ÚTRAVALÓ

„Az élet egyetlen esély – vedd komolyan,
Az élet szépség – csodáld meg,
Az élet boldogság – ízleld meg,
Az élet álom – tedd valósággá,
az élet kihívás – fogadd el,
az élet kötelesség – teljesítsd,
az élet játék – játszd,
az élet érték – vigyázz rá,
az élet vagyon – használd fel,
az élet szeretet – add át magad,
az élet titok – fejtsd meg,
az élet szomorúság – győzd le,
az élet dal – énekeld,
az élet küzdelem – harcold meg,
az élet kaland – vállald,
az élet jutalom – érdemeld ki,
az élet élet – éljed!”

Kértem Istent...

Kértem Istent, vegye el a gőgömet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta, nem az Ő dolga, hogy elvegye: az én dolgom, hogy feladjam.

Kértem Istent, tegye egészségessé béna gyermekemet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: A lelke egészséges, a többi ideiglenes.

Kértem Istent, adjon nekem türelmet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: A türelem a szenvedés mellékterméke: nem adható, csak kiérdemelhető.

Kértem Istent, adjon nekem boldogságot, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: Ő áldást adhat, a boldogság rajtam áll.

Kértem Istent, vegye el tőlem a fájdalmat, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: A szenvedés eltávolít a földi dolgoktól, és közelebb hoz hozzám.

Kértem Istent, növelje nagyra lelkemet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: növekednem egyedül kell, ő majd megnyes néha, hogy gyümölcsözőbb legyek.

Kértem Istent, segítsen, hogy szeressem az embereket, ahogyan Ő szeret engem.
És Isten azt mondta: No végre egy jó gondolat.

Kalkuttai Teréz anya “8 parancsolata”

1. Amit évek hosszú során felépítettél, egy másodperc alatt romba dőlhet.
Ne törődj vele! Te csak építs.
2. Ha valakinek segítesz, az emberek haragudni fognak rád.
Ne törődj vele! Te csak segíts annak, akinek szüksége van rá!
3. Minden tőled telhetőt tégy meg a világért! Ezért rúgást kapsz cserébe.
Ne törődj vele! Te csak tedd, ami tőled telik!
4. Azt a jót, amit ma cselekszel, holnapra elfelejtik.
Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!
5. A becsületesség, a tisztesség és az igazmondás támadhatóvá tesz.
Ne törődj vele! Te csak légy becsületes, tisztességes és őszinte!
6. Az ember ésszerűtlenül gondolkodik, helytelenül cselekszik és önző.
Ne törődj vele! Te csak szeresd felebarátodat!
7. Ha jót teszel, azt mások úgy tekintik majd, hogy hátsó szándék vezet.
Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!
8. Ha céljaid vezérelnek, hamis barátaid és igaz ellenségeid lesznek.
Ne törődj vele! Te csak kövesd céljaidat!

Az emberré válás szabályai

 

1. Kapsz egy testet

Akár tetszik, akár nem, földi léted egész tartalmára ez a tiéd.

2. Tanulsz

Teljes óraszámban látogatod az Élet nevű szabadegyetemet, ahol mindennap módod nyílik arra, hogy valami újat tanulj. Talán szereted az így szerzett ismereteket, talán lényegtelennek vagy ostobaságnak tartod őket.

3. Nincs balsiker, csak tanulság

A fejlődés próba szerencse folyamat, azaz kísérletezés. A "sikertelen" kísérletek éppúgy a folyamat részét képezik, mint az "eredményesek".

4. A lecke addig ismétlődik, míg nem tanulsz belőle

Ugyanaz a lecke a legkülönbözőbb formákban kerül eléd, amíg meg nem érted a tanulságot. Miután felfogtad, továbbléphetsz a következőhöz.

5. A tanulásnak soha nincs vége

Minden életszakasznak megvannak a maga leckéi, amelyek várnak rád, ha megéred azt a kort.

