ADJON ISTEN ~ ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ

Adjon Isten minden szépet,
Irigyeknek békességet.
Adjon Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót.
Hontalannak menedéket,
Éhezőknek eleséget,
Tollat író kezébe,

Puját asszony ölébe.
Legényeknek feleséget,
Szegényeknek nyereséget,
Áfonyát a havasra,
Pisztrángot a patakba.
Istenhitet a pogánynak,
Hű szeretőt a leánynak,

Szép időben jó vetést,
Szomorúknak feledést.
Sarkvidékre hideg telet,
Az árváknak jó kenyeret,

Fegyvereknek nyugalmat,
Szelíd szónak hatalmat.
Betegeknek egészséget,
Fuldoklóknak reménységet,

Vitorlának jó szelet,
Napfényből is öleget.
Jó lövést az ordasokra,
Nyíló ajtót vaskapukra,
Vándoroknak fogadót -
Isten adjon minden jót!
Az új esztendőben.

A pesszimista és optimista emberek gyakran vonzzák egymást. Az optimista szerint a pohár félig tele van, a pesszimista szerint viszont félig üres. Az optimista a lehetőségeket, a pesszimista a problémákat veszi észre. Mindannyiunkra jellemző, hogy milyen a beállítottságunk, ám ennek gyakran nem vagyunk tudatában.
Gary Chapman

A derűs embereknek nem könnyebb a sorsuk, csak más szemüveg van rajtuk. Azt szoktuk mondani: jó természetük van. A jóra vannak hangolva. Életörömre. (...) Tedd csak fel az "áldott szemüvegedet", s máris látod, hogy süt a nap, hogy sok öröm és emberi jóság van.
Müller Péter

Pozitívnak lenni nem azt jelenti, hogy mindenbe belenyugszunk. Sokkal inkább, hogy a jó megoldás reményében felkutatjuk az erőforrásainkat, és azt tesszük, ami helyes és megfelelő.
Kurt Tepperwein

Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra.
Richard Bach

Jó emlékezni arra, amin keresztülmentünk. Az ilyen emlékezésben erő van mindig, és bizonyságtevés csüggedések ellen. S van benne bölcs tudása annak, ami emberi megpróbáltatások fölött magasan lebeg, és méltóságos tisztán. Isteni igazságnak. Mely abban áll, hogy élünk. Mégis élünk. És süt reánk a nap.
Wass Albert

Ha boldogan szeretnénk élni, meg kell őriznünk optimizmusunkat. Ha sikereket akarunk elérni, hinnünk kell képességeinkben. Ha szeretetre vágyunk, nem vezérelhet bennünket a gyűlölet. Ami sugárzik belőlünk, amit hangoztatunk, hasonló formában visszajut hozzánk.
Louise L. Hay





Charles de Foucauld ~ Szeretni valakit...

Szeretni valakit azt jelenti, 
hogy mindig reménykedem benne. 
Attól a pillanattól kezdve, amikor megítéltük, 
korlátoztuk iránta bizalmunkat, 
egyenlővé tettük és azonosítottuk azzal, 
amit tudunk róla, 
és felhagytunk azzal, hogy szeressük. 
Éppen emiatt aztán már nem is lesz képes 
jobbá és nagyobbá válni, 
hiszen bezártuk őt. 
Minden jót fel kell tételeznünk a másikról, 
és mernünk kell 
a szeretetnek lenni ebben a világban, 
amely már képtelen szeretni.


IDÉZETEK A SZERETETRŐL A SZERETET ÜNNEPÉN


Szeretet himnusza

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén,
ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Lehet "profétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat
és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket.
Ha szeretet nincs bennem mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözök közt,
odaadhatom a testemet is égőáldozatul.
Ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
A szeretet: "türelmes"! A szeretet "jóságos"!
A szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
S a szeretet "nem szűnik meg soha"!/ részlet: pál apostol leveléből/


'Sok minden van amit szívesen adnék neked. . .
Szeretnék neked bölcsességet adni, de azt csak a múló évek hozhatják meg.
Szeretnék neked sikert adni, de annak csak akkor van értéke, ha megdolgozunk érte.
Szeretnék neked boldogságot adni, de az oda vezető utat mindenkinek magának kell megtalálnia.
De van egy olyan ajándék, amit adhatok neked, amely mindig veled lesz és az nem más, mint az én szeretetem...'


Születni annyi, mint keresni,
keresni annyi, mint tanulni,
tanulni annyi, mint ismerni,
ismerni annyi, mint tudni,
tudni annyi, mint szeretni,
szeretni annyi, mint élni,
élni annyi, mint meghalni,
meghalni annyi, mint emlékké lenni,
emlékké lenni annyi,
mint újra megszületni.


