgy látta jónak, hogy az ember előtt elrejtse a jövőt.
Ha tudnánk a holnapi nap terheit, össze is roppanhatnánk alatta,
mert az erőt mindig csak a mai nap terheihez kapjuk.
Ha ismerhetnénk a jövőt, nem dönthetnénk szabadon, 

és talán a jelenben kevesebbet fáradoznánk és küzdenénk!"

Böjte Csaba

 

 "A múlt és jövő az a két pólus, melynek feszültségében él az ember.
Isten bölcsességében úgy látta jónak, hogy az ember előtt elrejtse a jövőt.
Ha tudnánk a holnapi nap terheit, össze is roppanhatnánk alatta,
mert az erőt mindig csak a mai nap terheihez kapjuk.
Ha ismerhetnénk a jövőt, nem dönthetnénk szabadon, 

és talán a jelenben kevesebbet fáradoznánk és küzdenénk!"

Böjte Csaba

 

 

A sötétség a világosság hiánya. 

Nem lehet összetörni és kilapátolni az ablakon. 

Sokkal egyszerűbb, ha meggyújtunk egy gyertyát. 

Tehát nem a rossz, a hiány ellen kell küzdeni, 

hanem életre hívni a fényt, 

a saját életünkben és másokéban egyaránt.

Böjte Csaba

 

 

"Ha az emberre valaki szeretettel néz, az olyan, mint a napfény,

 amely az alvó magot kihozza a földből. 

Télen miért nem virágzik a cseresznyefa? 

Mert nem látja értelmét a kibontakozásnak, tudja, hogy a fagy elpusztítaná a szirmait,

 nem bízik a környezetében, érzi, hogy veszélyben van. 

Az emberi szívben is megbújik egy kis bimbó, de ha nincs, 

aki kedvesen rámosolyogjon, hozzá szóljon, akkor inkább bezárva marad." 

Böjte Csaba

 

 

"Amikor felfedeztem, hogy valakinek én is fontos vagyok, 

mérhetetlen öröm gyúlt a szívemben. 

És nem is akárkinek, hanem magának Istennek kellek!

Ő teremtett engem: jóságra, szeretetre hívott a létbe."

Böjte Csaba

 

 

"Nem azért kell jónak lenni, mert megérdemli a világ, 

vagy mert az emberek rászolgáltak a velük vállaló szolidaritásra, 

hanem azért, mert jó dolog jónak lenni és szolidaritást vállalni másokkal,

 jó dolog egy kenyeret kettétörni és szeretettel megosztani azokkal, akiknek nincs."

Böjte Csaba

 

"Mi lehet szebb dolog, mint amikor az Úr végtelen bizalommal kezedbe nyom egy kis morzsát,

 s te lázasan elkezded, mint apa vagy anya, nevelő vagy tanár, szántóvető vagy mérnök, formálni, alakítani, továbbteremteni csodás világunk parányi részét?"

Böjte Csaba