6. Semmivel sem jobb "ott", mint "itt"

Mire eljutsz "oda", az "amott" még vonzóbbnak tetszik.

7. Mások pusztán éned tükörképei

Semmit sem szerethetsz vagy gyűlölhetsz valaki másban, ami ne azt tükrözné vissza, amit magadban szeretsz vagy gyűlölsz.

8. Rajtad áll, hogy mihez kezdesz az életeddel

Rendelkezésedre áll minden eszköz és erőforrás. Tőled függ, hogy használod őket. Tiéd a választás joga.

9. A válaszokat magadban találod.

Az élet kérdéseire magadban lelehetsz feleletet. Nincs más dolgod, mint nézni, hallgatni és bízni.

10. Mindezt úgyis elfelejted.

"MEGSZÓLALNAK A HARANGOK,

MAGÁHOZ HÍVTAK AZ ANGYALOK.

A FÖLDI SZENVEDÉST  ITT HAGYOM

AMI VÁR REÁM, AZ A NYUGALOM.

S HA AZ ÉG BOLTJÁN EGY CSILLAG SEM RAGYOG

TUDNI FOGOD AKKOR IS, HOGY OTT VAGYOK ."

 

 

Ha őszinteséget vettek el, bizalmat arattok.
Ha jóságot vettek el, barátokat arattok.
Ha alázatot vettek el, nagyszerűséget arattok.
Ha kitartást vettek el, elégedettséget arattok.
Ha megfontoltságot vettek el, reményteli kilátást arattok.
Ha kemény munkát vettek el, sikert arattok.
Ha megbocsátást vettek el, megbékélést arattok.
Tehát vigyázzatok, mit vettek el ma,
mert ez határozza meg, mit fogtok később learatni.

" Bármit adtok az életnek, az élet visszaadja azt nektek. "

 

 

A gyermek most tanítást kap 

A gyermek, ki kérdezett a Szeretet felől, most tanítást kap, és átadhatja az értőknek, hogy szavunk elindíthassa a megértés folyamatát.

Az anyagba foglalt létezés nehezen adja meg a képességet ember számára, hogy külső szemlélődőként  lásson igazságot. Ember magából indul ki, és önmagába fordul vissza, saját maga határozza meg a szemlélődését a világban.

Képesek vagytok e a másik ember életét az ő saját rendje szerint szemlélni úgy, hogy önön érzéseiteket nem élitek közben?

Képesek vagytok e mindenki igazságát átlátni, amikor esemény cselekvőjeként vagytok részt a történetben?

Képesek vagytok e  mindenki számára jó döntést hozni, még akkor is, ha az nem egyezik a számotokra megfelelővel?

Tudtok e az élet sodrában haladni akkor is, ha tudjátok , hogy következő lépés fájni fog?

Tudtok e „szívtelennek” tűnni emberek előtt, ha tudjátok, hogy ez segíti megoldáshoz a történet többi szereplőjét?

Tudjátok e , hogy a szeretet nem a mézes-mázos szavakat , nem a látványos tetteket jelenti?

A gondosan szerető ember csendesen figyeli és ápolja a reá bízott lelkeket. Tanítja, segíti lépteit, de ha idő van, a Vihar forgatagába engedi tapasztalatot szerezni. Sosem birtokolja és uralja, hanem hagyja szabadon repülni. Tudja az időt, mikor szólnia kell. Érzi kezében, mikor simogatnia kell. Érzi karjaiban, amikor ölelnie kell. Érzi a lelkében, amikor odébb állnia kell.

Nem befolyásolja saját érzése, saját félelme, saját vágya.

Érzitek a békességet a szívetekben, amikor figyeltek egy virágot, amikor követitek a madarak röptét? Amikor nincs bennetek sem gondolat, sem érzés, csak a csodálat a megérinthetetlen felé. Így kellene figyelnetek egymást is. Mindenkiben csoda lakozik, még ha ti ezt nem is látjátok.  