Az élet értelme,hogy te szeress és hagyd magad szeretni. 
Hogy megtaláld mindenben a jót, hogy annak örülj, 
hogy a pohár még félig van, és ne azért morogj, hogy a fele már hiányzik. 
Hogy tovább húzd a szekeret akkor is, ha legszívesebben üvöltenél a fájdalomtól.
 Hogy nézz a napba, akkor is, ha elvakít. 
Hogy boldog legyél, mert ha szét nézel magad körül,
 ott találod azokat az embereket, akik igazán fontosak neked. 
Gyermekeidet, társadat, testvéreidet, barátaidat a szeretteidet. 
Hogy észrevedd a kősziklán parányi résén áttörő fűszálat. 
És csodálkozz rá, ez az élni akarás. 
Lassan, de másodpercenként letisztul bennem valami, amitől mindent más fényben látok. 
Megtalálom az élet értelmét. 
Ami mindenben benne van, ami körülvesz, csak néha a csodák mellett is csukott szemmel megyek el. És így van ezzel más is.


Mi volna hát csodálatosabb az embernél?
 Ő az élet - s az életnél semmi sem csodálatosabb.
 Ő a nap, a hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál egyszemélyben;
 és mégis több náluk - mert szeretni képes.


Az ember szeretetre született.

Ugyan mit kezdenél a fénylő nappal, a ragyogó holddal, a csillagok káprázatával, a kő hajlíthatatlanságával, a fa hűs árnyával, a fűszál élni tudásával a szeretet nélkül?

Kevés, ha csak aszerint tudsz élni, amit tőlük tanultál. Felőlük megsejtheted, miben áll az élet; annyi bölcsességet táplálnak beléd, amennyi emberi fejbe csak beleférhet, de egyet, egyetlenegyet nélkülük kell megtalálnod: a szeretet útját.

Mert egyedül az ember képes szeretni és a szeretetet elfogadni. A szeretet elfogadás épp oly nagy képesség, mint a szeretni tudás. Annak aki szeret, tulajdona lesz az egész világ: a nap, a hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál.



Egy mosoly, nem kerül semmibe:
és nagyot visz véghez.
Gazdaggá teszi azt, aki kapja,
és aki adja, nem lesz szegényebb.
Csak egy pillanatig tart, de az emléke
olykor örökké él:
senki sem elég gazdag ahhoz, hogy nélkülözni tudná,
senki sem olyan szegény, hogy ne tudná adni.
A barátság érezhető jele.
A mosoly nyugalmat ad a fáradt embernek.
Bátorságot önt a csüggedőbe.
Ha valamikor találkozol valakivel,
aki nem adja meg neked
a megérdemelt mosolyt, légy nagylelkű és
ajándékozd meg "te" őt a mosolyoddal.
Mert senkinek sincs akkora szüksége egy
mosolyra, mint aki nem tud mosolyogni másra!



Kerüljön hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

 

Optimista hitvallás
Mindig olyan erős legyek, hogy semmi se zavarja lelkem békéjét.
Mindig egészségről, boldogságról és fejlődésről szóljak.
Mindig arra törekszem, hogy éreztessem barátaimmal, amiért becsülöm őket.
Mindig a dolgok napos oldalát tekintve derülátó elképzeléseim váljanak valóra.
Mindig a legjobbra gondoljak, csak a legjobbért munkálkodjak, és a legjobbat reméljem.
Mindig okuljak a múlt hibáiból, és a jövőben kerüljem el azokat.
Mindig látszódjék rajtam a lelki erő és ebből minden teremtett léleknek, adjak.
Mindig a magam javítására fordítsam időmet és ne mások indokolatlan bírálatára.
Mindig tartam távol magam az aggályoskodástól,
Legyen méltatlan hozzám a harag, legyek erősebb, mint a félelem, legyen annyi hitem a boldogságban, hogy a gondokat is elviseljem.


Megfontolandó gondolatok az életünkhöz

Ha minden ember kősziklaként tudna állni, az idő és az események folyásában, s nem elé menne a történéseknek, ha megvárná azt, hogy a történések őhozzá érkezzenek, és bölcs gránitsziklaként tekintené, hogy mellette a történések hogyan múlnak el.
Mert mindaddig, amíg az emberek elémennek az eseményeknek, balgán azt hiszik, hogy ők irányítják az események folyását.
Csak a bölcs képes megérteni, hogy nem kell elémenni semminek, mert minden, amit ő akar, az majd eljön őhozzá, tudván, tudva, hogy az idő nem számít, mert ideje pontosan annyi van, mint amennyi szükségeltetik. Se egy perccel több, se egy perccel kevesebb.
Ha ezt minden ember megértené, nem lenne annyi lelki beteg és a fizikai testet is tönkretevő egyéb más betegség.







