Aranyosi Ervin ~ Angyalok...

Az angyalok nem csak az égben élnek!
Itt lent is. Köztünk. Életünk legszebb napjait
öltöztetik fel ünnepi díszbe.
Hárfáikon lágy dallamot zenélnek
mely, megrezgeti lelkünknek húrjait,
boldogságot lopva mélyen a szívbe.

Angyal lehet, az aprócska kisgyerek,
Mert megsajnálod, mikor pityereg.
De kacagása oly melengető, szívedre üdítőn hat,
hogy minden bánat, mind semmivé olvad,
s hálával tölti csordultig lelkedet,
Örül az ember, s boldog hogy itt lehet.

Angyal lehet a kedves, tiszta társ,
kinek a csókja édes, mint a hárs,
és szomjazod, mint éltető napot,
boldogság árad feléd - ezt kapod,
és álmokat és hitet, tiszta célt
és minden szépet, mit szíved remélt.

S angyalként tiszteld a jó barátokat,
Aki melléd áll, s tervedben támogat,
s jó tudni, azt hogy önzetlenül teszi,
s a bátorságot ahhoz is veszi,
hogy megdorgáljon, ha lábad félre lép.
Őrizd magadnak, ne veszítsd semmiképp.

Az angyalok tán itt élnek a földön,
meglelni őket tán nem is nehéz,
Alakjukat néha magamra öltöm,
Amikor kedves vagyok, boldog, s tettre kész.
Ha segíthetek a sok rászorulónak,
hogy mennyeivé válhasson a holnap.

TŰNŐ PILLANATOK

Tudod, az élet elmúlik,
mit írhatnék Neked?
Osztogasd szét szíved javát:
Kincsed, szereteted.

Tudod, az élet oly rövid,
de minden perc tanít.
Tűnő pillanatok útján
Isten szeretni hív.

Tűnő pillanatok útján,
mint a hajszálerek:
behálózza életünket
az égi szeretet.

Páskulyné Kovács Erzsébet

  VIGYÁZZ A SZÍVEDRE

Vigyázz a lelked csöndjére,
ne törjön bele zaj,
ha körülötted dúl is
félelmetes vihar.

Maradjon kívül mindig
helyet ne adj neki:
A te lelkedben Jézus jár,
a félelmetes Nagy Király
és Ő a csöndet szereti.

Vigyázz a szíved tükrére,
jaj, ne törjön össze!
Ez az egy szíved van csak:
Csak ez van örökre!

Ha összetörik ez a szép tükör,
benne Isten arca
már nem tündököl.

Páskulyné Kovács Erzsébet

 

Forrás ~ Internet

Vers kicsi dédunokámnak

Kicsi Míra itt voltál,
ugye rólam álmodtál.
Oly szép vagy és ártatlan,
Téged várlak minden álmomban.

Pici füled, pici szád,
mindenki nagyon imád.
Olyan vagy mint egy Tündér,
mindenki csak rólad beszél.

Csodálkoznak milyen szép vagy,
Te kis drága,
Te az enyém vagy.
Első kicsi dédunokám!
Remélem, majd hallgatsz rám.

Sok mindent elmondok majd Neked,
ezerszer is elmondom a neved.
Mesélek majd sok szépet,
mutatok a nagymamáról képet.

Milyen boldog is lenne
ha még velünk lehetne.
De én arra gondolok,
mégis lát, és mosolyog.

Vigyázzanak Rád az angyalok,
én is vigyázok majd, mert a dédnagymamád vagyok.
Nem adnálak semmilyen kincsért senkinek,
annyira szeretlek, hogy elmondani nem lehet.

Ugye Te is szeretsz nagyon,
és majd mondod is nekem egy szép napon.
És nem csak egyszer, hanem ezerszer,
remélem megérem,
hogy átölelsz sok-sok szeretettel.

 

 Hiányoddal

Egymás nélkül felek voltunk,
egészet együtt alkottunk.
Együtt voltunk szín és a fonák,
a Jin és a Jang s közös csodák.
 

Színskálát közösen alkottunk,
magunkban csak szürkék maradtunk.
 

Mi voltunk a mágnes két pólusa,
a vonzás és taszítás ritmusa.
Fény és az árnyék, hó és a nap
öröm és bánat, hőség és fagy.
 

