Pilinszky János ~ Imádságért

Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben.

Hogy az éjszaka csöndjében asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalhoz, ami mellől senki se hiányozhat. Ahhoz az asztalhoz, hol a Nappal és a csillagokkal együtt a hétköznapok is kialszanak, s egyedül a te békéd világít. Igen, hogy helyet foglalhassak már most egy rövid időre annál az eljövendő asztalnál, amit egy öröklétre megígértél, s aminek egyedül a te békéd a lámpása, eledele és terítéke.

Add meg előlegként azt a csendet, azt az asztalt, ahol minden civódás, félreértés és megkülönböztetés megszűnik végre, ahol mindenki helyet kap, a maga helyét, s a legkisebb féltékenység is leveti csúf álarcát, s színét vesztve elpárolog.

Nevezz meg valódi nevünkön, mivel valamennyien szenvedünk attól, hogy álnéven élünk, telve álnoksággal, amit magunk fabrikáltunk, mivel jobbnak, különbnek, állhatatosabbnak és áldozatkészebbnek kívántunk látszani másoknál. Valódi neve csak keveseknek van itt a földön. Kivétel alig. Szentjeid között talán Bach, talán Mozart. Asztalodnál Bachnak továbbra is Bach lesz a neve és Mozartnak Mozart…

Mint a vándornak megérkeznie a tengerpartra, szívem és értelmem elhallgat már a távoli közelségedtől is, meghallva a végtelen intelligencia hullámverését…

Add, hogy imámban ne kérjek semmit, de annál inkább hallhassalak és hallgassalak Téged.

Fáradt vagyok, Istenem, kifárasztottak „kéréseim”, és megtéptek a világ „kérései”. Apostolod mondta, hogy a szeretet irgalmas, türelmes, nem kér, és nem panaszkodik. Add, hogy sose kívánjak „színen lenni”. A világnak amúgy is kötelező olvasmánya a „zűrzavar kézikönyve”. Ha lehet, ragaszd össze lapjait, megértek a csirizre.

Ha mégis kérek Tőled imámban valamit: ne vedd el tőlem, ne vedd el tőlünk a kérés nélküli imádságot. A kérés nélküli imában nemcsak én, de az egész mindenség hallgat, s hallgatnak azok is, akik – egy szinttel még mélyebben – torzsalkodnak, harcolnak, lázonganak és ítélkeznek. A nem kérő imádságban azonban, imádkozza bárki is, az egész világ térden áll a „teremtés egyességében”.

Valójában minden imádság, a kérő is, messze túlmutat önmagán. Jézus kérte, hogy kérjünk, de… „mindazonáltal legyen a Te akaratod szerint”. És: „…kezedbe ajánlom lelkemet”. A kérő ima természete nem azonos a földi kéréssel, mely legtöbbször – kivéve az éhség és szomjúság szavait – valamiféle mástól szennyes. A kérő imádság, amennyiben csakugyan eljut az imádságig, szinte automatikusan veti ki magából kérései homokzsákjait, hogy végül eljuthasson abba az egyetlen magasba, ahol – mindazonáltal ne a mi kérésünk és akaratunk teljesedjék, hanem az övé.

Igen, nem hiszek többé tulajdon kéréseimben. Istenben, az egyetemes békében nincs többé mit kérnünk, az egyetemes szeretetben nincs többé kire vagy mire féltékenykednünk, az egyetemes igazságba érkezve elképzelhetetlen bármiféle ítélkezés bárkivel vagy bármivel szemben.

Ezért imádkozni az imádságért: bűnösök és szentek közös kiáltása itt a földön, és a kérés nélküli ima jók és gonoszak számára talán nem egyéb, mint egy pillantást vetni az asztalra, mely öröktől fogva terítve áll az atyai ház udvarán.

Ennél az asztalnál – Jézus isteni ígérete szerint – nem lesz többé se ellenség, se barát, se vér szerinti rokonság, se szülő, se feleség. Mindenki mindenkije lesz mindenkinek, áthatva az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyetemesen beteljesült ígéretétől. Ennél az asztalnál mindenkinek akad egy szék, s mindenki a maga eleve kijelölt, ezerszer áldott helyére kerül – annyi vita, helycsere és zűrzavar után.

Forrás: Új Ember, 1979. október 7.

 A GYÓGYÍTÓ ÖRÖMRŐL

A gyógyító öröm évek óta megpróbál érvényesülni benned.

 Különféle módokon ostromol. 

Szerszámokat ad a kezedben.

