Régi  magyar  áldás

 

Áldott legyen a szív mely hordozott; és áldott legyen a kéz, mely felnevelt,
Legyen áldott eddigi utad; és áldott legyen egész életed.
Legyen áldott Benned a Fény; hogy másoknak is fénye  lehess.
Legyen áldott a Nap sugara; és melegítse fel szívedet.
Hogy lehess meleget adó forrás; a szeretetedre szomjasoknak.
És legyen áldott támasz karod; a segítségre szorulóknak,
Legyen áldott gyógyír szavad; minden hozzád fordulónak.
Legyen áldást hozó kezed; azoknak, kik érte nyúlnak.
Áldott legyen mosolyod; légy vígasz a szenvedőknek,
Légy te áldott találkozás; minden téged szeretőnek.
Legyen áldott már; minden hibád, bűnöd, vétked,
Hiszen aki megbocsátja; végtelenül szeret téged.
Őrizzen hát ez az áldás; fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban; bűnök közti kísértésben.
Őrizze meg tisztaságod; őrizze meg kedvességed,
Őrizzen meg Önmagadnak; és a Téged szeretőknek.