Figyeld meg az idős emberek arcát, szemét, kezét. Mindegyik más, de meglátjátok e mögöttük a megélt évek sokaságát?  Az elmenők bölcsességét? Az idős kor szépségét.

A számotokra durvának tetsző ember is megél pillanatokat, amik csodát hordoznak. Ezek a szikrák mindenkiben ott élnek. Akarjátok e meglátni a másik emberben?

Vagy csak a felszínen mutatott álarcot nézegetitek és bíráljátok?

Éltek a Földön ember által gonosznak ítéltek. Nem kevesen. Egy részük vállalt feladatot hordott. Más részüknek lelkülete nem bontakozott ki.  Éltek közöttetek fehér bárányként imádottak fekete lélekkel. Még többen. Őket imáitokban hordjátok.

Mindig minősíteni akartok, ítélkezni. De nem tudjátok a mércét. A mérce számotokra a felszínen történő folyamat, a kimondott szó, a cselekedet. De nem látjátok át az egészet.

A szeretetet a felszínen történtek után osztogatjátok.
A Szeretet az Elfogadással kezdődik.

Elfogadni nem a számunkra kedvezőt kell. Elfogadni mindenki igazságát kell. Elfogadni a helyzetek törvényszerűségét kell, és abban megkeresni a mindenki számára legjobb megoldásokat.. Elfogadni a számotokra nem értetettet és nem láthatót.  Elfogadni önmagatokat kell, úgy ahogy megteremtődtetek Elfogadni a társaitokat kell, és meglátni bennük a szépséget.

Hisz szépek vagytok mindannyian és egyediek. Ha úgy akarjátok.

Nézzétek a természetet. Minden létezője teszi a dolgát, nem gondol az elmúlással, nem gondol félelmekkel, ítélkezéssel, nem gondolja, hogy neki rendet kellene tennie a számára nem értett létezők közt. Kiegészítik, kiteljesítik egymást egyediségükben..

Figyeljetek és lássatok.

Figyeljetek és lássatok.

Figyeljetek és lássatok igaz szemmel.

 

Az Áldás

Valahogyan a mai világból elveszett az Áldás fogalma!

Pedig régen ez a szó egy fontos minőséget jelentet! 
Megáldani! Áldottnak lenni!

Talán szakrális minőségekhez kötik,de sokkal inkább energiát küldeni,energiával feltölteni  valamint vagy valakit!

Régen megáldották az ételt,ami az asztalra került!

Megáldották a vetést,a termést, a földet!

A szülők megáldották a gyermekeiket,megáldották otthonaikat!

Ha útra keltek megáldották az utat és az utazót!

Ma azonban,ha ezt a szót halljuk,akkor valamilyen képen vallásos minőségek jutnak eszünkbe!

Vagy talán azt gondolhatják sokan,hogy esetleg templomban kaphatunk csak áldást,mit ahogyan a vallásukat nem igazán gyakorlók is a házasságot megáldatják templomi szertartás kapcsán!

Talán érdemes lenne újragondolni az Áldás fogalmát a mai életünkben is!

Áldani tehát annyi,mint szeretet energiákkal feltölteni,felmagasztalni valamit vagy valakit!

Próbáljuk ki,hogy előbb ételeinket vagy italainkat áldjuk meg!

Gondoljunk csak arra,hogy a kenyérre keresztet vetettek és megáldották azt!

Vagy otthonainkat energetizáljuk áldásunkkal! 
De akár gépkocsinkat is megáldhatjuk,illetve az előttünk álló utat is!

Hiszen régen,ha útnak indult valaki a családból,azt megáldották!

Fontos lenne ezeknek a rituáléknak a vissza hozatala,hiszen ezzel bizonyos felmagasztalódása történne életünknek!

Mivel a munka is "Láthatóvá tett szeretet" áldjuk meg munkánkat és munkahelyünket is!

Már a Vonzás törtvénye kapcsán is megemlítettem,hogy az növekszik az életükben,ami felé energiát küldünk!