 Sürget, hogy segítsd ki zárlatából. 

Közli, hogy melyik magatartás az, amellyel ellene dolgozol, 

 és milyen módon teremtheted meg vele a kontaktust.

 Most várja, hogy aktívan, tudatosan szövetkezz vele saját benső újjászületésed érdekében!
+
Az isteni öröm nem függ külső körülményektől- önmagadból táplálkozik, gyökere minden lényben a rejtélyes Tao.
Ne akadályozd magadban a halhatatlan öröm áramának keringését!
Légy független és áttetsző, mint a drágakő, amely sokszorozva veri vissza a rávetülő fényt!
+
A félelem a sötétség árnyéka, az erőtlenség víziója. 

Az öröm a kimeríthetetlen életerő forrása.
+
Az örömöt éppúgy állandóan, aktívan termelni kell, mint a Fényt.

 Különben kialszik, a sötétségben beosonnak hozzád az éjszaka lényei: 

a csüggedés, a félelem, és a meddő aggodalmaskodás.
+
Ha valami célod van, idézd fel magadban a teremtő örömöt segítő társul.

 Ez a szövetség olyan vénákat szabadít fel benned, amelyek energiája asztromentális síkon az atomerővel analóg.
+
Minden tevékenységedhez hívd meg az örömöt segítőtársnak! 

A biztos sikerrel kötsz így szoros szövetséget.
+
Ne kösd le képzeleted szárnyait! 

Merj repülni, és merj örülni az agyadban megszülető minden bizarr, lángoló gondolatnak!
+
Ne kételkedj benne, hogy minden tehetség és minden készség megvan benned is a magasabb rendű örömök elérésére. 

Hiszen egyetlen ideaszálon eljuthatsz a kozmikus Elme ideáinak teremtő centrumába, és onnan meríthetsz inspirációkat. 

Tőled függ azonban, mennyit tudatosítasz magadban e végtelen szellemi dimenziókból.
+
Az öröm arkánuma univerzális gyógyszer: a lét minden elemét magában rejti, mint a prima materia ,

 de hét alkímiai operáció után. 

Az öröm az Iható Arany, amely a betegségek pszichikai okát küszöböli ki.
Az öröm erőinek gyógyító vagy mérgező voltát az határozza meg, hogy nem irányul-e valaki ellen. 

Aki más kárának örül, az mérget termel. 

Aki együtt örül minden élettel, az gyógyerőt akkumulál.
+
Örülj bátran minden pillanatnak, amellyel a sors megajándékozott!
Aggódó menekülésed a jelen tiszta örömétől bűntudatból fakad. 

Azt hiszed: az öröm bűn, amelyért büntetés jár. 

Pedig e bűntudat éppen a pillanat kreatív örömének elmulasztásából születik.
+
Az öröm művészete abban áll, hogy önmagadból táplálkozik. 

Nem szorul alkalomra, erőltetett csiholásra, mert akkor szalmalánggá válik, 

 amelynek ellobbanása után mélyebbnek tűnik a sötétség.
+
A gyógyító öröm egyenletes napsütés belül.

 Ez az élet kiolthatatlan lángja, amely kezdet nélküli, s végtelenbe rezgő derűvel világítja meg a körülötte hullámzó erők szimbólumokba kifejeződő jelbeszédét.
+
Ettől a pillanattól kezdve élj a teremtés isteni örömében! Teremtsd újjá gondolatvilágodat!

 Mágikus gyakorlattal hangold át viszonylatodat a külvilággal!
+
Csak egyfajta valódi öröm van: az, amelyik az örökkévaló élet biztonságából fakad.

 Minden más örömképzet villanó átmenet inger és kielégülés között.

Részlet : Szepes Mária FÜVESKÖNYVéből

GYÓGYÍTÓ SZERETET

A gyógyulástól való félelmek
Általában lényünk egy része szeretne egészséges lenni, de egy másik része fél is tőle. Ezzel sajnos gátat emelünk a gyógyulásnak, mert ahhoz, hogy bekövetkezzen, kristálytisztán kell akarnunk. Persze, azt állítjuk, hogy mihamarabb szeretnénk meggyógyulni, valójában azonban úgy félünk a gyors gyógyulástól, és változástól, mint a tűztől. Olyan ez, mint ha egy autóban ülve egyik lábunk a gázpedálon lenne, a másik, pedig a féken. Tudatalattink azt kívánja, maradjunk csak betegek, hiszen így sokkal kényelmesebb.
 

