Édesanyám emlékére

"Más világ most ahol él,
Más a szó és más a fény.
Tavasz,nyár,ősz és tél.
Nélküle fúj itt a szél.
 
Mint amikor gyermekek sírnak,
Ha éjjel rossz álmot látnak,
Belül úgy izzik a bánat.
Az emlékek csendben fájnak.
Égi könnycsepp mond meg Neki,hogy szeretjük,
És amíg élünk el nem felejtünk!" 

Drága édesanyámnak

Drága Édesanyám, bár még szólhatnál,
szívem szakad meg, hogy itt hagytál.
Miért van az, hogy aki elment, nem jön vissza többé?
Egy emlék marad csupán, de az élni fog örökké.

Akinek szerető Édesanyja nincsen,
Nem lehet az boldog, semmiféle kincsben.
Te a jóságodat két marokkal szórtad,
önzetlenül adtál jónak és rossznak.
 

Mindig egy célod volt, a családért élni,
Ezt a halál tudta csak széttépni.

Oly szomorú Nélküled élni,
Téged mindenütt hiába keresni.
Téged várni, ki nem jön többé, 

Szeretni foglak mindörökké.

Míg éltél nagyon szerettelek,
érted mindent elkövettem.
A tehetetlen fájdalom iszonyú,
csak egy dolog szolgál vigaszul,
talán csillagként ragyogsz felettem,
onnan is vigyázva minden lépésem.

Ma is úgy, mit régen,
Ő volna a végső menedékem.
Minden, ami fáj, szívem tépi,
Elpanaszolnám sorra néki.
S fejem vállára hajtanám,
 

Ha élne még az Édesanyám

Nem integet többé az elfáradt kezed,
Nem dobog értem jóságos szíved.
Számomra Te sosem leszel halott, 

Örökké élni fogsz, mint a csillagok!

Egész életen át dolgozva, csendesen éltél,
most a bánatot ránk hagyva, csendesen elmentél.

Amit a porba írunk, elfújja a szél,
Amit a szívünkbe vésünk, az örökké él.
 

Úgy mentél el, ahogy éltél, csendesen és szerényen.
Drága lelked nyugodjék békében!

Csak az hal meg, akit elfelednek,
örökké él, akit igazán szeretnek.
 

Nem az a fájdalom amitől könnyes lesz a szem,
hanem amit egy életen át hordozunk csendesen.

Ez a gyertya most érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben!
Ki vigyázol rám onnan fentről,
S lelkemhez szólsz a végtelenből.

Könnyes szemmel állok sírod felett
szomorú szívvel őrzöm emlékedet.

PRÓBATÉTEL AZ ÚT

Próbára tette Isten a lelkemet.

Adott számomra testet, szellemet.

Adott szülőt, földi életet.

Szólt az Úr, s útnak engedett

Tiéd a vágy, a gondolat!

"Szeresd felebarátodat, mint magadat!"

Tiéd a sorsod, tégy amit akarsz,

szabad vagy, jó s rossz közül választhatsz.

De vigyázz, mert egyszer mindenről számot adsz!

Foghatod a kezem. S ha jót kérsz, kaphatsz,

De el is engedhetsz, nélkülem is haladhatsz.

Segíthetsz azon, ki porba hullt,

ki feléd kiállt, mert nyomorult.

De ott is hagyhatod, kikerülheted.

Adtam széles utat és keskenyet.

De az Ítéletre minden "út"- Hozzám vezet!

 

 A SZERETET TITKAI

Ha nincs bennünk tisztelet, akkor nem vagyunk képesek szeretni...

Ha nem tisztelünk másokat, akkor nem vagyunk képesek szeretni magunkat sem, és ha nem szeretjük magunkat, akkor nehéz szeretni másokat.

Ahhoz, hogy megszeressünk valakit vagy valamit, először tisztelnünk kell.

És mindenekelőtt magunkat kell tisztelnünk.

Meg kell tanulnunk elfogadni, értékelni magunkat, függetlenül attól, hogy mások mit mondanak rólunk.

Meg kell tanulnunk, hogy mindennek és mindannyiunknak megvan a maga helye a Földön.

Valamennyien egyediek vagyunk.

Soha nem volt még senki éppen olyan, mint Te, és soha nem is lesz még egyszer.

Mindenki felbecsülhetetlenül értékes, akármilyen színű a bőre,

akármilyen a vallása, legyen gazdag vagy szegény, érdemes tisztelni.