Az asszonynak úgy kellene a férjére néznie, 
 mint a világ legnagyszerűbb emberére - mert akkor az az ember, 
a férj a világ legnagyszerűbb édesapja lesz.
És tudjon úgy nézni a férj az ő feleségére, mint a világ legcsodálatosabb asszonyára - mert akkor az asszony kivirágzik, szárnyai nőnek, és lehozza a csillagokat az égről a családjáért.

Böjte Csaba
ÓH, GYÖNYÖRŰ SZÉP….

Óh, gyönyörű szép titokzatos éj!
Égszemű gyermek, csöpp rózsalevél!
Kisdedként az édes Úr
Jászolában megsimul
Szent karácsony éjjel.

Óh, fogyhatatlan csodálatos ér!
Hópehely ostya, csöpp búzakenyér.
Benne lásd: az édes Úr
Téged szomjaz, rád borul
Szent karácsony éjjel.
Egy világgal ér fel.

Pilinszky János ~ A várakozás szentsége
Mire is várakozunk ádvent idején? Jézus születésére, arra, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Arra várakozunk, ami már réges-régen megtörtént.

Ez a magatartás, ez a várakozás nem új. A felületen az ember köznapi életét mindenkor könyörtelenül meghatározza az idő három - múlt, jelen és jövő - látszatra összebékíthetetlen fázisa. A felületen igen. De nem a mélyben. Ott, a mélyben mindig is tudta az emberiség, hogy tér és idő mechanikus határait képes elmosni a minőség, a jóság, a szépség és igazság ereje. Elég, ha a nagy drámákra vagy a nagy zeneművekre gondolunk, melyek titokzatos módon attól nagyok, hogy többek közt alkalmat adnak arra is, hogy a jövőre emlékezzünk és a múltra várakozzunk.


A minőség ideje időtlen. Amikor Bach passióját hallgatjuk: honnét szól ez a zene? A múltból? A jelenből? A jövőből? Egy bizonyos: mérhetetlenül több, mint kegyeletes megemlékezés és sokkalta több, mint reménykedő utópia. Egyszerre szól mindenfelől.

Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Persze, erről a várakozásról és erről a vágyódáról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden súlyát és megosztottságát. És mégis, túl idő és tér vastörvényén, melynek - megszületvén Betlehemben - maga a teremtő Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Ádvent idején mi arra várakozunk és az után vágyódhatunk: ami megtörtént és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből.

Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valóban mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosan úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart.
~ részlet ~

Egymás kedvéért jöttünk a világra. 
Teremtő gondolatokkal, érző szívvel, igazságszeretettel és emberszeretettel születtünk. 
Mégis, mikor utadat járod, találkozhatsz mindezek ellenkezőjével: törpe lélekkel és rideg szívvel is. Tudd, hogy ők is Isten teremtményei, és mivel egymás kedvéért jöttünk a világra, 
szeresd és tanítsd őket.

Tatiosz




 JÓSÁGRÓL

Egy ember soha nem magányos, ha érdekli egy másik ember sorsa. Segíteni mindig lehet, mindig lehet egy kicsivel többet adni.
Szepes Mária

A jóságról nem tudni, honnan jön. Egyszerűen itt van, és lelkünk küszöbén mosolyog. Nem védekezhetünk ellene. Akármennyire észrevétlen, vagy éppen azért, be kell engednünk őt, eleinte hitetlenül, csodálkozva, végül a világ harsányan tetszelgő dolgainál jobban megszeretjük őt.
Szepes Mária

A Jóság a természet legtisztább, leghatalmasabb gyökérhangja, amely vigasztal, ad, békét teremt, és sohasem rombol. Adtál-e már a benned rejlő Jóságból teljesen önzetlenül úgy, hogy semmi viszonzást nem vártál érte?
Szepes Mária

 
Adni, a másiknak igaz szeretetet
adni, a másiknak egy ölelő kezet
adni, a másiknak egy érintést, melytől boldog lesz
adni, a másiknak valamit, amitől jobb lesz
adni, s ez a lényeg igaz szeretetet
barátnak barátságot
anyának tiszteletet
mert nincs más és nincs fontosabb mint az őszinte szeretet
a szeretet nem kér és nem követel
a szeretet önzetlen és állandó
a szememben a mosoly feléd és mások felé
önzetlen, tiszta és egyértelmű fény
senkitől semmit sem kérek én
de mindent megadok Neked is és másnak is
egy ölelés, egy baráti kézfogás, szeretés
önzetlen, egyszerű, megfoghatatlan, s senki senkinek nem árt
bármit megtehetsz a világon - csak másnak ne árts.