Miért félünk a gyógyulástól?
Sokan úgy vélik, hogy az élet szenvedésből áll, és a szenvedés elkerülhetetlen. Mivel szerintük a szenvedéstől nem válhatunk soha szabaddá, mi értelme lenne törekedni rá? Ez azonban nem így van, hiszen békében és nyugalomban sokkal gyorsabban tudunk fejlődni. Nyugalmunkkal másokat is nyugalomra ösztönzünk, de a sérülések, betegségek senkire sem hatnak ösztönzően.
 

A változásoktól való félelmek
A betegségek, sérülések igen is egyfajta életstílussá nőhetik ki magukat. A gyógyulás, pedig egy űrt hagy maga után, amitől az emberek ösztönszerűen félnek. A betegség tehát olyannyira betöltheti elménket, és egész életünket, hogy általa elkerülhetjük, hogy önmagunkba kelljen néznünk, és életcélunkkal kelljen foglalkoznunk.
 

A betegséggel járó előnyök
Ha őszintén magunkba nézünk, bevallhatjuk, hogy ha betegek vagyunk, ha valami baj ér bennünket, akkor rengeteg együttérzés árad felénk. Talán dolgozni, vagy iskolába sem kell mennünk. Tudat alatt igen is vágyunk arra, amit betegségünkkel nyerhetünk, ezáltal nem is nagyon akarunk meggyógyulni.

Merev elképzelések az egészségről
Sokan azt hiszik, hogy betegségük genetikusan öröklött, hogy bizonyos állapotokon úgysem lehet segíteni, és a betegség az élet velejárója. Ezek a rossz beidegződések sajnos megpecsételik egész életünket.

A szeretettel való gyógyítás elemei
Szeretetbe soroljuk elsősorban lelkünket, szellemünket, valamint érzelmi testünket, amely egyben összekötő szál fizikai és spirituális testünk között.
A szeretettel való gyógyításhoz az alábbiak tartoznak:
- Hit és a bizalom megteremtése.
- Félelmek elengedése.
- Hálaérzet.
- Meditáció.
- Gyengédség saját magunk és mások iránt.
A szeretet és a fény lényei, az angyalok
Amikor az angyalokat szólítjuk, azért bírunk gyógyító hatással, mert fénnyel és szeretettel töltenek meg minden szituációt, és minden élőlényt. Gyönyörű és ragyogó fényükhöz feltétel nélküli szeretet, hit és béke társul. Amikor arra kérjük őket, hogy álljanak mellénk, akkor ennek a ragyogó, csodálatos fénynek meleg sugaraival árasztanak el bennünket. Amikor valami rettenetes dolog történik velünk, és félni kezdünk, a legelső dolog, amit elveszítünk: a hitünk.
Az angyalok azonban segítenek elűzni ezeket a félelmeket, és újra bizalommal töltenek meg bennünket. 

ismeretlen szerző

Forrás ~ Internet

  

ÉLETTÖRVÉNYEK

1. Szabadság törvénye

 Minden lény sajátja a szabadság és sajátja a törvény, és hogy a szabadságot a törvényen keresztül éri el. Szabadság az a sajátossághoz és cselekvéshez való jog, azokon a határokon belül, hogy ez egyenlő jog mindenki számára.

2. Egység törvénye

Kimondja, hogy lények összessége egy egységet alkot és hogy minden lénynek meg kell valósítania az egységét az összes élettel ahhoz, hogy képes legyen a tudatosságát kiterjeszteni a saját énjén túlra.

3. A fejlődés törvénye

Kimondja, hogy minden élet a legalacsonyabbtól a legmagasabbig fejlődik, hogy erők működnek meghatározott módokon, meghatározott célok felé, amelyek végső soron elvezetnek a kozmikus végső cél felé. Minden ősatom egy lehetséges Isten és valamikor a megnyilvánulás folyamata során egy tényleges Istenné válik, azaz: eléri a kozmikus tudatosság és hatalom legmagasabb fokát.

4. Az én törvénye

vagy önmegvalósítás törvénye kimondja, hogy minden lénynek saját magának – saját tudása és munkája által – kell megszereznie az összes tulajdonságot és képességet ami végül elvezet a kozmikus mindentudáshoz és mindenhatósághoz.

5. A sors törvénye

Kimondja, hogy az énre minden új életformában erők hatnak és olyan szituációkba kerül, amelyek megadják az énnek a szükséges tapasztalatokat éppen azon az evolúciós szinten.