Mindenkinek joga van élni.

Sok ember úgy viselkedik másokkal, mintha az egy jelentéktelen senki lenne.

Pedig mindannyian egy Teremtőtől származunk, egyforma lények vagyunk.

Az egyike a legnagyobb hibáknak, amelyet az életben elkövethetünk, az,

hogy túlságosan lebecsüljük egyes emberek erejét.

Mindenki meg tudja változtatni a világot, és mindenki a maga módján ezt meg is teszi.

Amikor tiszteljük egy ember igazi értékeit, akkor elkezdünk másként viselkedni vele.

Amikor valaki értékeli és megérti saját értékeit, akkor kezdi majd értékelni és megérteni mások értékeit is. Akkor kezdi majd tisztelni a másik embert.

És ha már tiszteli, akkor képes lesz szeretni is.

 

Forrás ~ Internet

 

 "Nincs az a nehézség, amelyet a szeretet ne győzne le. 

Nincs olyan betegség, amelyet a szeretet meg ne gyógyítana. 

Nincs ajtó, melyet a szeretet fel ne nyitna. 

Nincs az a szándék, amelyet a szeretet át ne hidalna. 

Nincs fal, melyet a szeretet le ne döntene, 

sem bűn, amelyet elég szeretettel ne lehetne jóvátenni. 

Nem számít, milyen mélyen gyökerezik a gond,

milyen reménytelenek a kilátások, 

milyen kusza a zűrzavar, milyen nagy a hiba. 

A helyesen értelmezett szeretet mindent megold. 

S ha elég erős benned a szeretet, 

te leszel a világ legboldogabb és legerősebb embere.”

 

 

Kötelesség és szeretet

A kötelesség ezt kérdi: "Mit szabad?"

A szeretet: "Mit szolgálja az ügyet?"

A kötelesség zúgolódik:

 "Meddig kell még elviselnem ezt a valamit vagy valakit?"

A szeretet minden elvisel.

A kötelesség ezt kérdezi: "Mikor elég?"

A szeretet így szól: "Az elég nem elég!"

A kötelesség ezt mondja: "Nekem is vannak jogaim."

A szeretet a kegyelemből kíván élni.

A kötelesség a munkaidőt várja;

a szeretetből végzett szolgálat örömet okoz.

A kötelesség fix programjai és határidői vannak,

a szeretet szívesen hagyja magát zavarni.

Minden kötelességnek szüksége van engedményekre;

a szeretet teljességre törekszik.

Minden kötelesség a végére ér,

de a szeretet soha el nem múlik.

A kötelesség ezt kérdi: 

"Tönkre kell tennem magam,

 fel kell őrlődnöm az Úr iránti szolgálatban egészen a szívinkfartusig?"

A szeretet tudja:

 "Jó az Úr, akiknek a szolgálatában állok. 

Senki sem törődik velem jobban, mint az én mennyei Atyám!"

 

A csend hangjai 

A csend titokban elmond mindent
Csak figyelned kell, s hinned, hogy megértheted
A csend mélyén hangok rejlenek
Csak hinned kell, hogy te is elérheted

A csend beszél, ha értő szív hallgatja
A mélységek legmélyét is meghallja
A csend hangjai az érintést nem tűrik
Ha látni akarod, azonnal eltűnik.

"Ahol elhallgat a szó, ott a némaság beszél.
Ahol elhallgat a némaság, ott a Teremtő beszél."

 

 

Szeretet...

Mi is a szeretet? Érzelem...?

De valóban érzelem?

Ennél több... A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés.

A szeretet mindig a másik emberért létezik.

Nem azért szereti a másik embert, mert "viszontszeretetet "vár.

Örül a viszontszeretettnek, de nem azért szeret, hogy őt szeressék.

A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére, már akkor is szeret,

amikor a másik ember még nem szeret, és azután is szeret,

amikor a másik már nem szeret.

Szeretni annyit jelent:adok, nem pedig kapok.

Adom önmagamat, adom örömöm, bánatom, érdeklődésem,

együttérzésem, barátságom, hálám, értelmem...

A szeretet lényege a másik-centrikus gondolkodás és cselekvés.

A szeretet törődő és felelősségteljes.

Figyel a másik ember kimondott és kimondatlan igényeire.

Szükséges hozzá a másik ember tisztelete.

Akit szeretek, annak tisztába vagyok egyéniségével.

Őt szeretem, nem egy illúziót, egy képet, és nem azt, akinek szerintem lennie kéne.

