Unokám születésnapjára

A jó Isten éltessen sokáig téged! 

Kívánok néked megannyi szépet, 

Boldogságot, annyit, mint csillag az égen, 

Szeretetben éljél és békességben! 

Jóságod ragadjon át mindenki másra, 

Kedvességed szórd szét az egész világba, 

Kerüljön el mindig messzire a bánat, 

Szeretnénk így látni mindig csak vidámnak! 

Egész életedet ragyogja be a szépség, 

A baráti szeretet, a hűség és a féltés! 

Kívánom, hogy ne szenvedjél semmiből sem hiányt, 

Kerüljön el a betegség és legyél mindig vidám! 

S ha az élet viharában a bánat mégis megtalálna, 

Számíthatsz majd mindig a sok jó barátra! 

Számíthatsz ránk mindig, bármi is érjen, 

A jó Isten téged sokáig éltessen!

 

 Aranyosi Ervin ~Tanulj gyermekedtől!

Tanulj gyermekedtől, szívedből kacagni,
kitárt szép szíveddel, önzetlenül adni!
Örülni a napnak, esőnek, tócsának,
boldog része lenni a csodás világnak!

Kíváncsi maradni, kérdésekkel élni,
válaszokra lelni, semmitől sem félni!
Irigység és harag kerüljön el téged,
- csak várni, s figyelni, - mitől szép az élet.

Tanulj gyermekedtől, mert Ő szívből él még,
s ha mi is ezt tennénk, szabadabban élnénk.
Nem tépnék a lelkünk hazug, rút szabályok,
s megismerhetnénk az igaz VALÓSÁG-ot...

 

Kétféle beszélgetés van. Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok - színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő. Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá. Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barát­ra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki. A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka

Müller Péter Szeretetkönyv - részlet 

Aranyosi Ervin ~ Adj hálát reggel…

Adj hálát reggel az ébredő világnak,
- örökbe kaptál egy újabb, szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.

Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli, reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd: ember élhet-e nélküle ?

Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,
a mosoly arcodon, ékszered legyen.
Tükrödön csillog szemed ragyogása,
hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen!

S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,
s érezd a lelked, magasabbra emel.
Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,
mert aki rád néz, ennyit megérdemel.

Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,
- jó érzésed csak fokozódni fog -
a szeretet ilyen, apró kis sugára
teheti szebbé a hétköznapot.

Aranyosi Ervin ~ A szeretetről

A szeretni annyi: elfogadni,
nyitott szívedből többet adni!
Másokban meglátni a szépet,
s örökre hinni, hogy szép az élet.

Megértőn nézni a világra,
ápolni, kinek a lelke árva.
Tudni a rossz is csak emberi,
másképpen lát, ki felismeri.

Keresd a jót, kívánd a szépet!
Lásd meg másban az emberséget!
Bocsásd meg azt, amiben gyarló!
Szeress ha fáj is, legyél kitartó!

Azért születtél erre a földre,
hogy szeretni tanulj mindörökre.
Szívedben szóljon szeretet ének,
adj hangot szíved szeretetének!

 

 Aranyosi Ervin ~ Hitvallás

Szeretni szívből, igazán,
átlépni a bezártság falán.
Segítő kezet nyújtani,
másokban reményt gyújtani.
Élni egy teljes életet,
felrázni csüggedt lelkeket.
Megérteni, hogy kik vagyunk,
s magunk után majd mit hagyunk.

Hálásnak lenni mindenért,
a hétköznapi kincsekért.
A múltat elfelejteni,
útmutatókat fejteni.
Mindig a jelent élni meg,
boldoggá tenni sok szívet.
Magamban megtalálni azt,
amit oly sok tudós kutat.

Szeretni, ahogy csak lehet,
szebbé tenni az életet.
Mosolyt festeni minden arcra,
szépre nevelni, nem a harcra.
Megtanítani célokat látni,
zord időkben is emberré válni.
Felfedezni a titkokat,
amit az élet tartogat.

 

 Aranyosi Ervin ~ Reggeli gondolat

Minden embernek lehetnek gyengébb napjai,
de életed csak tiéd, és neked kell hallani
a reggeli ébresztő, vidám, szép dallamát,
mely jó érzéssel tölt el, s lelkedet hatja át.

Induljon el vidáman mindegyik új napod.
Mosolyogj a világra, s tükrödből ezt kapod,
Szeresd ki visszanéz rád, hiszen szerethető,
lelkedben élő gyémánt, és védangyalod ő.

Értőn nézz a világra, mennyi apró csoda!
S hova nem jutsz el lábon, lélekben menj oda!
Becsülj meg minden embert, mert egyformák vagyunk,
s a lét megannyi síkján, sok újat tanulunk.

Okuljál hát belőle, fejlődj, legyél nemes,
s próbálj örömmel élni, mert csak így érdemes.