De kettétört mi egyben volt egész
s hiányoddal maradtam csak törtrész.
Nélküled félszárnyú madár vagyok
s repülni az égig már nem tudok.

 

 Aranyosi Ervin ~ Ismerd meg Őt!

Ha jól figyelsz, talán te is megérted,
amit a Föld, a természet tanít.
Nem pénzről szól, s nem harcról, ez az élet!
Fogadd nyílt szívvel az élet titkait.

Kinyílnak majd a rég bezárult ajtók,
s az ember végre szép rendet teremt.
Nem lesznek szolgák, parancsot végrehajtók,
- s éled a létet, a bőséges jelent.

Megérted majd az eldugott világot,
amit még tudtak, ismertek őseid.
Elméd helyett, a szívedet kitárod,
s hiszed az Istent, mert tudod, Ő segít!

Ám hiába figyelsz a külvilágra,
Ő nem segíthet, ha máshol keresed!
Ott ül szívedben, csakis arra várva,
hogy megismerd, - mert Ő a SZERETET!

 

 

ANYÁM VOLT

 

Anyám volt mindig velem,
Bús napokon, s a szép esteken,
Anyám volt, ki mellettem állt,
Anyám csak egy van nekem.

Anyám volt, ki meghallgatott,
Nehéz napokban vigaszt adott,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.

Refr: Anyám, ne sírj, hogy távol vagyok,
Hidd el, hogy én is csak rád gondolok,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz anyám csak egy lehet.

Felnőttem, sok minden történt velem,
Nekem is van már gyermekem,
De mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.

Refr.: Anyám, ne sírj, hogy távol vagyok,
Hidd el, hogy én is csak rád gondolok,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz anyám csak egy lehet.

Hegedű szóló

De mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.
Anya csak egy lehet!

 

Hexina ~ Anyám ne sírj

 

https://www.youtube.com/watch?v=oh6pXjtMtMQ

MISE NÉLKÜL

Idős néni templompad mellett,
Illedelmesen keresztet vet,
Összekulcsolt kezét ölébe ejti,
Hűvös van bár, kendőjét leveti.

Nem kérni jött, megpihenni,
Imájából napnyi erőt meríteni,
Suttogja: már csak a gyermekek,
Már csak őket segítsd, Istenem.

Szeme körül tisztes csókok ránca,
Barázdáiban megbúvó könnypatak,
Szívében emlékek csöndes tánca,
Nagyot sóhajt, s elindul, haza.

Kishonthy Csilla

 

A KERESZTHORDOZÓ

Heves a harc, súlyos teher a kereszt.
Gyakran sóhajtasz fel: 'Jaj, nem bírom ezt!'
De tarts ki csak, egykor világossá lesz,
Mily szükséges volt itt, lenn az a kereszt.

Kemény kövön, bent az erdő sűrűjében,
Fáradt aggastyán ül, bot van a kezében.
Oly nehéz a terhe, nem bírja már vinni.
Jó volna letenni, végleg megpihenni.

Elmélyülve gondol vissza nagy útjára,
Kezdetben miként hullt rá a Nap sugára.
De azt ami egykor boldogsága volt,
Most ő búsan nézi: mind rommá omolt.

Semmivé vált minden késő aggkorára,
Elsuhant az élet, itt maradt magára.
Szegényesen él itt, árván a világon,
'Istenem miért kell ezt az utat járnom?'

Lelkének e nehéz gyötrő gondolatján,
Bővizű könnypatak folydogál le arcán.
Ámde lassan-lassan csendesül a lélek,
Mert tudja, hogy Isten hű gyermekévé lett.

Így a magasságba hogy bízón feltekint,
Mit most nem ért még meg, azt majd meglátja mind.
És veszi a botját, s halkan dudorászva
Hazaballag kicsi hegyi kunyhójába.

Hosszú vándorlástól fáradtan lefekve,
Életét Istene kezébe helyezve
Minden gondra amely benne kérdést támaszt,
Álmában az Isten adja meg a választ.

Önmagát zarándok öltözékben látja,
S így a fáradságos vándorutat járva,
Számos nagy országot így barangol által,
Hogy eljusson Isten örök városába.

Amelyet önmaga épített fel az Úr,
S e cél felé tart most fáradhatatlanul.
Rajta a nagy teher, élete keresztje,
Amint azt vállára az Isten helyezte. 