Már az is sokat jelentene,ha nem szidnánk,vagy nem degradálnánk senkit és semmit!

A keleti filozófiák azt tanítják,ha koldus vagy egyéb rászoruló mellett elhaladunk áldjuk meg őt!

Ugyan csak egy gondolat,amit erre szánunk,de fontos energia közlés!

Én is áldást kérek önmagamra,hogy tudjak továbbra is segíteni,áldást kérek a családomra,hogy járják a nekik rendelt utat az életükben!

Megáldom az ételt,hiszen ezzel testem és lelkem is megáldom!

De áldást kérek házamra,hazámra és a Földre és a rajta élő és munkálkodó minden embertársamra!

Áldó szeretettel! 

Áldásról akkor beszélünk, ha az isteni energiát a szívünkön át, közvetítve, valakinek, vagy valaminek felajánljuk azt. Mindig olyas valamit ajánlunk fel, ami az illetőnek hiányzik, vagy kevés van belőle, illetve úgy gondoljuk, hogy szüksége van rá. Áldás bármikor küldhető, de csak akkor ér célba, ha az illető – akinek az áldás szól – elfogadja azt. Mi felajánljuk – mintegy kiküldjük az Univerzumba - az illetőnek szóló áldást, ami biztosan elér hozzá, de az már rajta múlik, hogy elfogadja vagy visszautasítja, vagy esetleg nem is érzékeli áldásunkat.

Az előbbiek alapján az áldással kapcsolatosan kiemelten fontos megjegyezni, hogy energia-közvetítés – mégpedig alapvetően a szeretet energiájának közvetítése – a szívünkön keresztül. Nem egy puszta kijelentés. Csak akkor működik, ha valóban és őszintén gondoljuk és át is érezzük, amint a szívünkön keresztül elküldjük a szeretet energiáját a megáldott felé.

Az áldásra is igaz az a spirituális törvény, hogy amit szívből és őszintén adunk, annak pozitív hatása többszörösen visszaszáll ránk. (De ne ezzel az elvárással küldjünk áldást, mert csak az őszinte áldás működik, és az Univerzumot nem lehet „becsapni”.)
Bárkit és bármikor meg lehet áldani. Embereket, helyzeteket, cselekedeteket vagy bármi mást. A legjobb, ha szokásunkká tesszük az áldást és minden embert, helyzetet,  akivel vagy amivel találkozunk, megáldunk. Az áldás kifogyhatatlan energia, ami folyamatosan a rendelkezésünkre áll.

Áldást küldhetünk a saját nevünkben, de kérhetjük Isten, az angyalok, a Felemelkedett Mesterek, szentek, vallási vezetők vagy más spirituálisan fejlett lény áldását is az adott személyre, helyre vagy helyzetre. Ha mások áldását kérjük, akkor sem feledkezzünk meg arról, hogy az áldás egy szeretet-energia áramlás. Képzeljük el és higgyük, ahogy a felkért áldás-osztótól az áldás energiája átáramlik az áldással érintett felé.

Mások megáldása

Néhány példát szeretnék felsorolni arra, hogy kinek és mikor küldhetünk áldást:

