Hálát adok...

Hálát az Úrnak,

Hogy máig megtartott,

Mert bár életedben a nehézség,

Mint a tenger,

Olyan sok,

De nem csak a fájdalom,

Mely benned nyomot hagyott.

Ott a sok boldogság,

 

A gyerekek,a kócos manók,

Kiknek a talpa a szönyegen

Annó sárfoltokat hagyott.

Mindet az úr hagyta jóvá,

De nem mindent ö adott!

Mert a Sátán az,

Ki annyi bajt hozott!

Isten nem börtönnek teremtette a világot,

Nem rakott bele háborút,

Se egy darab átkot.

Az ördög,s az ember az,

Ki fellázadt,

S lombhullatóvá tette

A zöldellő fákat.

De Isten adott még egy esélyt,

Jézust küldte e bűntől tocsogó világba.

Föláldozta a fiát az emberért!

De a nép szidta,

S egyre csak gyalázta.

Keresztre tettük, ki reményt hozott,

Miért csodálkozunk,

Hogy a nyomorból oly sokunknak jutott?!

De Isten még most is

Kard helyett a kezét nyújtja,

S nem harag az,

Hanem a béke jobbja.

Melyet csak el kell fogadni,

Hogy jobb legyen az élet,

Melyet elutasítani kár volna,

Miért jutna az ember a pokolra?

Mit veszítesz azzal ha megfogod?

 

Semmit!

Csak lesz egy jó barátod,

Aki mindent megbocsát,

S aki elé letehetsz minden problémát.

Akinek mindent elmondhatsz,

S akivel magányban többé nem maradsz,

Mert Ő mindig ott lesz,

De küld olyant is, Akit megérinthetsz.

Megfogja a kezedet,

S egy életen át vezet.

Nem kell többé aggódnod semmiért,

Amitől félsz,

Mert az Úrral Örökké boldogan élsz!