 

ANYÁM IMÁJA

Sok vad vihar vonult el már fölöttem.
Mindből kivezetett az Úr. Nem értem,
hogy? s miért? De jól tudom, hogy közben
Anyám imádkozik.

Kifente nyelvtőrét sok ellenségem,
hogy belémdöfje. Most megszégyenülten
vonulnak félre. Nem tudják, hogy értem
Anyám imádkozik.

Hányszor hevertem Illés-keserűen
a kétség fenyőlombja csalfa hűsén!
Most mégis ujjongok. De otthon csöndben
Anyám imádkozik.

Az élet útja nem mindig derűs. Én
gyakran jártam az árnyak sűrű mélyét.
Hogy mégis fényben élek? Csöndben? Békén?
Anyám imádkozik.

Jöhet - míg élek - bármi, én a félést
Nem ismerem. Megyek előre bátran.
Legyőzöm lelkem minden ellenségét…
Anyám imádkozik.

Gerzsenyi Sándor 

 

 Aranyosi Ervin ~ Álmodozom…

Álmodozom egy élhető világról,
amit a vágy, s a képzelet teremt.
Álmodozom egy kedves arcú lányról,
aki majd egyszer a kedvesem lehet.

Álmodozom egy szép foglalkozásról,
hogy más is lássa a képességemet.
Álmodozom, és ezáltal teremtek,
hogy használhassák azt az emberek.

Ha felnövök, megóvom ezt a Földet.
Nem szórok széjjel elhalt szemetet.
Hagyom az erdők legyenek tiszták, zöldek,
s nem gyártok többé rút vegyszereket.

Napnak és szélnek erejét használom,
a vizeket is mind megtisztítom.
Legyen az élet fénylő, tiszta álom!
A jövő képét, majd én irányítom.

Álmodozom, s talán valóra válik,
és hívlak téged, kérlek, segíts nekem.
Ne kelljen félni a 'megváltó' halálig,
teljen örömben szépséges életem!

 

 Aranyosi Ervin ~ Hogy mit dolgozom? ~ Anya-vers

Anya vagyok, – bár nem annak születtem.

Anyává én, egy csodás napon lettem.

Érdekel téged, hogy mit dolgozom?

Nem magyarázom, csak összefoglalom:

Mikor felkelek, még alszik a család,

nézik az álmuk szebbik oldalát.

Alvó arcukra lágy puszit adok,

ilyenkor én, egy halk vekker vagyok.

Így kezdődnek a munkás reggelek.

Ébresztő után a konyhába megyek,

Kezem által az asztal megtelik,

ahogy készítem a finom reggelit.

Amint leül az útra kész család,

szakácsból máris pincérré vedlek át,

ami csak kell, kezük alá rakom:

- 'Ne menj el éhen, drága angyalom!'

Ők útra kelnek, én itthon maradok,

utánuk mindig szép rendet rakok.

 Takarítónő - ez most a szerepem.

 elvégzem én, - habár nem szeretem.

 Azután  én beszerző, is vagyok!

 Ebédhez, vacsorához bevásárolok.

de kreatívnak kell lennem nagyon,

mert pénztárcámban nincs egy kis vagyon.

Ha nálunk baj van, valaki beteg,

én gyógyító, tudós orvos leszek,

és ápoló, ki nyugtat, borogat,

és gyógyszerész, ki kever porokat.

És tiszt leszek, ki parancsokat oszt,

és panaszkönyv, ha nem ízlik a koszt.

Ha ünnepelsz én tortát készítek,

s lám ilyenkor a cukrászt nézitek.

Mosoly az arcon, s már fotós leszek,

- hiszed – magamnak fényképezgetek?

Aztán, mikor majd elszáll az idő,

jó lesz, hogy annyi fénykép jön elő.

És délután, szép programod, ha van,

sofőr leszek, s szállítlak boldogan,

Legyen az sport, művészet, más egyéb,

én viszem el a kedves csemetém.

Ha nagy leszel, s rád tör a szerelem,

tanácsadóként beszélhetsz velem.

Tanár leszek, ki életre tanít,

és megsúgom a szerelem titkait.

Amit tanultam, azt mind átadom,

nem lazsálok, nincsen szabad napom.

Éjjel-nappal szolgálatban vagyok,

s amíg csak élek, ANYA maradok!

Aranyosi Ervin ~ Vajon mi hiányzik?