 

 

Aranyosi Ervin ~ Szeretni jöttünk

Szeretni jöttünk széles e világra.
Keresni másban énünk jobb felét.
Örömöt lelni, napról napra várva,
a belső hangot, a misztikus zenét.

Mert a magánynak kongó kapujából,
az élet ösvénye másfelé vezet,
tárd ki szíved, mely börtönödhöz láncol,
s örülj a mának, amíg csak lehet.

Nyisd ki szemed, és a lelkedben érezd,
ami ma gond, az mind megoldható.
Álmodni merj! És sohase fékezd!
Amit csak elképzelsz, valóra váltható.

Szellemedet, ha lehet csillapítsd le,
Érzéseid vezessék léptedet.
Szeretetet, mit mástól kapsz fogadd be,
s hidd, amit akarsz el is érheted.

Érezni fogod, megnő a világod.
Szépség és jóság mind tiéd lehet.
Becsülj meg minden szerető barátot,
s teljessé válik ettől életed.

Aranyosi Ervin ~ Az élet szép...

Minden nap újra ébredünk,
s a nagy világba révedünk,
újabb utunkra indulunk,
dúdolva szép, bevált dalunk.
Minden nap újra kezdjük el,
ilyen az élet, menni kell!
Előre nézni, s tudni azt,
a múlt sosem jelent vigaszt.
Ne nézz hát vissza, nem szabad,
nehezen vonszolod magad,
a tegnap súlya válladon,
minden lépésnél hátranyom.
A mában élj és láss csodát,
élvezd virágok illatát,
a nap az égről rád nevet,
melengeti a lelkedet.
Végy észre apró örömöt,
hétköznapodba költözött
vidító szép varázslatot,
egy kedves embert, állatot,
virágokat, patakot, fát,
a szerelmet, ha rád talált,
s mindent mi jól esik neked,
élvezd az egész életet.

Aranyosi Ervin ~ A szeretet fénye...

Mi is a dolgom ezen a világon?
Mi hajt, mi kerget át az életen?
A választ erre, tudom, megtalálom,
s eloszlik bennem minden félelem.

Szeretet lángja itt él a szívemben.
Melegét érzi mindaz, ki erre jár.
Megerősítést lelek a hitemben,
hogy jó az ember, s az élet sem sivár!

Csak vakságunktól kéne szabadulnunk,
mit dühünk, haragunk táplál szüntelen.
Az egyszerűt, a csodát kéne látnunk,
s szívünkbe zárni, hogy velünk legyen.

Átélni újra múltunk szép emlékét,
kívánni azt, hogy újra, úgy legyen!
Dédelgetni a boldogság tiszta képét,
- felfelé menni mindig a hegyen!

Ahogy a Nap ott fenn ragyog az égen,
ha kél, ha fekszik, épp oly messze van.
Szeretettel tekint a nagy világra,
és járja útját, sohase nyugtalan.

A Napnak fénye szívünkben parázslik,
a szeretet lángja fáklyaként lobog.
Ne tartsd magadban, érezze a másik,
ebben a fényben lehetünk boldogok

 

 'Higgyünk a holnapban, és mindenki ott, ahova sorsa állította végezze a tőle telhető legjobban a munkáját, ne hagyja, hogy a félelem, a kishitűség kivegye kezünkből a mindennapi feladatokat. A diák tanuljon, képezze magát, bontakoztassa ki testéből, szellemi adottságaiból a legtöbbet maga és a testvérei örömére. És mi felnőttek, seperjük tisztára a saját portánkat, mindenki a maga munkáját végezze, ahogyan a testünkben is a szervek, sejtek végzi mindegyik a maga sajátságos dolgát, bízva abban, ki az életet adta, az jóvégre is tudja vinni mindazt mit elkezdett.

 

Böjte Csaba

Aranyosi Ervin ~ Adj hálát reggel...

Adj hálát reggel az ébredő világnak,
- örökbe kaptál egy újabb, szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.
Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli, reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd: ember élhet-e nélküle ?
Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,
a mosoly arcodon, ékszered legyen.
Tükrödön csillog szemed ragyogása,
hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen!
S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,
s érezd a lelked, magasabbra emel.
Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,
mert aki rád néz, ennyit megérdemel.
Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,
- jó érzésed csak fokozódni fog -
a szeretet ilyen, apró kis sugára
teheti szebbé a hétköznapot.

 Megbocsátás

Aki bocsánatot kér, abban új élet sarjad.
Aki megbocsát, az új életre szül.
A megbocsátás a viszonzást nem váró,

(ön)gyógyító szeretet magasiskolája,
a lelki méregtelenítés legbiztosabb útja.
Nehezen járható, keskeny ösvény
a boldogság felé. Ne sokat várakozz!

Valakitől szeretet elfogadni annyit jelent,
mint megerősíteni őt élete értelmében.

