Bevezető

Jézus szenvedéséről bűnösök, emlékezzünk!
Fájdalmas szent Anyjával halálán keseregjünk.
Szánakozva és zokogva, fohászkodva
Szent keresztútra menjünk.

I. állomás
Halálra ítéltetik érted az életútra,
Hogy számtalan bűnödért te ne essél pokolra.
Egek Ura, magát kínra, rút halálra
Adja a keresztára.

II. állomás
Sebes, gyenge vállára nehéz keresztfát veszi,
Örvendj, hogy bűn terhétől lelkedet megmentheti.
Ah, enyhítsed, könnyebbítsed, ne terheljed
Bűnnel Jézus keresztjét!

III. állomás
Sok kínzás miatt teste erőtől megfoszttatik.
S nehéz kereszt alatt arccal a földre esik.
Jaj, nem szánják, sőt kacagják, lábbal rúgják,
Mint barmot, úgy rángatják.

IV. állomás
Jézus Szíve gyötrelme nagyobb, hogy Anyját látja,
Máriának hegyes tőr szívét általjárta,
Hogy szent Fiát, szelíd Bárányt, taszigálják,
Ütik, verik, hurcolják.

V. állomás
Látván a gonosz zsidók, hogy Jézus elfáradna,
Kereszt viselésére ereje már nem volna,
Simont kérik, kényszerítik, fenyegetik,
Hogy ő húzná keresztjét.

VI. állomás
Szörnyen megcsonkolt színét Veronika hogy látja,
Szíve rajta megesvén a keszkenőjét nyújtja.
Képét reá Jézus nyomá, visszaadá,
Hogy szívében hordozná.

VII. állomás
Másodszor földre esik arccal a szelíd Bárány,
Szent képét összetörvén, foly’ a vér orrán, száján.
Szent személye teljes vérrel, kékségekkel,
Dagadozott sebekkel.
 

VIII. állomás
Jeruzsálem leányit vérbe borult szemekkel
Látja, hogy rajta sírnak, meginté ez igékkel:
„Ne sírjatok, hogy így láttok, magatokon,
S fiatokon sírjatok.”

IX. állomás
Harmadszor földre esik az elestek gyámola,
Ki bűnt bűnre szaporít, az ennek oka vala.
Ah, ne újítsd, ne szaporítsd, ne súlyosbítsd
Bűnnel Jézus keresztjét.

X. állomás
Sebeihez ragadott ruháját lerángatják,
Szolgák nagy dühösséggel sebeit megújítják,
Képtelenül, sebeiből, mindenfelől
Vér foly’ egész testéből.

XI. állomás
Sok kalapácsütéssel kereszthez szögeztetik,
Szörnyű nagy fájdalmára teste kifeszíttetik.
Ájus szíve, nincsen színe, szédül feje,
Vérbe borul szent teste.

XII. állomás
Függ már Jézus bűnödért kereszten megfeszítve,
Ölelésedre mégis keze ki van terjesztve.
Szíve eped, szava reked, jaj, mint reszket,
Kínok közt meghal érted.

XIII. állomás
Fájdalmak tengerébe Mária szíve merül,
Látván, hogy Jézus teste vér és seb mindenfelől.
Ölben tartja, csókolgatja nagy zokogva,
Halálán sír bánkódva.

XIV. állomás
Nagy kínok hegyes tőre sebzi Mária szívét,
Midőn a sziklasírba teszik szent Fia testét.
Hol a kincse, ott a szíve eltemetve,
Zokog és sír reszketve.

Befejezés
Értünk megfeszült Jézus, kérünk, hogy sebeidet
Mutasd be szent Atyádnak bűnünkért szent nevedet,
Hogy sebeid, vércseppjeid, szenvedésid
Legyenek örömünkre.