Tatiosz - A szív bölcsessége    

Elődeink hittek a szív bölcsességében, azt mondták róla: égi adomány.
És még azt is mondták: a jóságnak jóság, a szeretetnek szeretet a jutalma.
A lélek valamennyi nagy képessége jutalomra vágyik:

 a becsület becsületet vonz; a szelídség tompítja a dühöt; 

a bátorság tettre buzdítja a halvérüt; 

a bölcs belátás megfontolásra inti a vakmeröt; 

a mértékletesség lecsöndesíti a túlzottan sóvárgót; 

az érdeklödés felpezsdíti az érzéketlent; az adakozó példát mutat a fösvénynek,

 az előrelátó a tékozlónak.
 

Élj te is a lélek tudása, a szív bölcsessége szerint!
Álnokok, szemérmetlenek, irigyek, hitszegök, puhányok, 

felfuvalkodottak álmodnak nagy lélekről. 

S bár tudják, ostobaság olyan ösvényen haladni, amely sehová sem vezet, 

mégis csupán álmaikban térnek le róla.
De te tudd: a szeretet útja az egyetlen, amely egyesíti magában a bölcs célt, 

az okos belátást és a jó szívet.
Tiszta gondolkodás, őszinte, igazlelkü beszéd, 

tartozkodás és önuralom, kevés szó,

 szeretetteljes szív, nagy erények, 

melyek láttán földig hajolnak a fák és felragyognak a csillagok.