Karácsonyi ajándék ötleteim:
az ellenségednek megbocsátás,
az ellenfelednek türelem,
a barátodnak szeretet,
a partnerednek szívesség,
mindenkinek jóindulat,
minden gyermeknek egy jó példa,
magadnak tisztelet.

Oren Arnold
 
Advent ~ a várakozás megszentelése

Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk".

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és "jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi "meglepetés", lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.

Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a Karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.

Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
Pilinszky János
 
 



A Szeretet Palotájának kapuja kétfelé nyílik. 
Ahol beléptél, ugyanott ki kell lépned egyszer, hogy visszatérj oda, ahonnan indultál. 
Mindazt, amit teremtettél, magad mögött hagyod, de később bármikor visszanézhetsz rá. 
Amikor visszatekintesz, látni fogod: a Szeretet Palotája fényesebben ragyog a te teremtő fényed által.

Tatiosz ~ Az élet szép ajándékai

Az első pillanat tanítása az élet igazi nagy törvénye. 
Ha meg akarod érteni az élet további törvényeit, ennél a törvénynél kell kezdened.
Mi az, amire az első pillanat taníthat meg téged, ha felismered üzenetét? 
A cselekvés bátorságára és a tűrés erényére - de főképp arra, 
hogy választásod e kettő közül helyes legyen.

Tatiosz ~ Az élet szép ajándékai 

  A szeretet benned van, mégsem tudod szavakkal körülírni. 
A legbátrabb képzelőtehetséggel sem tudsz mesélni arról, mit érzel, amikor szeretsz. 
A szeretet - akárcsak a boldogság, a hűség és az igazság - egy magasabb világból érkezik, 
onnan, ahol nem kell hozzá szó, hogy érezni tudd, és kifejezd. 
A szeretet létezéséhez nincs szükséged szemre, fülre, kézre, színekre, hangokra, mozgásra; 
ahhoz, hogy élni tudj vele, nincs szükséged semmire magadon kívül. 
A szeretetnek azonban szüksége van rád: te vagy a szeretet küldötte. 
A földre érkezvén, magaddal együtt a szeretet hírét is elhoztad - így te magad lettél a szeretet.

 Tatiosz ~ Az élet szép ajándékai 

Csak azt add másnak, aminek te is örülnél, ha kapnád.

 Tatiosz ~ Az élet szép ajándékai

Az igazi szeretet ajándék: nem kérheted, és nem is követelheted, 
ahogyan ő sem kér, és nem követel semmit. 
Van, ha életre hívod; és nincs, ha elvárod, hogy legyen.
 Földi eszköznek semmi hatalma felette.

 Tatiosz ~ Az élet szép ajándékai

A gond az , hogy az emberek mindent azonnal akarnak,
nincs türelmük végigjárni a fejlődésüknek megfelelő
lépcsőfokokat. Holott a földi lét a tapasztalásról kell,
hogy szóljon mindannyiunk szamara.
Véletlen történesek nincsenek. Ha valaki szerencsétlennek
érzi magát , akkor is tudnia kell , hogy az események
az előzmények tükrében , vagyis okkal történnek.
És azt is tisztán kell látni, hogy minden döntésünk
jelzés a jövőnek.
Szepes Mária



Advent ~ a várakozás szentsége

A karácsony a szeretet, és az advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik,
s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel.
Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
Az, aki szeretni tudja azt,ami az övé - szabad, , és mentes a birtoklás minden görcsétől,
kielégíthetetlen éhétől-szomjától.
Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb,
és legelviselhetetlenebb:
a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem,
amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

  Pilinszky János


  Néha kínai fallal körítem a kertemet.
Kizárom az embert, hogy szeretni tudjam az embert,
mert tetőtől talpig gonosz és mégis szeretni kell!
Álmaim bozótjába bújok, mint Ádám a paradicsomban.
Egy hang tükörként kérdez a magasból:
ki vagy te?
Én a szenvedések szűrőin szűrtem a véremet.
Aranymosónak álltam életem folyójába.
Meríteni próbáltam a jóságból és a szeretetből.
Egy kanál csak kanálnyit meríthet a tengerből,
egy János bogár csak bogárnyit csenhet a napfényből,
én ember vagyok s csak embernyit meríthetek Istenből
Ez vagyok én.
A szenvedések szűrőin szűrtem a véremet:
mégis paráznaság iszapját sodorja, mint az árvíz.
Aranymosónak álltam életem folyójába:
mégis hiú vagyok, mint a többiek,
szeretem, ha szemet hunynak hibáimra,
örülök a tömjénezésnek.
Ez vagyok én.
Tetőtől talpig ember vagyok s magamat is szeretnem kell !
Könnyeim varázslatos vegyi vize végigcsorog a lelkemen
s most látható lett egy titkos írás.
Valaki valamikor titok-tintával írt a lelkemre.