6. Az aratás törvénye

Kimondja, hogy minden amit elvetünk, egyszer mi fogjuk learatni. Minden amit valóban tettünk cselekedetben, szóban, érzésben és gondolatban – vagy elmulasztottunk megtenni – visszahat ránk ugyanolyan hatással.

7. Az aktiválás törvénye

Kimondja, hogy az egyén tudatossága az aktivitáson és kizárólag a saját aktivitásán keresztül fejlődik.  Mindent saját magának kell megtapasztalnia és minden tapasztalatot saját magának kell feldolgoznia ahhoz, hogy megértéssé, képességgé váljon!

Esszenciális tulajdonságok, melyek beépítése életünkbe feltétlenül szükséges:
egyenesség

személytelenség

áldozatkészség

megbízhatóság

szűkszavúság

életöröm

célirányosság

bölcsesség
 egység

 

Csak a tiéd az életed

Meg se halld, ha bántanak
Senkinek se hagyd magad
Sose add fel a vágyadat
Őrizd meg az álmaidat
Bármit hallasz, légy erős
Hétköznap is lehetsz hős
Segít majd az érzelem
Tiéd lesz a végtelen

Gyere velünk és légy szabad
Mindig vállald önmagad
Ne hidd el azt, hogy nem lehet
Büszkén éld az életed
Gyere velünk és légy magad
Nem számít, hogy mit mondanak
Ne szégyelld azt, hogy élvezed
Csak a tiéd az életed

Az sem baj, ha elhiszed
És az sem baj, ha nem
Nem baj, hogyha megteszed,
De nem baj, hogyha nem
Lehetsz kicsit egyforma
És lehetsz kicsit más
Egy dolog a fontos,
Hogy mindig tisztán láss

Gyere velünk és légy szabad
Mindig vállald önmagad
Ne hidd el azt, hogy nem lehet
Büszkén éld az életed
Gyere velünk és légy magad
Nem számít, hogy mit mondanak
Ne szégyelld azt, hogy élvezed
Csak a tiéd az életed

Fogadd el, ha adok
És fogadd el, ha kérek
Hidd el, hogyha szeretlek
De hidd el, hogy néha félek
Mindig csak azt mondd ki, amit te is elhiszel
Légy erős és bátor,
Boldog így leszel 

Van-e értelme életednek?


Teszed egyik lépést a másik után,
a megszokott rutin szerint telnek napjaid.
Azt gondolod, minden megy a maga útján,
s nem veszed észre, hogy nincsenek vágyaid.

Igazi vágyakra gondolok, nem anyagiakra,
nem nagyobb házra, kocsira vagy külföldi utakra,
mert ezek csak röpke kielégülést hoznak,
de lelkednek nyugalmat nem ajándékoznak.

Mikor mondtad utoljára valakinek, hogy szereted?
S nem megszokásból, számításból tetted,
de szívből felfakadó jajdulással,
hálával, örömmel vagy belső földindulással.

És Neked mikor köszönték meg utoljára, hogy vagy?
Mikor mondták, hogy szebb Tőled a világ?
Hogy valaki számára igazán fontos vagy?
S hogy számára Te vagy a legeslegszebb virág?

Esténként, amikor lefekszel. visszanézel-e napodra?
Megvizsgálod-e, hogy mit tehettél volna jobban?
Tűzöl-e ki célokat a munkádra, s kapcsolataidra?
Vagy csak élsz bele a világba, mint a vidra?

Vidra-élet, állati lét, jó is az - neki.
De az embert az állati létből valami kiemeli.
Nem csak tudattalanul, ösztönösen éli életét,
de folyton kutatja, keresi értelmét.

Ha még nem tudod, miért is élsz,
kezdd azzal, hogy megfigyeled tetteid,
S hogy Te magad adsz értelmet életednek,
felismervén, hogy mi lakozik Benned. 

Soha ne légy szomorú....

"Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.

Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.

Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett."

/ Ernest Hemingway /

 

,,Kockáztatnunk kell - mondta.

Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját,
ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen.
Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot,
amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz.

S mi mindennap úgy teszünk,
mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot,
mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne,
mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól.

De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot.

Bármikor meglephet minket:
reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba,
vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében,
amelyik nem látszik különbözőnek a többitől.

Mert ez a pillanat létezik,
és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll,
és segítségükkel csodákra leszünk képesek.
A boldogság sokszor áldás - de általában meg kell harcolnunk érte.

A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk,
és elinduljunk az álmaink után.
Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át,
és sok csalódás ér - de ennek egyszer vége lesz,
és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket.

