Hinned kell a boldogság lehetőségében,
hogy csakugyan boldog légy.
Az vagy,amit gondolsz,
és csak azt tudod elgondolni,
amiben hiszel.
Ne gondolj a hanyatlásodra,
mert bekövetkezik.
Ne gondolj a veszteségre,
mert veszteségek érnek.
Ne gondolj a szomorúságra,
mert lelked sötétségbe borul.
Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít.

A jó gondolat: ajándék, szárnyalás,
magasba vágyódás, felemelkedés.
Élni csupán a legtisztább vágyak
szerint érdemes.

Attól függően, hogy
vágyaink keserűek vagy édesek,
fanyar vagy boldog lesz az életünk.
Képzeld el,amit kívánsz,
és kívánd, amit elképzeltél.

A boldogság vágy,
a képzelet, hit,
a cselekedet megvalósulás.

Tatiosz

A szeretet hangja muzsika: ajándék a léleknek, felüdülés a szellemnek, megkönnyebbedés a szívnek. 

Ez a szó: szeretet - élettel teli valóság; segít feloldani és feloldódni; megérteni és megértetni; megtartani és elengedni.

Tatiosz

A szeretet szétáradása az emberek között

A szeretettel nem bánhatok úgy,
mint valami féltve őrzött ritka kinccsel:
a szeretet
mindenekelőtt a szívem tevékenysége.

Az emberi szív
önmagában semmit sem tud létre hozni,
hanem maga is abból nyer tápot és oxigént,
hogy összegyűjti a vért,
megtölti azt élettel, s aztán szétáramoltatja
az egész testben.
S ne feledjük, a szívizom nagy erőkifejtésre
képes és nem fárad el soha.

Ilyen a cselekvőn szerető ember élete is:
amit az egyik oldalon felvesz - azt a másik
oldalon továbbadja.
Folyamatosan. Nem pihenve…
Tudom-e arra kérni a Teremtőt, hogy adjon
nekem, hogy én is adni tudjak?

Lassan leszokunk a szeretetről,
az önzetlenségről,
az áldozathozatalról, egymástól elmenekülünk
- azért, mert olyan üres lett az életünk.
Pedig ma is cselekedve szerető szívek után
sóvárog a világ.

Azokra vár, akik meghallják a nyomorúság
igájában vergődő lelkek jajszavát.
Akik többet látnak a felszíni hullámzásnál…
Ma még jelen van Káin husángja,
a téboly vérszivattyúja,
és hihetetlenül sok könny csorog
végig az arcok árkaiban,
millió és millió vérző seb kiált kötözés után,
sokasodnak a füstölgő romok,
földjeinken tövis és bogáncs terem,
családokon belül rombol a harag és a viszály,
ítéletidők tombolnak világ szerte…

Albert Schweitzer írta ezeket a gondolatokat:

'Fel kell oldani a lebéklyózottat,
felszínre kell hozni a földalatti források
vizét: az emberiség várja az ilyen feladatok
megoldására képes embereket.'

Segítsünk önzetlenül egymáson!
Osszuk szét szerte a nagyvilágban a szeretetet,
hogy emberibbé váljanak az emberek.

ÉDESANYÁK IMÁJA FELNŐTT GYERMEKEIKÉRT

Mindenható te vagy, jóságos Istenem,
ezért csak téged kér az aggódó szívem,
alázatos szívvel, könyörögve kérlek,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.

Amíg kicsik voltak, fogtam a kezüket,
de az én kezem már nem éri el őket,
soha meg nem unva, arra kérlek Téged,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.

A Te kezed, Uram, mindenhová elér,
minden anyai szív ezért csak Téged kér,
egyedül Te vagy, ki mindent megtehet,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.

Retteg az én szívem, az oroszlán ordít,
minden sarkon a Rossz sunyin leselkedik,
te látod, Uram, hisz mindent lát szemed,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.

Lelkem patakjából hozzád folyik hálám,
biztos vagyok benne, hogy meghallgatsz Atyám,
mindig legyen rajtunk drága tekinteted,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet

​.​

 

 ÉDESANYÁMNAK

Kicsi koromban, régen megszoktam,
s azóta is imádkozom érted,
áldott legyen minden-minden lépted,
de itt-ott mégis megbántalak talán,
bocsáss meg nékem,
borús fiadnak,
édesanyám.

Hibás vagyok, de nemcsak én magam,
bűnös még a gondot hozó élet,
bánat, kín, jaj, átkok, szenvedések
s könny is csillog néha két szemem falán,
csak te nem látod,
rejtem előled,
édesanyám.

Ilyenkor mindig úgy visszasírom
elvesztett vidám gyerek magamat,
mikor meséltél, s én hallgattalak,
szép volt a mese életem hajnalán,
s nem is lesz többé
szebb mese annál,
édesanyám.

Te tanítottál minden nótára,
Neked köszönöm sok-sok kis dalom,
cserébe csak a szívem adhatom,
szegény vagyok én, nincs cserepes tanyám
taníts még egyszer
régi nótára,
édesanyám.