Bármilyen picinyke és törékeny vagy is,
senki sem akadályozhat meg abban,
hogy szívből mosolyogj, s így
- mint Isten kedves virágszála-
a Szeretet jó illatát áraszd
ebben a kedvetlen világban.
Te magad légy az Isten mosolya! 

 

ÉGI ÉDESANYÁNKHOZ

Te vagy a fénynek fehér ragyogása,
Jóságnak képe, Irgalomnak mása,
aki napsugárba, fénybe öltözött
liliom-kehelyként állsz a Föld fölött,
egészen tiszta és egészen fehér,
kihez a bűnnek árnyéka sem fér -
Elcsendesül bennem a szó, a beszéd,
Ó, milyen szép vagy! Mennyire szép!

Te vagy az Isten remekelt csodája,
kertje, galambja, ékes palotája,
magad vagy az oltár, ki mennyekbe ér,
egészen tiszta, és egészen fehér,
mint a hegytetőknek csillogó hava,
szeplőtelen vagy, édes szűz Anya!
Elcsendesül bennem a szó, a beszéd:
Ó,milyen szép vagy! Mennyire szép!

Szent-Gály Kata ~ Három világrész

Felöltöztettünk szőkeségbe. (Európa)
Háttérbe adtunk palotákat.
Rajzoltunk szemet, szelíd-kéket -
Talán, hogy elfeledd hazádat,
s miénk legyél, miénk egészen,
egy sápadtfényű, más vidéken,
                                       Mária!

A déli nap barnára festett, (Afrika)
és fülbevaló karikádnak
aranyló ívén ritka gyémánt
küldi tüzét napsugárnak,
míg gyöngy-fogad e kedvességen
nevet reánk, derűs-fehéren,
                                         Mária!

De szőttünk néked japán selymet, ( Ázsia )
és hajtűt raktunk dús hajadba.
Szemöldöködnek sarka-ívét
kihúztuk kissé magasabbra,
és lett az arcod halványsárga,
mert így szokás az új hazába,
                                      Mária!

 

'A Boldogságos Szűzanya egyetlen csodát sem tett, nem tartott nagy prédikációkat, mégis a Mennyek Királynéja lett a názáreti csendes, egyszerű, szorgalmas életével. Olyan jó lenne, ha a mi szíveinkben is feléledne a tiszta, egyszerű élet utáni vágy! Ha az emberiség ezt az eszmét, ideált, a názáreti csendes növekedést, a jókedvvel végzett munka örömét, az egymásra figyelést megtanulná, akkor a boldogságát találná meg.' 

Böjte Csaba

 Juhászné Bérces Anikó ~ Augusztus 20.

Országunknak szent királya,
Így emlékezünk Istvánra,
Ki államot alapított,
Istenhitre megtanított.
Óh, mennyi gond tépte, marta,
Hogy a népét egyben tartsa.
Törvénykönyve rögzítette,
Mint helyes a magyar tette.
Égi anyánkat felkérte,
Legyen hazánk védelmére...

Új búzából, új kenyér,
Friss illata száll felénk.
Köszöntjük szép szavakkal,
Nemzetiszín szalaggal.
Testet tápláló manna,
Üdv neked és hozsanna!
Áldott legyen a kenyér
István király ünnepén!
Megköszönjük Istenünk
Mindennapi kenyerünk...

 

Fohász Szent István királyhoz

Megszólítlak alázattal, s könyörögve kérlek,
Tekints le az országunkra és a magyar népre.
Amióta nem vagy velünk - lassan ezer éve,
Számtalan nagy vihar dúlt a Kárpát-medencében.

Vad villámok csaptak bele termő Életfánkba,
Erős ágakat szakítva, s taposva a sárba.
A törzsét meg jól irányzott, egyetlen csapással
Széthasítva több darabba, meg a pusztulásba.

Túlélte, mert a gyökere erős, szívós fajta,
Hajszálgyökér, ha megmarad, élet fakad rajta.
De termések millióit a szél szertefújta,
Gyökértelen kapaszkodnak az új világukba.

Fánk törzse, mi épen maradt, próbál tovább élni,
Alig forradt, mély sebeit rendre fel-feltépik.
Gyökereit férgek rágják, levelét meg tetvek,
Friss hajtása alig serken, - így élni kegyetlen.

Szükség lenne törhetetlen, erős, tiszta kézre,
Istenhitre, biztatásra, tisztán lássunk végre.
Kapaszkodnánk Szent Jobbodba, segíts nekünk élni,
Boldogasszony jó Anyánkat támaszunknak kérni.

Bocsássa meg vétkeinket, s legyen velünk Atyánk,
Maradjon meg, s virágozzék drága Magyar Hazánk.

Juhászné Bérces Anikó

 Áldott Szent István, Istennek szolgája

Áldott Szent István, Istennek szolgája,
Krisztus hitének igaz plántálója,
Bálványozásnak eltávoztatója
És elrontója!