És amikor túl vagyunk mindenen,
emelt fővel tekinthetünk vissza.
Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni.

Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki,
és nem is szenved úgy,
mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek.

De amikor visszatekint
- hiszen mindannyian visszatekintünk-,
meghallja, amit a szíve súg:
"Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban?
Mit csináltál azokkal a talentumokkal,
amelyeket rád bízott a Mestered?

Elástad mindet egy mély gödörbe,
mert féltél, hogy elveszíted őket.
Íme hát az örökséged: a bizonyosság,
hogy eltékozoltad az életed."
Szerencsétlen az, aki hallja ezeket a szavakat.

Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban,
életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette."

Pauolo Coelho

Mondd, mit teszel.....

Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap,
hogy elmondd, amit el kell mondanod?

Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap,
hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned?

Mondd, mondd, mit teszel, ha hibázol,
újra és újra, és nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd?

Mondd el, mire vársz, hogy lépj, hogy boldog légy?

Miért élsz tovább úgy, ahogy soha nem akartál?

Mondd, mit ér az élet, ha a boldogság messze jár?

Mit érnek az évek, ha nem hiányzik, aki vár?

Mondd el, mit kellett volna tenned, és mondanod,
ha lett volna még egy holnapod?

" Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
a múlttal nem szabad törődnöd,
s mindig úgy tégy,
ha veszteség ér,
mintha újjászületnél élni.
Mit akar? -kérdd meg
minden naptól,
és minden nap felel majd akkor.
Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni.
Főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre.
Nem tudod mit rejt a sorsod?
Mosolyt hoz-e vagy könnyeket?
Tanuld meg hát feledni a rosszat,
S őrizd meg a boldog perceket."
/Goethe/

Élet.

Bármerre is, tekint a szem,
Mindenütt: élet! élet!
Rózsás öléből hinti szét
Anyánk, a nagy Természet.

S minden oly szép, tökéletes,
Mit alkotott kezével,
S a Lét varázsát, örömét
Bölcsen osztotta széjjel:

A sas a bérceken tanyáz
S büszkén kereng a légben;
A denevér zsákmányra les,
Alkonyi sötétségben.

A méh tarka virágokon
Zsong s gyűjti édes mézét,
S egy atka silány hulladékból.
Veszi ki szerény részét.

Szitakötő a napsugárban
Cikázik a patak felett,
S a fecskepár kis páholyában
Él víg családi életet.

A vakond sötét rejtekében
Keres férget és bogarat,
S nem látott szegény életében
Sohasem - egy napsugarat.

Egy napig él a kérész és a
Száz éves holló károg a fán,
S az ember szól: "Enyém itt minden!
S lesz ezredek folyamatán."

S a virág hull és egyre hull,
Elporlik ember, féreg:
Ki tudná azt megmondani,
Melyiknek volt szebb az élet?...
Réthy László

Múlnak az évek...

.

Múlnak az évek, jönnek a gondok,
Talán ráncosabb már a homlok.
De úgy érzed, a lélek még fiatal, s bohó,
Az ember azonban nem lehet mindig mohó.
Változunk. Ahogy a nappal is éjbe vált egyszer,
Vagy ahogy a Föld megfordul ezerszer.
És hidd el, mégis ugyanazok maradunk legbelül,
A lélekben dúló vihar is egyszer elül.
De sebezhetőek vagyunk. Sérülékenyek és érzők,
Sokszor a velünk történteket is csak kívülről nézők.
Átélünk, túlélünk és megélünk dolgokat,
S közben kompromisszumokat kötünk, túl sokat.
És mégis élvezzük az ÉLETET, magát,
Megnyerjük a reménytelennek tűnő csatát.
Meggyőzzük azt, akiről azt hittük, nem lehet,
Az ember úgy érzi, többet már nem tehet.
Múlnak az évek, tűnnek a gondok,
Simábbnak tűnik már a homlok.
Ha barátaid, s szeretteid most veled vannak,
Megbocsáthatsz minden hibát magadnak!

Tanulj meg mosolyogni

A mosolyban mágikus érő rejlik.
Amíg az ember mosolyogni tud,
addig képes további harcra,
és aki harcol győzhet is
Jó vagyok ha van miért,
hű vagyok ha van kiért!
Szeretek ha kellemes,
szenvedek ha érdemes.
De jónak lenni semmiért?
Hűnek lenni senkiért?
Szeretni így nem tudok,
hát nem csoda,
hogy rossz vagyok
Aki szeret az elenged,
felejt és megbocsájt.
Aki mindezt elvárja másoktól,
csupán önmagát szereti
A gondolkodást igen,
a szívet sohasem téveszti meg
az önáltatás hazugsága.
A szó szeret hazudni,
a szív erre képtelen!