Eltűnt a mese, hallgat a nóta,
kenyérgond, ruha, ez most az élet,
s esti imámban csak arra kérlek,
borús fiadnak néha bántó szaván
ne haragudj meg,
bocsáss meg néki,
édesanyám.

 

  ~ Adorján András ~

 

 

SZERESSÉTEK AZ ÖREGEKET


Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretet.
Szenvedtek Ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
 
Ne tegyétek Őket szűk odúkba
Ne rakjátok Őket otthonokba.
Hallgassátok meg a panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
 
Ők is sokat küzdöttek értetek ,
Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak Ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
Mikor Isten Közéjük ültetett.
Azért én kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
 
Ha majd az örök szeretet
Elhívja Őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Óbecsei István

 

 ÁLDÁS

Ezeket kérem a számodra:
Nem azt, hogy soha ne érjen szenvedés,
Sem hogy elkerüljenek a feladatok.
Meg azt sem kérem, hogy utadat rózsák szegjék,
És hogy könny soha ne csurogjon végig arcodon,
Vagy hogy soha ne tapasztald meg, mi a fájdalom.
Mindezt nem kívánom neked.

Ha így lenne, a könnyek nem tudnának
Új felismerésekhez elvezetni,
A fájdalom nem ötvözne nemesre.
Hogyan vigasztalhatna meg
A Boldogasszony és Gyermeke Mosollyal és reménységgel,
Ha nem ismered a szenvedést?

Kívánságom számodra ennél ezerszer gazdagabb.
Őrizzed lelkedben a hálát,
És a köszönet ki ne fogyjon ajkadról.
Szíved legyen telve
A visszaemlékezés gazdag szépségével
Arról, ami betöltötte életedet.

Azt is kívánom, hogy bátran nézz szembe
Életed feladataival és a próbákkal,
Amelyeket kitesz.
Amikor pedig súlyosnak érzed keresztedet
És a csúcsot meredeknek, ahova az út vezet,
Pontosan akkor növekedjen meg benned
A remény és a bizalom.

Ilyenkor jussanak eszedbe azok az évek,
Amikor melletted volt Isten kegyelme és öröme,
És volt igaz barát, aki reményt adott.
A múlt erőt ad arra,
Hogy kivárjad a vihar elmúltát
És a felhők elvonulását.
Így lesz elég erő és idő,
Hogy a magad hegycsúcsára feljuthass.

Barátodban az Isten Fia mosolyog rád!
Maradjon meg benned
Ez a biztos tudás mindörökre,
S akkor megtalálsz mindent,
Amire vágyódsz, és ami boldoggá tesz.

Amen.

Müller Péter  ~ A szeretetről

 

'Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk.
Aki a legkedvesebb. Lelkünkhöz közelálló.
Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni.
A szeretet mélyebben van.
Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben.

 A szeretet nem kötelesség, nem feladat.
Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot.
A szeretet: a szabadság jegyében áll.'

 

 Pilinszky János ~ Szeretet próbája

Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt.

 

 'Minden megtudható egy emberről, a jelene, a múltja, jövője, tán a fontosabb titkai is - csak az nem, hogy mitől lát benne csodát egy másik. Hol rejlik benne a reménynek az a megtestesülése, amitől egy léleknek egyszer csak érdemes lesz élni.'

Aranyosi Ervin ~ Ölelj, szeress kortalanul!

Az ölelés, tudod, nem köt a korhoz. A megfáradt szív is, örömöt hordoz.

Lenni kell álomnak, lenni kell oknak, – legyen céljuk a fáradt karoknak!

Ölelés, és mosoly? – Várja a lélek! Érzi, – még itt vagyok, – érzi, hogy – élek!

Szeretet parazsát ne hagyd kihűlni! A lélek fájdalmát arcodra ülni.

Tárd ki a szívedet, élj szeretettel! – Öleljen, örüljön, míg él, az ember!

Zsoltár

Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő. 

Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal - harmadnapra
föltámadnak, mire virradna. 

Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját. 

 

      Ha valakivel találkozol, gondolj arra, hogy a találkozás mögött ezer és ezeregy ok rejlik. Minden emberi kapcsolat szent egymásratalálás. A másik emberben önmagad másik felét ismered fel, minden vonásában saját vonásaidat látod meg. Amit róla gondolsz, magadról gondolod. Amit vele teszel, magaddal teszed. Amit róla képzelsz, azt magadról képzeled. Mindaz, amit neki kívánsz, egy napon veled fog megtörténni.

Tatiosz

      Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket - a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.

Tatiosz

   Tudod, hogy szavadat félreérthetik. Olykor tetteidet is. A félreértés éppúgy hozzátartozik az emberhez, mint a fához a levél, tengerhez a víz, törzshöz a kar, fejhez a gondolat. A félreértés oly természetesen jár-kel a világban, mintha együtt született volna a megértéssel. Ne magyarázkodjunk, ne szépítsük a történetet. Az igazság aranyból van és kiállja az idő próbáját.

Taitosz