Már a szent test sírba téve
Újon metszett szirt ölébe.
Onnan kél fel harmadnapra,
Halált pokolt letiporja.

 

XIV. állomás 

 

Jézus holttestét sírba teszik

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot. 

XIV. állomás: Jézus holttestét sírba teszik

„Azon a helyen, ahol keresztrefeszítették, volt egy kert, a kertben pedig egy új sírbolt, melybe senkit sem temettek. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda helyezték Jézust.” (Jn 19,41-42)
A sziklafalba vájt új sírba fektetik az Urat, tündöklő gyolcsba takarják. 
Minta tiszta sír az Úr testét, úgy fogadjuk tiszta szívünkbe az Urat, amikor a szentáldozásban hozzánk tér. 
Úgy is akarunk mindig élni, hogy tetteinkből lássák: Jézus lakik szívünkben.

Miatyánk...
Üdvözlégy...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk! 



Uram, hiszek és remélek,
Én szerelmem neked élek,
Szánom-bánom minden vétkem,
Légy az enyém egykor égben.

 

Befejező ima 

 

Tekints le, kérünk Uram, családodra, amelyért a mi Urunk Jézus Krisztus nem tétovázott magát a bűnösök kezére adni, és a kereszt gyötrelmét elvállalni!
 Kérve kérünk Urunk, Jézus Krisztus, legyen erőnk keserves kínszenvedésed; az védjen, őrizzen és oltalmazzon meg minket. 
Hulló szent véred legyen minden vétkünk tisztogatója és elégtétele. 
Halálod legyen örök dicsőségünk. Ámen. 

Blogarchívum