Bertók László: Boldogság-dal

Eljön a napja meglásd, tán észre sem veszed,
csak sokkal szebben süt rád, csak mindenki szeret.
Nem tudod mitől van, egyszer csak énekelsz,
s nevetsz mert a dallam arról szól, hogy szeretsz.
Sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább.
Szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház,
egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.
A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat,
Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!

Tatiosz ~ Hinned kell...
Hinned kell a boldogság Iehetőségeben,
hogy csakugyan boldog légy.
Az vagy, amit gondolsz, és csak azt tudod
elgondolni, amiben hiszel.
Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik.
Ne gondolj a veszteségre,
mert veszteségek érnek.
Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul.
Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít.
A jó gondolat: ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás, felemelkedés...
Élni csupán a legtisztább vágyak szerint érdemes.
Attól függően, hogy vágyaink keserűek vagy édesek,
fanyar vagy boldog lesz az életünk.
Képzeld el, amit kívánsz,
és kívánd, amit elképzeltél.
A boldogság vágy, a képzelet, hit, a cselekedet megvalósulás.

 

Minden ember boldogságra vágyik...


Minden ember boldogságra vágyik,
ne hidd, hogy a király boldogabb,
mint a gyermek, aki porban játszik,
s ott szövöget könnyű álmokat.

A boldogság lakhat kis szobában,
aki tudós, lehet önfeledt.
Míg dolgozik, elmerülten kutat,
nem érzi a múló perceket.

Ki a drága műkincseket gyűjti,
örül neki, mint egy kisgyerek,
ám ha kapsz egy szál virágot néha,
boldogabb Te nálad nem lehet!

A természet lágy ölén pihenhetsz,
vagy hajózol tágas tengeren,
Már Tiéd a boldogság érzése,
olyan lesz az, mint egy szerelem.

Önfeledt légy, s minden bánat elhagy!
A baj, a gond nem nyomja válladat.
Te benned a boldogság örök lesz,
nem ural sok fájó gondolat!

Minden ember boldogságra vágyik,
nem látja, hogy itt van, benne él.
Szabad legyél, boldog, önfeledt,
s a boldogság Tehozzád elér! 

Tanuld meg a víztől követni utadat,
Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad.
Tanulj az árnyéktól őrködni éberen,
Tanulj a sziklától megállni helyeden.
Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér,
Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen:
Hogyan kell életed leélni csendesen.

Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred:
Hogy kell szépen élni és szépen halni meg.
Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg,
Tanulj a rózsától tisztán maradni meg.
Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed,
Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg.
Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,
Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni.
Tanuld négy évszaktól ismerni az időt,
Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd.
Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy, zenélj.
Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj.
Belátást a sastól, s ha vállad súly nyomja,
Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya.
Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses,
Tanulj kismadártól: szabadon repülgess.
Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő,
Mindentől tanuljál, mert minden veszendő.
Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen, Tanítson, mi meghal, s

LÉTED ÖRÖK LEGYEN!

A bánat

Ha szívedben sok a bánat,
Ne meséld el fűnek-fának.
Mindegy, ha fáj, ha vérzik,
Ne szólj semmit úgy sem értik.

Kár a bánat egy nóta,
Tövis nélkül nincsen rózsa.
Ha fáj a szíved csak dalolj,
Ne lássa senki hulló könnyedet.

Maradj hideg mint a rét,
Mely sok mindent eltemet,
De ne tudja meg soha senki,
Ne tudják az emberek,
Hogy a szívnek megszakadni mosolyogva is lehet.

A  szíved rejtekén..

Lehet szegény, aki gazdag,
s lehet gazdag a szegény,
csak az fontos, milyen kincs ül
bent, a szíved rejtekén.
Ha megtanulsz mosolyogni,
észreveszed, ami szép,
rádöbbensz majd, amit te adsz,
mások azt nyújtják feléd.
Gyűjts magadnak igazgyöngyöt,
rakj el minden szép mesét,
ne hagyd, hogy a kedved rontsa
buta, bántó, rossz beszéd!
Ülj le néhány gondolattal,
hallgasd, hogyan hegedül,
mert ha veled van a fejed,
soha nem vagy egyedül!