• Amennyiben valaki pénz szűkében van, áldjuk meg bőséggel;
• Ha a magánélete rendezetlen vagy szétesőben van, áldjuk meg boldog párkapcsolattal, vagy szerelemmel;
• Amennyiben valaki szomorú, magányos, dühös, esetleg kudarcot vallott valamiben, küldjük neki a boldogság, a béke és a siker áldását;
• Áldjuk meg a gyermekeket tisztasággal, bölcsességgel, boldogsággal, életörömmel, az anyákat és apákat szeretettel, gondoskodással, türelemmel, méltányossággal;
• Áldjuk meg az utastársainkat, ha a metrón, villamoson vagy autóbuszon utazunk;
• Áldjuk meg a velünk egy úton autózó autósokat, kívánjunk nekik nyugodt, balesetmentes közlekedést és célhoz érést;
• Küldjünk áldást munkatársainknak, főnökeinknek vagy beosztottainknak, hogy minél hatékonyabban, eredményesebben és minél nagyobb hivatástudattal, boldogan végezzék munkájukat;
• Küldjünk áldást gyermekeink tanítóinak elhivatottságukért, tudásukért, az iskolának,  ahol gyermekeink tanulnak, hogy minél jobb körülményeket tudjanak teremteni az oktatáshoz, neveléshez;
• Áldjuk meg az ország vezetőit, hogy felelősségteljesen és az állampolgárok érdekeinek figyelembevételével kormányozzák az országot;
• Áldjuk meg az alacsonyabb tudati szinten lévő embereket, bűnösöket, számkivetetteket őszinteséggel, békével, önbecsüléssel, bizalommal, a valahová tartozás érzésével;
• Áldjuk meg mindenkiben a benne rejtező isteni lényeget és kérjük, hogy minél több emberben kerüljön felszínre, minél több ember jusson tudatára saját isteni valójának.

Tárgyak - helyzetek - események megáldása

• Áldjuk meg a médiát – televíziót, rádiót, írott sajtót – hogy műsoraikkal, cikkeikkel a közönség épülését szolgálják. Ne csak a valóságot lássuk a műsorokban, riportokban,  hanem a mögöttük/bennük rejlő lehetőségeket is és így a szeretet, jóindulat, a fény és a bölcsesség áldásával felerősíthetjük ezeket a jó tulajdonságokat a műsorokban, újságcikkekben. Kérjük, hogy ez a bölcsesség alakítsa át a műsorokat az egyoldalú, negatív tájékoztatással szemben. (A negatív tájékoztatással kapcsolatban azonban azt is célszerű megjegyezni, megérteni, hogy ez sem véletlen. Ez is a terv része. Olyan kort élünk, amikor „minden titoknak ki kell derülnie”, semmi sem maradhat elrejtve és sokszor ezt a célt szolgálják a negatív tényeket vagy történéseket taglaló sajtó-megjelenések.)
• Külön kérjünk áldást azokra a sajtó-orgánumokra, amelyek valóban pozitív életszemléletet és szellemi megvilágosodást tűzték zászlajukra;
• Áldjuk meg főzés közben ételeinket, és/vagy mondjunk áldást az ételek elfogyasztása előtt. Áldjuk meg azokat a növényeket, állatokat, amelyek életüket adták azért, hogy mi táplálékként elfogyaszthassuk őket és folytathassuk életünket;
• Áldjuk meg a vizet, amelyet elfogyasztunk, hogy energiája növekedjen, tisztuljon, és alkalmasabb legyen a szervezetben betöltött kiemelkedő szerepének betöltésére.
• Küldjünk áldást a Földnek, a természet minden elemének, a vizeknek, erdőknek, gyepeknek, állatoknak és növényeknek stb., hogy a mai körülmények között is szolgálni tudják azt a feladatot, amelyet az élet fenntartásában betöltenek. Segítsük őket áldásunkkal a fennmaradásban és túlélésben, kérjük őket, hogy továbbra is segítsék az emberiséget földi küldetésük betöltésében, kérjünk reájuk boldogságot;
• Áldjuk meg a modern technika vívmányait, hogy békét, bölcsességet és valódi segítséget hozzanak az életünkben;
• Áldjunk meg minden helyzetet és helyet, amellyel találkozunk, vagy szembesülünk, a maga isteni valójában, kérjük, hogy mindenki számára áldást hozzanak.

Saját magunk megáldása

• Kérhetjük saját isteni Vezetőnk vagy a korábbiakban felsoroltak áldását saját magunkra, helyzetünkre, céljainkra, kapcsolatainkra vagy bármire, ami életünkkel, sorsunkkal, vágyainkkal kapcsolatos.
• Tudjuk azt, hogy minden őszinte áldás, amit küldünk, vagy közvetítünk, az, reánk is visszaszáll, és a mi életünket is pozitívan befolyásolja.

