Egy Nagymama emlékére

A nagymamák
oly messze látnak,
fáradt szemmel
ránk vigyáznak.

Ők azok kik
úgy szeretnek,
a nagymamák
nekünk születnek.

Ráncos arcú
hosszú évek,
lelkük mélyén
mégis szépek.

A nagymamát
nagyon szerettem,
útnak indult
nem temettem.

Elmegyek majd.
Újra látom,
ha fény terül
e szürke tájon.

Száz zörejből
szűröm szavát,
s megtalálom
a nagymamát