Ehhez pedig ismernem kell őt.

Szent Ágoston mondta, nem lehet valakit szeretni, akit nem ismerek,

és nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek.

A szeretet lényege, hogy nem függ semmitől.

A szeretet elfogadás. a szeretet elfogadja a másikat, ahogy a másik van.

Nem akarja megváltoztatni.

Megváltoztatni csak önmagunkat lehet.

Lehetetlen mások szeretete önmagunk szeretete nélkül.

Szeretni azt jelenti, fény és melegség vagyunk a másik számára.

Minél inkább szeretünk és odaajándékozzuk magunkat,

annál értékesebb lesz életünk.

 

Mi az igazi szeretet?

Amikor megkérdeztem Istent, szinte szemrehányóan, - sok évvel ezelőtt, hogy miért teremtette meg az embert erre a gonosz világra, ami tele van bajjal, problémával, gonddal, betegséggel..., hiszen tudta, hogy Ádámék elfognak bukni és ne mondja azt, hogy tudta előre és ezért elkészítette már előre a Megváltót, akkor azt kérdezte a szívemhez szólva, de nem azonnal, hanem sokkal később miután már nem voltam lázadó: - Te miért akartál kisbabát? Szinte váratlanul ért a kérdés.

Ekkor még nem ugrott be miért kérdezi az Úr, csak később. - Miért? - nem várva választ, csak visszakérdeztem, de máris válaszoltam rá. Mert annyira vágytam rá, mert vágytam arra, hogy láthassam, hogy szerethessem, hogyha bajba kerül akkor segítségére siethessek, ha beteg akkor ápolhassam... és soroltam tovább lelkesen, átélve túlcsordult örömmel. Amikor abbahagytam, Isten azt kérdezte: - Nem gondoltál arra, hogy mennyi baj érheti ebben a gonoszsággal teli világban, amikor vágytál rá, akartad őt? - Nem! Eszembe sem jutott. - válaszoltam. Tudtam, hogy a gondját tudom viselni. - Amikor te még meg sem születtél, hanem csak itt voltál a szívemben, már vágytam rád! Annyira szerettelek, hogy tudtam, ha valami baj ér, akkor megfoglak védeni....

Ekkor megértettem, hogy Isten már akkor szeretett, amikor még csak a szívében voltam a teremtés előtt. Mennyire vágyott rám! Azzal sem törődött, hogy mi lesz ezzel a világgal, csak láthasson már végre, hogy szerethessen, hogy ....

 

 

 

LEVÉL NEKED

 

Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél, és reméltem, hogy beszélni fogsz hozzám, még ha csak egy pillanatra is, de megkérdeznéd a véleményemet, vagy megköszönnéd azt jót, ami tegnap történt veled. De észrevettem nagyon elfoglalt voltál. Egyszer egy ideig várnod kellet, 15 percig tétlenül üldögéltél. Aztán láttam, beszélni akarsz velem, de te e helyett telefonhoz rohantál, és felhívtad egy barátod, hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat. Egész nap türelmesen néztelek. Vésősoron azt hittem, több dolgod volt annál mintsem, hogy szakítani tudnál, volna rám egy kis időt. Észrevettem, hogy ebéd előtt körülnéztél. Talán kínosnak érezted, hogy hozzám szólj, ezért nem hajtottad meg fejed. Mikor három vagy négy asztallal odébb néztél, láttad, amint néhány barátod röviden beszél hozzám, mielőtt enni kezdet. Te nem tetted. Rendben. De még van idő, és remélem, hogy egyszer majd fogsz velem beszélni. Hazamentél. Úgy tűnt, sok dolgod van. Miután néhányat elvégeztél, bekapcsoltad a tévét. Nem tudom, szereted-e a tévét vagy sem, de megy benne, te csak ülsz, és gondolatok nélkül nézed a műsort. Ismét türelmesen vártam, míg tévézés közben megvacsoráltál, de most sem szóltál hozzám. Lefekvéskor, túl fáradtnak látszottál. Jó éjt kívántál a családodnak, majd bezuhantál az ágyba és pillanatok alatt el is elaludtál. Ez érthető, mert talán fel sem tudod fogni, hogy én mindig ott vagyok melletted. Türelmesebb vagyok, mint gondolnád. Meg akarlak tanítani arra is, hogy légy türelmes másokkal. Nagyon szeretlek téged, és minden nap várok egy fejbólintásra, egy imára vagy a szíved hálatelt részére. Nagyon nehéz egyoldalúan beszélgetni. Nos, te ismét felkelsz és én újra várni, fogok rád a szeretettemmel. 

