'Őrangyalod, ha vigyáz rád, oly mértékig a lényeddé válik, hogy azt gondolja,
amit te gondolsz,azt érzi, amit érzel: 

átéli lelked minden zűrzavarát - és ezért pontosan tudja, 

hogy hol akarod éppen elrontani az életedet.
Látja, hogy mi készül benned.
Ez nagyon fontos angyaltudás. 

Mindennek, ami veled történhet a jövőben, 

a csírái már ott lappanganak benned; 

az angyal tudja, ha mindezt megszülöd, mi lesz a sorsod.
Lelkednek azon a helyén jár, ahonnan jövőd születik, 

vágyaid és szenvedélyeid csírái között, ahol sok minden formálható még.
Úgy néz a lelked-be, mint egy genetikus a mikroszkópjába.
Itt még semmi sincs készen - csak lehet.
 S az angyal azt súghatja: Te, barátocskám!
Ezt ne szüljük meg! Nem mindig hallod.
Mert az angyal olyan észrevétlen, hogy nem is tudod,
hogy ő benned van. Fogalmad sincs róla. 

Csak onnan veszed észre, hogy egy hang megszólal benned. 

Mintha hirtelen világos gondolataid támadnának, és váratlanul azt érzed,

 hogy eloszlanak a félelmeid. Mész az utcán, és hirtelen jó kedved lesz..
Vagy erőt érzel magadban. Fáradt voltál, 

és egyszerre bizseregni kezd valami benned; 

feltöltődtél, erős lettél, megjött a kedved...'

Müller Péter