Ne feledjük azt is kérni, illetve végiggondolni – kiemelten a saját magunkra kért áldás esetében – hogy olyan eredmény szülessen, ami minden érintett számára a legjobb.

És végül ne feledjük, ha áldást küldünk, mozgósítjuk az isteni energiákat, hogy megérintsék, segítsék az adott személyt, helyzetet, helyet, ahová az áldást küldtük. Az áldás ereje szándékunk erejével egyenesen arányos és képes az adott személy, helyzet vagy hely gyógyítására, felemelésére. Minden áldás valamilyen módon segít. Lehet, hogy nem azonnal és lehet, hogy nem mindenki fogja megköszönni áldásunkat, de tudjuk azt, hogy áldásainkkal hozzájárulunk a világ jobbá tételéhez és saját magunk életében is meg fogjuk élni pozitív hatásait.

 

Megbocsátás gyógyító ereje

 

"Használd a megbocsátás gyógyító erejét. 

Kérj bocsánatot, ha bárkit megbántottál.

 Elegendő, ha mindezt magadban teszed meg. 

Tudod a szíved mélyén, hogy más életek is fontosak, mindegy, hogy létezésük miként nyilvánul meg.

 Ez az egyszerű igazság, ha élővé válik általad, feloldódik minden negatív helyzet, érzés és gondolat."

 

 

 

 

 Lelki útravaló a mai napra

Gyógyíts meg, Istenem, mert gyógyulásra van szükségem!
Ha ő súlyos terhet rak rám, érjen bár bú és kár, ugyan mért aggódnám?
Ha ő bölcsen azt rám mérte, tudja jól, mikor, hol jöjjön segítségre.
A haláltól én nem félek, mert habár sírba zár,
szebb hazát remélek; ott a szenvedésnek vége,
meggyógyít, ajtót nyit örök üdvösségre.

(Paul Gerhardt)

Idő múltán

Idővel az ember megérti, mi a különbség aközött, hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket...
És megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel...
és hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy...
és megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret...
és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel...
és megtanulod az utakat a mára és a most-ra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet...
a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat fele úton...
és idővel megtanuljuk, hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is égethet és elszenesíthet...

Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet és diszítgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól várod hogy virágot hozzon.....
és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni, hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy...
és az ember csak tanul és tanul...
és idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba...

Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad hibáiddal és nem akar megváltoztatni...
de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni...

Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igazak...

Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit meg akartál sérteni...
megtanulod, hogy mindenki mondhatja "sajnálom", de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak...
megtanulod, hogy ha megsértettél egy barátot, valószínűleg soha többet nem lesz úgy, mint régen...

Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, amikor hiányozni kezd a régi...

Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető...

Megtanulod, hogy ha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb sokszorosan visszakapod...
megtanulod, hogy ha sietteted, kikényszeríted a dolgokat, nem válnak a reméltté...
és megtanulod, hogy a ma a jó, pont ez a perc, nem a holnap...

és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal, akik körülvesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek...

Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánatkéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél lenni... egy sír fölött haszontalan...

Megtanulod ezt mind, mind, de csak idővel...

Ahová állítasz, ott szolgállak
Ahol megsejtelek, megcsodállak
Amim van, azért magasztallak
Amim nincs, azért nem zaklatlak
Ami a dolgom, azt csinálom
A jó szót érte sose várom
Ha nem sikerül, nem kesergek
Isten nevében mindent újra kezdek
Csak egyet kérek minden áron :
Jöjj el értem, ha jön halálom,
Uram, Megváltóm, Királyom. 

 

 

 

 

 

 

 

Búcsú - Garcia Marques

 Ha Isten egy pillanatra elfelejtené,
hogy én csak egy rongybábu vagyok,
és még egy kis élettel ajándékozna meg,
azt maximálisan kihasználnám.
 

Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok,
de meggondolnám azt, amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak,
nem azért, amit érnek, hanem azért,
amit jelentenek.
 