Remélem, ma szánsz rám egy kevés időt. 

Legyen szép napod! 

Barátod, Isten

Egy gyermek üzenete a szüleihez

Ne vegyél nekem dolgokat, amelyekre Te hiába vágytál!
Ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz megadni nekem mindent, amire fáj a fogam. 

Néha csak azért kérek valamit, hogy láthassam, hol a határ.
Add nekem az idődet!
Kérdezd meg, mi történt az iskolában!
Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok!
Érdeklődj arról, 

hogyan oldom meg feladataimat!
Taníts engem a jóra!
Mondd el, mi a rossz!

Vitassuk meg terveinket!
Bátoríts választásaimban!
Dicsérj, ha megérdemlem !
Terelj jó útra, ha tévedtem!
Higgy nekem és bízz bennem!
Irányításoddal jó utat fogok választani. 

Ha magam mellett tudlak, nem csatlakozom bandákhoz, 

távol tartom magam az alkoholtól és a drogtól.
Magyarázd meg nekem a gyógyszerhasználat szabályait,

 és figyelmeztess a droghasználat veszélyeire!
Szeress, és hagyd, hogy szeresselek !

Szeress akkor is, ha rossz vagyok!
Mutasd ki szeretetedet még abban az esetben is, 

ha nem tetszik neked a viselkedésem!
Bocsáss meg nekem! 

Fejezd ki megértésedet tévedésemkor!
Biztosíts arról, hogy nem veszítelek el, ha hibázom !
Add értésemre, hogy mindig van esély az újrakezdésre!
Engedd meg, hogy tetteimért én vállaljam a felelősséget!
Javíts ki, mondd el, ha tévedtem, de sose tedd ezt mások előtt!
Kérlek, sose hasonlíts másokhoz, különösen ne a testvéreimhez!
Büntess meg, ha rosszat teszek!
Ismerd el, ha jót cselekszem !
Ne parancsolj nekem, kérj tőlem! 

Ez összetartozásunk érzését jelenti számomra. 

Ha megkérsz valamire, boldogan megteszem.
Bánj velem úgy, mint a legjobb barátoddal!
Figyelj rám, ha szeretnék megbeszélni veled valamit!
Még csak gyerek vagyok, de nekem is vannak gondjaim, aggodalmaim.
Tiszteld bánatomat, fájdalmamat!
Mondd sokszor, hogy szeretsz engem!
Erősíts meg abban a tudatban, hogy különleges vagyok,

 és mindig szeretni fogsz, bármi történjen is!

Simon András: Szeretetközelben

Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni, és ami annál is sokszor nehezebb: 
képes szeretetet elfogadni is.

Van, amikor a szeretet apró kis gesztusaink elfogadása nagyobb tett, mint önzetlenül adni.

Amikor szeretetet adunk, akkor - mint kezdeményezők - az erő pozíciójában érezzük magunkat, s gyakran nem teszünk mást, mint szolid öntudatossággal nyugtázzuk lelki nagyságunkat.

Akkor viszont, amikor a telítettségnek ebben az emelkedett állapotában valaki hangtalanul hozzánk simul, és rongyos kis tarisznyájából szeretetmorzsákkal kínál, meghökkenünk.

Hirtelen kiesünk a nagyság szerepéből, és zavartan szembesülünk az új helyzettel: nem tündökölhetünk egyedül a szeretet ingyenkonyhájának konyhafőnöki szerepében. 
Most minket is étellel kínálnak. 
De hát erre nekünk semmi szükségünk sincsen! - zsörtölődünk a valaki morzsáit lefitymálva. 
Hiszen mi praktikusan, megszervezetten, hatékony nagyüzemi módon osztjuk a szeretetet a rászorulóknak.
 S lám, most a sor megakad, a sorban állók türelmetlenkednek.

De valaki nem tágít.

Csak áll, és már-már könyörögve kínálja felénk elfogadásra apró kis szeretetmorzsáit.

S akkor meg kell látnunk, hogy szeretet nem elsősorban nekünk szól. 
Az életben maradáshoz neki van szüksége arra, hogy adjon, 
mert léte ebben az elfogadottságban nyeri el értelmét.

Valakitől szeretetet elfogadni annyit jelen, mint megerősíteni őt élete értelmében.