"Oly furcsák vagyunk mi emberek,

a lelkünk sír, az ajkunk nevet.

Egymásról azt hisszük, boldog talán,

s irigykedünk minden szaván.

azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,

gondolatai tiszták, szabadok.

S nem vesszük észre, hogy vennénk észre,

hogy könnyek égnek csillogó szemében.

Hazugság az egész életünk,

hisz akkor sírunk,ha nevetünk!"