Szepes Mária


  Kértem Istent, vegye el a gőgömet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt... mondta, nem az Ő dolga, hogy elvegye: az én dolgom, hogy feladjam.

Kértem Istent, tegye egészségessé béna gyermekemet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: A lelke egészséges, a többi ideiglenes.

Kértem Istent, adjon nekem türelmet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: A türelem a szenvedés mellékterméke: nem adható, csak kiérdemelhető.

Kértem Istent, adjon nekem boldogságot, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: Ő áldást adhat, a boldogság rajtam áll.

Kértem Istent, vegye el tőlem a fájdalmat, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: A szenvedés eltávolít a földi dolgoktól, és közelebb hoz hozzám.

Kértem Istent, növelje nagyra lelkemet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: növekednem egyedül kell, ő majd megnyes néha, hogy gyümölcsözőbb legyek.

Kértem Istent, segítsen, hogy szeressem az embereket, ahogyan Ő szeret engem.
És Isten azt mondta: No végre egy jó gondolat!
Szepes Mária

Életigenlő női bölcsesség

 Mi nők eredendően kapcsolatban vagyunk a létezéssel, hiszen életet vagyunk képesek adni és méhünkkel őrizzük ennek az életnek a bölcsőjét. Magunkban hordozzuk az éltető, életigenlő minőségeinket, melyek arra várnak, hogy megérintsük, megszólítsuk és gondoskodásunkkal, törődésünkkel tápláljuk őket!
Mindennapi életünk lehangolóvá, fárasztóvá, szomorúvá és elidegenítővé válhat életigenlő hozzáállásunk nélkül. Így hát, ha a magunk, az emberi kapcsolataink, párkapcsolatunk és mindennapjaink felemelkedését kívánjuk, bátran engedjünk e Legbelsőbb, mélyebb folyamat hívásának! Hogyan lépegessünk Befelé? Íme, hét lehetőség, melyeket elmélyültebben, Befelé figyelve érdemes elvégezni.

1. Óvatosan és lassan, kíméletesen bánj a testeddel. Néha inkább lassulj, hogy megfigyelni tudd a járásodat, hogy figyelmeztetni tudd magadat arra: tekintetedet emeld felfelé az ég irányába.
2. Fontos tény, hogy igyál vizet, hiszen a víz női minőség és számos tápláló minőséget közvetít tested rejtett zugai és sejtjeid számára.
3. A mai mozgásprogramok rendkívül mechanikusak és ezzel sok energiát vesznek el a női testtől. A dübörgő zenében való ugrálás rendszeresen káros, főleg, ha mozgás közben fejhallgatóval, vagy egy tv műsorral szórakoztatod magadat.
4. A testtudatosság nem azt jelenti, hogy tudod, hol van rajtad egy anyajegy, vagy bőrpír!  A tudatosság nem ismeret, nem tudás! Közelebb van az érzékeléshez, így hát, amikor csak teheted, térj meg tested érzékeléséhez!
5. Menj egyre többet a természetbe, s ilyenkor csendesítsd elmédet, hangold magad a magasabb létezést idéző tágasságra.
6. Lélegezz jó mélyeket, s figyeld meg légzési folyamatodat. kilégzésre elengedsz, belégzésre befogadóvá válsz.
7. Az élet nehéz, s nehézségek mindig is lesznek, és nem tudod kikerülni őket, akár a világ végéig is elmehetsz! De van valami, amit hosszas gyakorlással ugyan, de megszerezhetsz magadnak, s ez a Belső figyelem.

Forrás ~ Internet
 
 
 AZ ADVENTI VÁRAKOZÁS SZENTSÉGE

Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Persze, erről a várakozásról és erről a vágyódásról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden egyéb súlyát és megosztottságát.

És mégis, túl idő és tér vastörvényén, melynek – megszületvén Betlehemben – maga a teremtő Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Ádvent idején mi arra várakozunk és az után vágyhatunk: ami megtörtént, és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk. Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből.

Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valójában mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosabban úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart.

Pilinszky János

Blogarchívum