Mindenki sérül élete folyamán.
Azonban az a tapasztalatom, hogy manapság sokan állandóan
sebeik körül forognak.
Él bennünk a vágy, hogy gyermekkorunk összes sérüléseit felfedjük,
hogy aztán feldolgozhassuk őket.
Úgy gondoljuk, minden sebet el kell tüntetnünk, mindent,
ami bennünket beteggé tesz, ki kell radíroznunk.
Ám ez az út zsákutcába vezet.
A helyes út az, ha megbékélünk sérelmeinkkel.
A sebeket értékként fogom fel.
Ott, ahol megsebzett vagyok, ott vagyok érzékeny az emberek iránt.
Jobban megértem őket.
Sőt mi több: ahol sebzett vagyok, ott kerülök érintkezésbe
saját szívemmel, igazi énemmel.