Keveset aludnék, többet álmodnék,
hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel
hatvan másodperc fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak,
és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.
 

Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel,
egyszerű ruhába öltöznék,
hanyatt feküdnék a napon,
fedetlenül hagyva nemcsak a testemet,
hanem a lelkemet is.
 

A férfiaknak bebizonyítanám,
mennyire tévednek,amikor azt hiszik,
az öregedés okozza a szerelem hiányát,
pedig valójában a szerelem hiánya
okozza az öregedést!
 

Szárnyakat adnék egy kisgyereknek,
de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám,
hogy a halál nem az öregséggel,
hanem a feledéssel jön.
 

Annyi mindent tanultam tőletek, emberek. . .
 

Megtanultam, hogy mindenki
a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná,
hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
 

Megtanultam, hogy amikor egy újszülött
először szorítja meg parányi öklével
az apja ujját, örökre megragadja azt.
 

Megtanultam, hogy egy embernek
csak akkor van joga lenézni egy másikra,
amikor segítenie kell neki felállni.
 

Annyi mindent tanulhattam tőletek,
de valójában már nem megyek vele sokra,
hiszen amikor betesznek abba a ládába,
már halott leszek.
 

Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt,
amit gondolsz.
Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni,
erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz,
hogy a lelked őre lehessek.
 

Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek,
hogy láthatlak,azt mondanám neked, "szeretlek",
és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".
 

Mindig van másnap,
és az élet lehetőséget ad nekünk arra,
hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek,
és csak a mai nap van nekünk,
szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek,
és hogy sosem felejtelek el.
 

Senkinek sem biztos a holnapja,
sem öregnek, sem fiatalnak.
Lehet, hogy ma látod utoljára azokat,
akiket szeretsz.
 

Ezért ne várj tovább,tedd meg ma,
mert ha sosem jön el a holnap,
sajnálni fogod azt a napot,
amikor nem jutott időd egy mosolyra,
egy ölelésre, egy csókra,
és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz,
hogy teljesíts egy kérést.

 

Anyám ne sírj

 

Anyám volt mindig velem,
Bús napokon, s a szép esteken,
Anyám volt, ki mellettem állt,
Anyám csak egy van nekem.

Anyám volt, ki meghallgatott,
Nehéz napokban vigaszt adott,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.

Refr: Anyám, ne sírj, hogy távol vagyok,
Hidd el, hogy én is csak rád gondolok,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz anyám csak egy lehet.

Felnőttem, sok minden történt velem,
Nekem is van már gyermekem,
De mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.


Refr.: Anyám, ne sírj, hogy távol vagyok,
Hidd el, hogy én is csak rád gondolok,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz anyám csak egy lehet.

Hegedű szóló

De mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.
Anya csak egy lehet!

 Mi mindig búcsúzunk

Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte.
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
 
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett.
 
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, amit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz.
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő leng utána.
 
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj,
Hidegen hagy az elhagyott táj,
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindig búcsúzunk.

 Reményik Sándor

                       Búcsú szeretteimtől                           

Nem örökre megyek, de nem jövök vissza
Lábam tétován lép ismeretlen útra
Minden ami voltam, vagy lennék itt hagyok
Más alakban, térben élem a holnapot

   Én leszek az idő, a csönd meg a bánat      
Én fogom lecsukni majd a szempilládat
                Én zöldellek majd ki tavasszal a fákban                
   Én halok meg minden csendes napnyugtában

Ott fehérlek majd a távoli ködökben
Ott illatozom majd friss rózsaként a kertben
Pohár üveg falán én leszek a pára
Tőlem lesz szelídebb az est magánya

Harcolok majd érted, amikor csak kéred
Véremmel pótolom majd az elfolyó véred
A minden leszek, de mégsem leszek semmi
A világmindenségben egy porszem fogok lenni

 

 

 

Kérés szerettünkért…

 

