A kötelesség ezt kérdi: "Mit szabad?"
A szeretet: "Mit szolgálja az ügyet?"
A kötelesség zúgolódik:
"Meddig kell még elviselnem ezt a valamit vagy valakit?"
A szeretet minden elvisel.
A kötelesség ezt kérdezi: "Mikor elég?"
A szeretet így szól: "Az elég nem elég!"
A kötelesség ezt mondja: "Nekem is vannak jogaim."
A szeretet a kegyelemből kíván élni.
A kötelesség a munkaidőt várja;
a szeretetből végzett szolgálat örömet okoz.
A kötelesség fix programjai és határidői vannak,
a szeretet szívesen hagyja magát zavarni.
Minden kötelességnek szüksége van engedményekre;
a szeretet teljességre törekszik.
Minden kötelesség a végére ér,
de a szeretet soha el nem múlik.
A kötelesség ezt kérdi:
"Tönkre kell tennem magam, fel kell őrlődnöm
az Úr iránti szolgálatban egészen a szívinfarktusig?"
A szeretet tudja: "Jó az Úr, akiknek a szolgálatában állok.
Senki sem törődik velem jobban, mint az én mennyei Atyám!"