Irgalmas Isten kegyes jóvoltodból
Adaték nekünk magas mennyországból,
Utat, hogy lelnék gonosz pogányságból,
Régi vakságból.

Jobbodra kérünk, amely ma is épen,
Légy közbenjárónk Szent Király az égben,
Hogy áldás légyen a magyar nemzeten,
Adja meg az Isten.

Jóságos Jobbod nyújtsd ki reánk, kérünk,
Szent koronáddal új ezeret érünk,
Hogyha keresztek, s imádságod vélünk,
Régi vezérünk. 

Szent István megálmodta Magyarországot, a Kárpát-medencét: 

Isten társa lett a világ továbbteremtésében,
 hisz ország született a földre.

Böjte Csaba

 

Himnusz a szeretetről

Szeretni annyi, mint adni,
Adni ha látod, hogy kérnek,
S mosolyogva letörölni egy csepp könnyet.
Szeretni annyi, mint békével elfogadni önmagad,
S önmagáért elfogadni másokat.
 

Szeretni annyi, mint felemelni azt, ki elesett,
S forrásvízzel lemosni sebeket.
Szeretni annyi, mint simogatni verés helyett,
Virágot nyújtani kemény ököl helyett.
 

Szeretni annyi, mint elfeledni fájó sérelmeket,
S magunknak is, másoknak is,
Megbocsátani bűnöket.
Szeretni annyi, mint megfogni egymás kezét,
 

S egyetlen szívdobbanással sugározni
Ezt az érzést szerteszét.
Hidd el, megváltozik a világ,
Csak zengd a szeretet himnuszát!

(1Korinthus 13)

 

 
 Édesapám ​sírjánál​

Állok a sírodnál, merengek,
Fejemben emlékek keringenek.
Míg a sírod rendezgetem,
Apám, könnyem törölgetem.

Sírva gondolok mosolygó arcodra,
Biztonságot adó két erős karodra.
Erős voltál, nem panaszkodtál,
Némán tűrted a kínok-kínját.

Hervadtál, mint vázában a rózsa,
Szívemben nagy űr tátong azóta!
Nem haltál meg, itt vagy velünk,
Napról-napra emlegetünk.

Holtod után is szeretünk,
Nem! El soha sem feledünk.
Hantodon nyílik a szegfű, a rózsa,
Szívünkben nem halványul emléked soha.

Temetőben míg virul a virág,
Szomorúan gondolunk mi Rád.
Számtalan​szor kiálltanám,
Kisírt szemekkel: Édesapám!

'A mai világ egyik hatalmas problémája, hogy nagyon nehezen tudjuk egymást elfogadni, befogadni, elviselni. Sajnos ez minden szinten  így igaz, ezért van oly sok torzsalkodás akár a nagyvilágban, akár a családban. 

Ezért van sok válás, sok családból kihullott gyermek, vagy földönfutó, hajléktalan ember.

 Az embertársainkat sajnos nem Isten szép ajándékainak tekintjük, hanem egy fölösleges rossznak, kit jobb esetben kerülgetni kell az úton, rosszabb helyzetben elzavarni onnan, ahol mi élünk.'

Böjte Csaba

 

Az ember célja a tökéletesség

      Az ember célja a tökéletesség. Eszköze rá a lelki tisztaság.
A tiszta lelkű tökéletes ember megismeri, hogy az élet alapja a szeretet.
Ezen a földön, a mindenféle tökéletesség világában a szeretet is tökéletlen.
De fel lehet találni mégis a szeretet legtisztább sugarait a családi szeretetben
és a ránk sugárzó hálában, amely jó cselekedeteinkből származik.
A felsőbbrendű világokban bizonyosan tisztább és melegebb a szeretet,
és nagyobb körei vannak, mint a Földön.

 

A napsugár nem kérdezi

      A napsugár nem kérdezi,
hogy mennyit ér a fénye.
A napsugár nem kérdezi,
hogy mit kap majd cserébe.
A napsugár nem mérlegel,
csak tündökölve árad.
Simogat és átölel,
de nem kér érte árat.

Szeress úgy mint a nap, feltétel nélkül
úgy mint a nap, ami szívedből épül
úgy mint a nap, fényből születve
úgy mint a nap, áldást teremtve.

Minden ember fénysugár,
a mindenségnek része.
Azt hiszi hogy porszem,
pedig a mindennek egésze.
Minden ember fénysugár,
egy a végtelennel.
Minden ember fénysugár,
de ebben hinni nem mer.
Szeress áldást teremtve!

