Amikor teljesen egyedül érzed magad, aki bánt, vagy bántott volna,
de
semmibe vett, nem szól hozzád, nem figyel, nem kérdez, ugye ismered.
A világ ezen dolgokkal van tele.
A fájdalom, a könny, mi enyhíteni tudja fájdalmunkat,
A világ ezen dolgokkal van tele.
A fájdalom, a könny, mi enyhíteni tudja fájdalmunkat,
mond, kérdezem, mond, hová lett?
Hát nincs senki, aki arcod az ég felé emelje?
Hát nincs senki, aki arcod az ég felé emelje?
Nincs, ki könnyeid letörölje?
Ne higgy a szónak, ne is feledd:
Ne higgy a szónak, ne is feledd:
Nem lehetsz boldog-e földi életedben!
Hiába küzdesz, hiába kepesztesz, nem jut neked jobb sors,
Hiába küzdesz, hiába kepesztesz, nem jut neked jobb sors,
és kérdéseidre is magadban kell felelned.
De egyben hihetsz:
Jézus az, ki hozzád közel, megtévelyedett embereket figyel,
De egyben hihetsz:
Jézus az, ki hozzád közel, megtévelyedett embereket figyel,
és
napról-napra úgy teszi dolgát, úgy segít neked, hogy már el is
felejtheted,
volt bánat, voltak könnyek,
egyedül is megtaláltad azt az
utat, mit Isten szánt neked.
Észreveszed, nem az a boldogság, amikor mindened megvan, csak az, a
Észreveszed, nem az a boldogság, amikor mindened megvan, csak az, a
mit
átadhatsz az embereknek.
Jólesően, biztatva, barátod foghatja kezed, de
mit ér,
ha a megfáradt szavak mögött csak egy ember rejtőzik?
Ez nem
csak egy színjáték helye vajon?
Mit ér, ha ő csak szintén azt nézi, mi az, mivel magához édesget,
Mit ér, ha ő csak szintén azt nézi, mi az, mivel magához édesget,
és
később saját magával ragadva elhiteti majd veled:
az életedet ő mentette
meg, nem pedig maga az Isten.
Gondolkozz végre, emeld föl fejed, de csak annyira,
Gondolkozz végre, emeld föl fejed, de csak annyira,
hogy ne érezzék
lekicsinyelsz másokat.
Szeress, szerettesd meg magad, és Tiéd a világ,
s
a világban benne az, akit oly nagyon szeretsz.
Maga az Isten fogja hát
kezed!