Szívbéli Krisztusom arra kérlek Téged

Segíts most itt azon, aki kedves nékem

Képét a szívembe helyezem így látod

Milyen fontos nekem ezen a világon

Tisztítsd meg őt kérlek, helyette is kérem

Fényed ragyogja át, helyezd a szívébe

Tisztánlátás lelkét, hogy így felismerje

Mi az igaz útja és mi az, mi ellene

 

Változzon most Fénnyé Isten szent nevében

Minden sötét árnyék létének terében

Most itt általa is bocsánatot kérek

Bocsáss meg Jó Atyám, szabadítsd meg kérlek

 

Legyen áldott fénye lélek-sugarának

Mi átvilágít mindent az ő tudatában

Elengedje mindazt mi nem szolgálja létét

Beengedje szíve igazi dicsfényét

 

Kívánom most igaz, hű és tiszta szívvel

Változzon most jóvá minden életében

Szerető szívemet felé most kitárom

Áldd meg Atyám kérlek, legyen boldogságom!

 

Köszönöm

Ámen

 

Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretet.
Szenvedtek Ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ne tegyétek Őket szük odúkba
Ne rakjátok Őket otthonokba.
Hallgassátok meg a panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ők is sokat küzdöttek értetek ,
Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak Ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
Mikor Isten Közéjük ültetett.
Azért én kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ha majd az örök szeretet
Elhívja Őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket,
Szeressétek az öregeket.

 Lelki gyógyulás - lelki gyógyulásunk akadályai

"Ha majd senkire sem raksz jármot":

A járomgyártást mi magunk is űzzük. Hogyan? Például így:

Ha döntést kérsz a másiktól, de nem mondod el neki - még a döntése előtt - a lehetséges negatív következményeket is. 

Ha olyant kérsz tőle, amiről tudod, hogy nem szívesen teszi, de neked ebből előnyöd származik. 

Ha elvárod, hogy mások hálálkodjanak neked a segítségnyújtásaidért.

Ha egy beszélgetésben csak arról folyhat a téma, ami téged érdekel, de tőle nem kérdezel semmit.

Ha olyanért bántod, amit el sem követett.

Ha megbántottad, de nem ismered be előtte.

Ha csak a sikereidről beszélsz neki, a bukásaidról soha.

Ha ellopod az idejét annak, aki nem küzd önmagáért.

Ha nem beszélsz a jogairól, csak a kötelességeit sorolod.

Ha csak elvársz, de nem adsz.

Ha akkor is a magad igazát bizonyítod, amikor már leleplezett, hogy nincs igazad.

Ha nincs több esélye előtted, mert beskatulyáztad.

"Nem mutogatsz ujjal":

Ujjal mutogatsz másokra, 

ha a másik hibáiról beszélsz és egyben a magad erényeiről.

Ha ténynek tüntetsz fel olyant, ami sok pletykás nyelven átformálódva került hozzád.

Ha csak a bűnéről beszélsz neki, a megbocsátás lehetőségéről nem.

Ha csak a bűnét látod, de az embert nem. 

Ha apróság miatt elítéled, miközben neked sokkal nagyobb elrendeznivalód van.

"Nem beszélsz álnokul":

Álnokul beszél az az ember,

aki jobbnak tünteti fel magát annál, amilyen.

Aki a mások bűneit mindig vehemensen meg tudja ítélni.

Aki szent köntösbe bújtatja a rosszindulatú megjegyzéseit, hogy jobbnak látsszon a többieknél.

Urunk, gyógyíts meg és segíts, hogy a gyógyulásnak ne legyünk mi az akadályai!

Ne lássák rajtad az emberek

Mi legbelül éget,bántja a lelkedet

Bánatod,jól tudod nem kell senkinek,

Találj ki magadnak vidám életet

Ha sír is a lelked,soha ne mutads

Nem hallják ők a zokogásodat

Legyél vidám akkor is,ha fáj

Nem érti senki a szíved sóhaját

Mutass mindenkinek boldog életet,

De vigyázz,ne lássák,könnyezik szemed!