Amikor teljesen egyedül érzed magad, aki bánt, vagy bántott volna, 

de semmibe vett, nem szól hozzád, nem figyel, nem kérdez, ugye ismered.
A világ ezen dolgokkal van tele.

A fájdalom, a könny, mi enyhíteni tudja fájdalmunkat, 

mond, kérdezem, mond, hová lett?

Hát nincs senki, aki arcod az ég felé emelje? 

Nincs, ki könnyeid letörölje?
Ne higgy a szónak, ne is feledd: 

Nem lehetsz boldog-e földi életedben!

Hiába küzdesz, hiába kepesztesz, nem jut neked jobb sors, 

és kérdéseidre is magadban kell felelned.

De egyben hihetsz:
Jézus az, ki hozzád közel, megtévelyedett embereket figyel, 

és napról-napra úgy teszi dolgát, úgy segít neked, hogy már el is felejtheted, 

volt bánat, voltak könnyek, 

egyedül is megtaláltad azt az utat, mit Isten szánt neked.

Észreveszed, nem az a boldogság, amikor mindened megvan, csak az, a

mit átadhatsz az embereknek. 

Jólesően, biztatva, barátod foghatja kezed, de mit ér, 

ha a megfáradt szavak mögött csak egy ember rejtőzik? 

Ez nem csak egy színjáték helye vajon?

Mit ér, ha ő csak szintén azt nézi, mi az, mivel magához édesget, 

és később saját magával ragadva elhiteti majd veled: 

az életedet ő mentette meg, nem pedig maga az Isten.

Gondolkozz végre, emeld föl fejed, de csak annyira, 

hogy ne érezzék lekicsinyelsz másokat. 

Szeress, szerettesd meg magad, és Tiéd a világ, 

s a világban benne az, akit oly nagyon szeretsz. 

Maga az Isten fogja hát kezed!