Igaz szeretetet csak attól várhatunk, aki
természete szerint jóságos és melegszívű
 

Sokszor eltűnődöm
 
      Sokszor eltűnődöm, hol van a szeretet?
Mind az mit anyáink, nagyanyáink,
dédanyáink, neveltetése adott!
Csak rohan a világ a szeretet megkopott.
Fakó, kopár, már-már mondhatnám azt is,
hogy majdnem kihalt, de nem az nem lehet
Még látok egy lángocskát féltve föl emelem,
s viszem óvatosan tovább neked adok belőle,
egy lángoló parázst vigyázz rá kérlek,
el ne aludjon. Féltve őrizd. S egy szép napon,
Te is add tovább!

 

Nagyboldogasszony - Szűz Mária égi születésnapja ünnepe

Szülésedben a szüzességed megőrizted,
halálodban pedig a világot el nem hagytad,
mert anyja lévén az életnek átköltöztél az életre
és imádságaiddal megmented
az örök haláltól a mi lelkünket.

Amen.
 

 

 A lelki béke szilárd nyugalom

      A lelki béke szilárd nyugalom,
de nem kérést elutasító unalom;
fegyelem, mely enged, s elfogad,
sosem fél, nem remél, csak ad.

A lelki béke tevékeny erő,
nem eltipró, hanem felemelő;
táplál, éltet, legyőzi a szenvedést,
maga alá gyűri a szenvedélyt.

A lelki béke féltő hatalom,
nem másokat lebíró akarom;
szelíd, finom, végtelenül kegyes,
meghajolva előtte, legyőzheted.

A lelki béke feltörő tudás,
befogadás, semmit nem tagadás;
mélység és magasság között feszül,
általa minden összhangba kerül.

A lelki béke értő szeretet,
hatása békíti ki az ellentéteket;
pont, mely körül belső világod forog,
melyet elérve önvalód láthatod.

Szeretni jöttünk

      Szeretni jöttünk széles e világra.
Keresni másban énünk jobb felét.
Örömöt lelni, napról napra várva,
a belső hangot, a misztikus zenét.

Mert a magánynak kongó kapujából,
az élet ösvénye másfelé vezet,
tárd ki szíved, mely börtönödhöz láncol,
s örülj a mának, amíg csak lehet.

Nyisd ki szemed, és a lelkedben érezd,
ami ma gond, az mind megoldható.
Álmodni merj! És sohase fékezd!
Amit csak elképzelsz, valóra váltható.

Szellemedet, ha lehet csillapítsd le,
Érzéseid vezessék léptedet.
Szeretetet, mit mástól kapsz fogadd be,
s hidd, amit akarsz el is érheted.

Érezni fogod, megnő a világod.
Szépség és jóság mind tiéd lehet.
Becsülj meg minden szerető barátot,
s teljessé válik ettől életed

 

 Egymásra hangolva

      Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk,
hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy
társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel,
mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi
és akarati világában gyökerezik.

Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen,
aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja
bennünk a szeretetreméltót.

Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván.
Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve
a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha
erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az
minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén
szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a
szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a
szerelmi állapot elmúltával lép életbe.

Gary Chapman ~ Egymásra hangolva

      Nehéz okosan szeretni

Egy kis virág is okozhat nagy zavart
Néhány ostoba szó szörnyű bajt
Valami elszorul legbelül
És úgy szorít, hogy az ember menekül

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

Távol tart egy félénk mozdulat
S a vallomáshoz nincsenek szavak
Valahogy mindig rosszkor érkezünk
S néha magunk elől is menekülünk

Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó
Ahogy az örömmel elfogadható
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

A közeledés is félreérthető
A hazugság is lehet megnyerő
Néha túl érzékenyek vagyunk
Máskor meg a büszkeség a bajunk

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul.

 

 Amikor még kicsi voltál

Amikor még kicsi voltál, sokat foglalkoztak veled, hogy megtanulj evőeszközzel enni,megtanítottak felöltözni, bekötni a cipőfűződet, begombolni az ingedet. Kicserélték a pelenkádat ,megmutatták, hogy hogyan mosakodj és fésülködj. Erkölcsre és empátiára tanítottak. Amikor majd megöregszenek és ők felejtenek el bizonyos dolgokat légy rájuk tekintettel. Lesz amikor ők felejtik el hogyan kell bekötni a cipőfűzőt, és hogyan kell begombolni az inget. Amikor ők eszik le magukat, vagy remegő kézzel fésülik a hajukat. Légy türelmes mert te is lassan fejlődtél, ők is lassan öregszenek. Egyedül a te jelenléted, türelmed és nagylelkűséged lesz az ami melegen tartja a szívüket. Egy napon mikor elveszítik az egyensúlyukat és nehezükre esik majd járni, fogd meg a kezüket és tisztelettel kövesd őket lassú tempójukon úgy ahogy ők követtek téged amikor járni tanítottak. Légy mindig mellettük, ahogy ők tették: küzdöttek, sokat áldoztak és éltek. Értünk, Érted. Egyszer majd te is leszel ilyen.

Kérdezd az öregeket!

