7. A jóra való restség

Vonakodás a szükséges áldozathozataltól vagy erőfeszítéstől. 

A henyélés minden bűnnek a forrása és hasznos tevékenység nélkül elsorvadunk és tartástalan lényekké vedlünk.

 

6. A harag

A harag az emberi lélek azon indulata, mely a megsértett, megrövidített, várakozásaiban megcsalatkozott, szokásaiban megzavart, önérzetében sértett ember lelkében ezen dolgok okozója ellen támad.

 A harag, a megtorlással párosulva bosszúvá válik.

 Ha ez az érzés hirtelen, nagy erővel támad fel a hirtelen harag (méreg) nevet kapja. 

Tudnunk kell elengedni , megbocsájtani egymásnak. 

Annál is inkább mert a harag nemcsak az egymás közötti viszonyt, de a saját lelkünket is mérgezi és tönkreteszi belső nyugalmunkat.

5. A torkosság : mértéktelenség evésben-ivásban.

A mértékletesség, amelyet a táplálkozás megszorításán kezdünk és a böjtön át folytatunk, csodálatos hatású általános jellemtulajdonsággá bővülhet, amely egész lényünkre kiterjed. 

Az a láthatatlan körző, amely határt szab minden vágyunknak, önműködőleg kezd tevékenykedni és nem engedi mértéktelenül tágulni életköreinket.

4. Az irigység

Mások értékei láttán ébredt ellenséges indulat, mely önmagára nézve rossznak látja a másik lelki vagy anyagi javait. 

Gyümölcse a káröröm. 

Az irigység rejtettebb megnyilvánulásai:

 Az irigy ember nehezen viseli mások tudásban, tiszteletben, világi javakban vagy az életszentségben való gyarapodását; 

elhúzódik a szerencsés embertől, örül, ha az bajba jut; 

szívesen hallgat megszóló és rágalmazó beszédet; mások dicséretét kisebbíti, kedvetlenül és közönyösen beszél róluk, jó cselekedeteiket túlzott iróniával magasztalja, s ezzel eltorzítja;

 a másokat dicsérő beszédet kedvetlenül hallgatja, félbeszakítja, gúnyt űz belőle, vagyis akadályozza a tisztelet születését iránta; 

a jót elhallgatja, vagy félremagyarázza, a jó szándékot kétségbe vonja.

 

3. A bujaság

A nemi gyönyör rendetlen kívánásának vagy élvezésének bűnös készsége. 

„Az embert két dolog különbözteti meg az állattól: az első az evőeszköz használata, a második pedig a nemi élet kontrollja!” 

A buja emberből ez utóbbi hiányzik. 

A buja ember nem tud őszintén szeretni, nem akarja magát egy életre elkötelezni társa mellett, nem kíván boldogítani, hanem éppen ellenkezőleg: isteníti a szabadosságot, mindig csak kapni, leszakítani kíván. 

A bujaság nem ismer féket és gátat a nemi kapcsolatban, nem törődik azzal, ha bemocskolja mások becsületét, ha vét az emberi együttélés egyik alapvető és isteni parancsolaton nyugvó szabálya ellen: „Ne kívánd felebarátod házastársát…”

2. A fösvénység

A fösvénység a világ javainak túlzott szeretete, az azokhoz való beteges ragaszkodás. 

A fösvény ember mindent magának akar, mindent meg akar szerezni, és semmit sem tud kiengedni a kezei közül.

 Azt hiszi maga rendelkezik az anyagi javaival, gazdagságát csak a saját ügyességének köszönheti. 

Ezért a fösvénység a kevélység édes gyermeke. 

A fösvénység legnagyobb veszélye: vakká tesz a rászorulók felé.

 Nem veszi észre a szükséget szenvedőt.