Varga Margit:
BÉKE A LÉLEKKEL


A lelki béke szilárd nyugalom,
de nem kérést elutasító unalom;
fegyelem, mely enged, s elfogad,
sosem fél, nem remél, csak ad.

A lelki béke tevékeny erő,
nem eltipró, hanem felemelő;
táplál, éltet, legyőzi a szenvedést,
maga alá gyűri a szenvedélyt.

A lelki béke féltő hatalom,
nem másokat lebíró akarom;
szelíd, finom, végtelenül kegyes,
meghajolva előtte, legyőzheted.

A lelki béke feltörő tudás,
befogadás, semmit nem tagadás;
mélység és magasság között feszül,
általa minden összhangba kerül.

A lelki béke értő szeretet,
hatása békíti ki az ellentéteket;
pont, mely körül belső világod forog,
melyet elérve önvalód láthatod.

Sziklák

A kősziklákat mindig irigyeltem,
Kik állnak büszkén, mozdulatlanul,
Állják a villámot, ha rájok sujt,
S a harmat csöppjét, ha fejökre hull.
Számukra soha sincs "talán", se "hátha",
Mint dogmák állnak, oly konok-keményen,
Mint zord, erős és önhitt férfiak,
És hófúvásos, sivatag-nagy télben
Fejükön csipkés jégből a sisak.
A kősziklákat mindig irigyeltem.

A kemény szót most megtanulom én is,
De szívem bánja, mit kimond a szám,
Ajkamon éles az ige, mint a kard,
De belül egy hang kérdez: "igazán?"
S a lélek ernyedt, tompa, szárnyszegett.

Már megtanulok én is síkraszállni,
S nem hajigálni kő helyett kenyeret,
S lenni kőszírt, mely int és fenyeget,
Kőszikla, mit meg nem ingat semmi.
Kőszikla, min a csákány eltörik.

Ó, de belül fáj keménynek lenni!

(Reményik Sándor)

Sárhelyi Erika:Félúton

Valahogy mindig félúton vagyok
Remélve,nem vagyok útban senkinek
S míg "valahonnan" "bárhova" jutok
Talpam alá éles kövek görögnek Valahogy mindig félúton vagyok
Úton a múltból talán a most felé
S ha elhiszem,szép jelenem élem
Hegyek zúdulnak a két lábam elé Valahogy mindig félúton vagyok
S néha félek,elfogy alólam az út
Olykor elfog az a furcsa érzés
Hiába megyek - minden út körbefut Valahogy mindig félúton vagyok
S azt mondják,az út a fontos,nem a cél
Vezet hitem eltökélt-magamban
S hogy minden lépés a csillagokig ér Valahogy mindig félúton vagyok
Mint ki örökké utazni kényszerül
Csomagom könnyű,egy szív s egy lélek
S próbálok úton maradni - emberül 

 

Szendrei Júlia:Ne  higyj  nekem

Ne higyj nekem, ha mosolygok,
Álarc ez csak az arcomon,
Mit felöltök, ha a valót
Eltakarni akarom.

Ne higyj nekem , ha dallásra
Látod nyílni ajkamat,
Gondolatot föd e dal, mit
Kimondanom nem szabad.

Ne higyj nekem, hogyha hallasz
Fölkacagni engemet,
Megsiratnál, hogyha látnád
Egy ily percben lelkemet.

 

Hauszbeck Csilla - Miért érdemes?

Hulló esőcsepp csobbanása.
A szivárvány színpompája.
Pillangók szárnycsattogása.
Vadmadarak szárnyalása.

Kis hangyák szorgoskodása.
Barna őzek surranása.
Út menti fák suhanása.
Frissen nyírt fű illatárja.

A kávé aromája.
A zene dallamossága.
Az érintés puhasága.
Szerelmes csók csattanása.

Szerető szívek dobbanása.
Kényeztető érzetek netovábbja.
Az élet sok apró csodája.
Mindaz, miért érdemes megszületni e világra. 

Váradi Balázs - Bátorság

Futunk, menekülünk
a világ dolgai elől,
Hiszünk, remélünk,
hogy a baj elkerül.

Menni, haladni,
mindig csak előre,
félni, rettegni,
a halál gyilkos tőre.

Álmodjunk, tervezzünk,
a jó élet reményében,
örüljünk, nevessünk
a sütő nap fényében. 