Nézz az arcukba, és képzeld a helyükbe a magadét! A saját jövődet látod.
Érezd, hogy ráncos a bőröd, hogy elfáradtál, a mosolyod is fáradt, a derekad fáj, már akkor fáj, mikor reggel fölkelsz, és hiába írta fel az orvos a negyedik fajta gyógyszert, ez sem hat; sokáig küzdöttél, méltatlankodtál, de már csak legyintesz, és tűröd. Pedig a napod nagy részét ez teszi ki: a fájdalom.
És a fáradtság. Már nem úgy fáradsz, mint rég, hogy este hullafáradtan dőlsz az ágyba, nem, most egy mosogatástól elfáradsz, közben is meg kellett pihenned, aztán csak ülsz és pihegsz.

 

Tőlem neked

Szeretet mostanság igen ritka vendég,
Bizakodunk, talán nem mentél el még.
Te vagy az emberek szívének melengetője,
A hűség és a tisztesség összekötője.

Szeretet nélkül nincs igazi élet,
Nincs ki igazán simogat téged.
A gyermek, ki az édesanyját átöleli,
Tudjuk, hogy a szeretetét fejezi ki.

Sajnos vannak még göröngyös utak,
Hol a szeretet nehezen bukdácsolgat.
Ott nincs is harmonikus élet,
Csak évek múlnak el a reménytelenségbe.

Szeretet ez az érzés a jó Isten ajándéka,
Minden ember életének méltó hagyatéka.
Ha a szeretet, tisztesség itt marad nálunk,
Szebb lesz életünk és soha el nem válunk.

Minden embernek, szíve, vágya,
Hogy boldogságát egyszer megtalálja.
Szeressük egymást úgy, mint gyermekünk,
Boldogok igazán csak akkor leszünk..

Szép az élet

Adni, a másiknak igaz szeretetet
adni, a másiknak egy ölelő kezet
adni, a másiknak egy érintést, melytől boldog lesz
adni, a másiknak valamit, amitől jobb lesz
adni, s ez a lényeg igaz szeretetet
barátnak barátságot
anyának tiszteletet
mert nincs más és nincs fontosabb mint az őszinte szeretet
a szeretet önzetlen és állandó
a szememben a mosoly feléd és mások felé
önzetlen, tiszta és egyértelmű fény
senkitől semmit sem kérek én
de mindent megadok Neked
egy ölelés, egy baráti kézfogás, szeretés másnak is jár
önzetlen, egyszerű, megfoghatatlan, és senki, senkinek nem árt
bármit megtehetsz a világon...csak másnak NE árts!

Dosztojevszkij  ~ A szeretet

A szeretet Isten adománya,
benne van a mindenségben
és minden egyes homokszemcsében.
Szeress minden levelet,
Isten világosságának minden sugarát.
Szeresd az állatokat,
szeresd a növényeket, szeress mindent.
Ha mindent szeretsz,
fel tudod fedezni a dolgokban az isteni rejtélyt.
Amint egyszer felfedezted,
napról napra jobban meg fogod érteni.
Végül eljutsz odáig,
hogy szeretetedben magadhoz öleled
az egész világot.

 Tatiosz ~ A szeretet

 Ha tudsz egy szóval úgy fordítani a dolgon, hogy
megvilágosodjék a kérdés, akkor miért ködösítesz?
Ha tudsz egy mosollyal más arcára mosolyt csalni,
akkor miért pártolod a mogorvaságot?
Ha tudsz egy kézmozdulattal másokon segíteni,
miért tartod karjaidat béna lustaságban?
Ha tudsz szeretni, miért várod el,
hogy előbb mások szeressenek?

A szeretet virágai

Vannak virágok, mik a szívben teremnek,
Közönséges kertben meg nem gyökereznek,
Azoknak pompáznak, kik szeretik őket,
Ápolják, gondozzák a felnövekvőket.

Vannak virágok, mik a lelkünkben nyílnak,
Velünk növekednek, majd velünk elmúlnak.
Szeretetünk napja sugárzik reájuk,
Ezért olyan színes a sziromruhájuk.

Az én szívemben kis versvirágok nyílnak,
Mikor boldog vagyok, csodamód virulnak,
Néha a fájdalom elhervasztja őket,
De túlélik mégis a nehéz időket.

Virágaimból most szedtem néhány szálat,
Itt vannak kezemben, és reátok várnak.
Olvassátok őket szívvel, szeretettel,
Hisz nektek üzenek minden virág-verssel.

Farkas Éva

 

Az emberi érzékenységről

Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek. Mint egy rózsa. Mint egy kankalin. 

Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élők világában. Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla, mikor ő úgy várja, hogy dicsérjed, vagy helyeselj neki: örökké ellenségeddé változtat egy embert. S ugyanezek az emberek, akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek mindent, ami személyükre vonatkozik, akik egy kézszorítás bensőségén, egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik a személyük felé villanó véleményt vagy igazságot, ezek a mimózánál gyöngédebb és érzékenyebb emberek gondtalanul követik a legotrombább aljasságokat, szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek, közömbösen és néha jókedvűen is. Az emberi léleknek ezt a rugalmasságát nem érdemes bírálni; csak tudni kell erről. S nem lepődni meg semmin, soha.

Idősek imája

Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket. Köszönöm életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát, amivel korlátaimra figyelmeztettél. Köszönöm családtagjaimat, akik elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek.

Uram, kérlek, bocsásd meg, amit rosszul tettem, és amit elmulasztottam. Köszönöm, hogy Te nem mégy nyugdíjba, hanem ma is mindent megteszel üdvösségemre.

Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem: több okom van a hálára, mint a panaszra. Ments meg az irigységtől, elégedetlenségtől, nyugtalanságtól, a mindent-tudás látszatától és a mindent-jobban-tudás hazugságától, a gyanútól, hogy valaki mindig bántani akar. Ments meg a közönytől, a házsártos, barátságtalan viselkedéstől, az örökös zsörtölődéstől, a rút önzéstől, a mindent elborító keserűségtől és a hiábavalóság nyomasztó érzésétől.

Uram, adj erőt, hogy békésen hordjam az öregkor terheit, humorral fogadjam feledékenységem jeleit, erőtlenségemet, érzékszerveim tompulását, testi-szellemi erőm hanyatlását.

Uram, adj bölcs szívet, hogy meg ne feledkezzem a végről itt, és a kezdetről odaát. Kérlek, adj kedvet a munkához, amit még elvégezhetek. Tégy hasznossá, hogy ne érezzem csak tehernek magam és adj alázatot, hogy belássam egyre inkább másokra szorulok. Adj kedvet az imádsághoz, a Veled való beszélgetéshez. Adj világosságot, hogy jól lássam magam, és jól lássak másokat is. Adj jó kedvet és nyitottságot, hogy még mindig tudjak befogadni és adj szeretetet, hogy ne csak panaszkodjak mások hidegsége miatt, hanem árasszam szereteted melegét.

Uram, maradj az, aki mindig voltál: megbocsátó Édesatyám. Ez indítson arra, hogy én is tudjak megbocsátani. Ne engedd, hogy valaha is fáradt legyek a köszönetmondáshoz. Ne engedd, hogy valaha is abbahagyjam dicséretedet. Tartsd meg és növeld hitemet. Szólj Uram, még hallja a Te szolgád! Amen.

A szeretetről...

A szeretet az egyetlen,
amit nem kell és nem is lehet kimutatni.
Sem mutatni, sem jelezni, sem beszélni róla.
A szeretet meleg, mint a kályha.
Odatartod a tenyeredet és érzed.
 Felé fordítod az arcod és sugárzik.
Egy ember körül, aki szeret, más légkör van.
Meleg van!
Kívánom, hogy ezt a meleget
mindig érezzétek magatok körül.

 'Az élet azért van, hogy odaadjuk.
Sokszor mondtam, hogy a mi életünk olyan, mint egy marék aranypor.
Hatalmas érték, kincs.
De hogyha nem adjuk oda valamiért, 

akkor is kiperegnek a mindennapok az ujjaink közül.'

Böjte Csaba

 

Álomrablók

Nem azok a veszélyes emberek,
Kik bottal feléd suhintanak,
Vagy fejedhez fegyvert szegeznek,
Hogy kiraboljanak.
A zsebtolvaj sem a fejedben kotorászik,
Hogy kifossza öntudatod tekervényes utcáit.

Az olyan baráttól azonban nem árt tartanod,
Aki örök vesztesnek vél és rombolja öntudatod,
Bár nem rabol ki és fegyverrel sem fenyeget,
Csak kijelenti: - Ez nem fog menni gyerekek.
Amikor meg sikeres nagymenők jönnek szóba,
Mosolyogva jegyzi meg: - Nekünk ütött az óra!

Ez tudja, hogy mit akar, ám felettünk eljárt az idő.
Hiába küzdünk, nem lehetünk olyanok, mint ő.
És hamisan csengő szavai elől nincs menekvés,
Mert legbelül már érzed, hiába minden remény,
A 'nagyágyúknak' Te nyomába sem érsz,
 

S ahogy érik benned ez a romboló gondolat,
Úgy veszted el minden dédelgetett álmodat.
Nem volt nála fegyver, mégis kirabolt téged,
Elvette a hited, a lelked és minden reményed,
Elvette a szíved és a gondolatod,
 

Már nem mondod többé, hogy: - Győzni fogok!
Eshet eső, fújhat szél, nekem egyre megy,
Menni fog ez, mint az egyszeregy.
Tehát nem a fegyveres rablóktól kell tartanod,
Hisz az értéktárgyaidat pótolhatod,
De ki adja neked vissza a sikerbe vetett hitedet,
Ha egy károgó kishitű barát kinevet?