 

Prohászka Ottokár :Kő az úton

Gondolod, hogy kerül életed útjába
Egyetlen kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike
Hidd el, ahol van, ott kell lennie
Nem azért, hogy visszatartson téged
S lohassza kedved, merészséged
Jóságos kéz utadba azért tette
Hogy megállj mellette
Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélni róla isteneddel
Őt kérdezd meg milyen üzenetet
Küld azzal az akadállyal
S ha lelked istennel találkozott
Utadba minden kő áldást hozott.

Tóth Attila - Mindig van remény

Ha rád tör a magány ne félj,
mindent áthat a remény.
Van fény az éjszakában
szíved bármelyik zugában.

Megleled pár kedves szóban,
egy boldog önfeledt mosolyban.
Reményt kapsz a csillogó szemektől,
Reményt az igaz, ölelő kezektől.

Bár kisértenek az eltűnt tervek,
a múlt dallamai láncra vernek.
Most az álom is hideg s kemény,
de ne feledd el, mindig van remény.

Ne fuss el, újra fel kell kelned!
A boldogságra újra rá kell lelned.
Hogy megleld utad, szinte mindent megér,
mert más boldogságot, lehet tőled remél. 

Mezőpaniti B. János: A barátságtalan

A barátságtalan

Kiből a kedvesség messzire költözött, 
A visszautat feledte, legalábbis nem leli...
Feledte emberi kapcsolatait is,
Elveszett valahol a barátság-tender..

Pedig benne vagyon a barátság magva, 
Mint a búzában is a virágzó pipacs -
Csakhogy mire eljut odáig, csírázna
Lesz belőle ember, embernek is ripacs!

Sajnálat szellője talán megérinti, 
Észhez is téríti, nem lesz ily arctalan,
Jónapotra hangos jónapotot kíván,
Nem marad magának és barátságtalan.

Élet könyve


Van egy könyv egy nagy teremben, az életkönyve ez,
sok-sok kép van benne, s millió fejezet,
mely leírja az emberek életét, megmutatja mennyit érünk,
benne van, a születésünk, s az hogy meddig élünk.

Leírja szomorúságunkat, vágyainkat, örömünk,
megmondja, hogy ki lesz gazadag, s ki lesz szegény közülünk.
Vérből vannak a betűi, nem egy színes költemény,
hisz az is benne van, hogy az élet milyen kőkemény,

Kegyetlen és visszataszító történetek sora,
rablók, gyilkosok és elmebetegek kora.
Egyik este arra jártam, s én is fellapoztam,
sok mindent megértettem, amit eddig nem is tudtam

Ráébredtem arra, hogy az élet nem csak játék és mese,
mert szomorú volt a könyv, bánattal volt tele.
Hátat fordítottam hát s el akartam indulni,
de zajt hallottam, s muszáj voltam megfordulni.

Kinyílt a könyv s egy sötét oldalt láttam,
egyre világosabb lett, amint fölé álltam.
Elolvastam lapjait, s megtöröltem arcomat,
egy képet láttam magamról, s mellette a sorsomat.

(ismeretlen szerző)

Míg van egy békés sziget ........ 

Míg van egy békés sziget a sodró áradatban,
Hol enyhül a bánat és múlik a jelen,
Addig még érdemes a holnapot várnod,
Nyiss be az ajtón és tedd le a szíved!

Míg szólnak tehozzád, és megfogják a kezed,
Míg szavadat értik, és tudják a neved,
Addig még érdemes, addig még maradj!
Addig még muszáj tartanod magad!

Míg hívnak, és tudod, hogy oda kell érned,
Míg érzed az erőt, mi odahúz téged,
Addig még ne zárj magadra ajtót!
Addig még Te is fogadd a kopogót!

A sors az embert nem uralni szánta,
Ember az embernek legyen méltó társa!
Ha nem tudsz már mást, csak önmagadat adni,
Oszd szét a szívedet, és érdemes volt élni!

Gyulai Pál: Tanács

Kiket szeretsz s akik szeretnek,
Ha bántanak, ha megsebeznek:
Ne haragudj rájuk sokáig!
De öntsd ki szíved, s ha letörléd
A fájdalom kicsordult könnyét:
Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.

Oh, egymást hányszor félreértjük,
Szeretteinket hányszor sértjük,
Bár szívünk éppen nem akarja.
Mi is talán vérzünk a sebben,
Nekünk is fáj még élesebben,
De büszkeségünk be nem vallja.

Ne légy te büszke, légy őszinte,
Híved legott azzá lesz szinte,
Oszlik gyanú, megenyhül bánat;
Oly hirtelen jöhet halálunk
S ha egymástól haraggal válunk,
A sírnál késő a bocsánat!

Forrás ~ Internet