 

 Köszönöm Neked, Uram

hogy Te vagy az én erőm
ha gyengének és erőtlennek érzem is
magam

hogy Te vagy az én zsoltárom
ha nem is jön a számra imádság

hogy Te vagy az én üdvösségem
ha sebzetten nyalogatom is a sebeimet

hogy Te vagy az én békességem
ha idegesnek és nyugtalannak érzem is magam

hogy Te vagy az én utam
ha olykor túl keskenynek és rögösnek
tűnik is

hogy Te vagy az én igazságom
ha a világ körülöttem tagadni akar is
Téged

hogy Te vagy az én világosságom
ha olykor sötétben botorkálok is

hogy Te vagy az én kegyelmem
ha nem is érdemlem azt meg

hogy Te vagy az én megváltásom
ha néha láncra verve érzem is magam

hogy Te vagy az én hitem
ha viaskodom és kétségeskedem is

hogy Te vagy az én reménységem
ha csüggedtnek és bátortalannak érzem is magam

hogy Te vagy az én szeretetem
ha a szívem nem is érzi
amit az ész már régóta tud.

Köszönöm Neked, Uram,
hogy nem kell az érzéseimre
hagyatkoznom; éppoly ingatagok azok, 

mint a szélfútta nád szál.

Köszönöm, hogy építhetek a Te
Szavadra, mely szilárdan áll 

és igaz örökkön-örökké.

Amen.

 

ESTI FOHÁSZ

Napfényes nappalon, sötétlő éjjelen,
Légy velem, ne hagy el, Édes jó Istenem!
Kísérgess utamon vezérlő kezeddel,
Ha fejemet lehajtom Álmomat ne vedd el!

Éreztesd lelkemmel Szent lelked erejét,
Láthassam munkámnak kedvező sikerét.
Ha belső bánattól, elsötétül orcám,
Legyen vigasztaló, meleg szavad hozzám.

Ó,áld meg azokat, kik drágák szívemnek,
Boldogítsd magadnál, akik már pihennek.
Azt is áld meg uram, ki sebet vág szívemen,
Légy velem, ne hagyj el, Édes Jó Istenem!

Amen.

Életművészet

Elfogadni tudni a boldog napokat,
de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.
Sem szónokolni, sem elnémulni.

Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni -
sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.
Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.

Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.
Az úton járni, majd végigmenni,
a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni - dísz, ragyogás, külcsín nélkül.

Tatiosz

'Lelkünk mélyén mindannyian vágyunk a megtérésre, arra, hogy istengyermeki méltóságunkban szabadon, békességben éljünk Teremtőnkkel és egymással ebben a szép világban.
Vágyunk az őszinte kiengesztelődésre, áldott békére, melyből nemcsak a földi, de az örök boldogságunk is fakad.'

 

 Böjte Csaba

 

 

ISTENEM ADD..

Istenem, add, hogy
Minél ráncosabb az arcom, annál üdébb legyen a lelkem,
Minél hajlottabb lesz a hátam, annál egyenesebb legyen a tekintetem.
Minél nehezebb lesz a járásom, annál könnyebben siessek feléd.
Minél inkább romlik a látásom, annál tisztábban lássalak Téged.
Minél jobban gyengül a hallásom, annál élesebben halljam hívó szavadat.
Minél elhalóbban hallatszik szavam, annál erősebben kiáltsak Hozzád.
Minél jobban látom a világi hiúságot, annál inkább Te légy életem értéke.
Minél világosabban látom gyarlóságomat, annál jobban táruljon felém irgalmad.
Minél inkább elsötétedik előttem napod, annál jobban ragyogjon fel a Te fényed! Amen.

'A lélek mindig valami szépet remél.
Kell neki mindennap a pillanat,
Amikor valami szépet befogad,
És felerősítve sugározza tovább,
Hogy szebb legyen tőle a világ.
Csodálatos szép napod legyen,
Vidám és Boldog legyen a szíved.
Szerencse kísérje minden léptedet,
Ezt kívánom tiszta szívből Neked.'

      'Ajándéklétedet Istennek megköszönve továbbajándékozod, és hálából a másik ember ajándékként önmagát adja neked. Isten, bár nem kérted, a létbe hívott téged is, megajándékozott a teremtett világ csodálatos szépségével. Bölcsességében jónak látta, hogy feladatot bízzon rád, hivatást adott, hogy társa legyél a világ továbbteremtésében. Minden szép céllal, melyet dobogó szívvel felvállaltál és verejtékes munkával bevégeztél, minden kísértéssel, amit legyőztél, minden könnycseppel, amit hullattál, önmagadat és e szép világot teremtetted tovább.
Mondd ki alázattal: hála mindenért!'

Böjte Csaba