Drága ruhák, játékok, ajándékok,
pénzen vett dolgok, mit gyermekednek adsz.
Te dolgozol, 'lelked kiteszed érte',
túlórázol, s gyakran tovább maradsz!

Alig lát téged, akkor meg pihennél,
fáradt vagy, nyűgös, mindig megviselt.
S hiába vár, nem is kap többet ennél,
s haragszol rá, ha ezért szólni mer!

Pedig Ő egyet, csak annyit kívánna,
hogy apja, s anyja gyakran legyen vele.
Nem érti minek hozták a világra,
ha ez a világ tárgyakkal van tele.

Kis lelke vágyna szóra, szeretetre,
s megnyílna, tőled kapott tudás előtt.
Ám nincs időd rá, nem adsz magadból semmit,
nem álmodsz vele egy élő, szebb jövőt!

Aranyosi Ervin ~ Csodavárás…

Amíg csodára vársz, nem is veszed észre! Mert maga az élet, a percbe zárt csoda! Amikor képes vagy rálelni a szépre, kitárt, tiszta szíved elvezet oda.

  Nyitott tenyereddel, ha megpróbálsz adni, közelebb húzódik, hozzád a világ. Igyekezz hát mindig jó ember maradni, és a szeretet fog visszahatni rád! 

  Annál nagyobb csoda - hidd el nekem - nem kell, mint mikor a létet végre élvezed. Derűvel, mosollyal kacsint rád a reggel, és a boldogsághoz szépen elvezet.

  És ha a világnak lelkedet kitárod, lesz majd jó kísérőd, ki melléd szegül. Csodával telivé változik világod, sosem lesz a szíved többé egyedül!

 

Fáradt vagy élni? Igen, egy napon úgy érzed, túlságos feladatra vállalkoztál, mikor embernek születtél e földre. Túl sok volt az ellenállás,a kiszámíthatatlan, az ellenséges, az aljas, a reménytelen,
túl sok volt a feladat, túl sok a szenvedés, a csalódás.

De nem gondolod-e, nem érzed-e, hogy éppen ez a reménytelenség, ez a 'túl', ez a 'sok' adott rangot és értelmet az életednek?
 Nem érzed-e, hogy feladatod volt, személyes dolgod?

Nem érzed-e, hogy a természet, mely oly esztelenül túloz és pazarol, megtisztelt azzal, hogy embernek alkotott, és emberi mértékben szabta ki feladatod a földön. Mi más lehetsz, mint fáradt?
Ez volt a dolgod: hogy élj és elfáradjál.

Márai Sándor

 

 Aranyosi Ervin ~ Lelki béke

Ha megállsz, s körülnézel, rohan a világ.
Te vele futsz és érzed. Így sodor csak tovább.
Hajtod, keresed, űzöd, a zsákmányt, ami nincs,
s nem veszed észre közben, hogy az a drága kincs,
mit évek óta kutatsz, mit máshol nem találsz,
mélyen ott él már benned, - épp ott, amerre jársz.

Lassíts, kérlek egy cseppet, vizsgáld meg életed,
kérdésekre a választ, magadban megleled!
Lelkedben réges-régen ott él a tudás,
de amíg hajszol téged a tudni akarás,
elfutsz csak mellette, nem lehet a tiéd.
Mert minden élő szépség, a boldog földi lét,
nyugtató lelki béke, az apró örömök,
megszületésedkor már beléd költözött.

Keresd inkább a csendet és vizsgáld meg szíved:
mennyi csodaszép érzés lett már a tied?
Mert rohanó világod, csalóka látomás.
Merülj magadba néha, s ne legyen senki más.
A rohanás elvakít, amíg a lelki béke
felnyitja lezárt szemed és felemel az égbe.

 

 

Amikor azt hiszed elfogyott,
S nincs már több erőd.
Amikor azt érzed,
Ez, tovább nem mehet,
Emelt fővel élni nem lehet.
Összetört a bánat,
Ezernyi gond közt, homályban élsz,
feladnád már, nincs tovább. 

S mégis, valami itt tart.
Nem tudod miért, nem tudod kiért?
Legyűröd a gondot,
lassan-lassan talpra állsz.
Az életet nem te adtad magadnak,
hát nincs jogod, hogy feladjad.
Az ember megmarad a holnapnak,
akkor is, ha gyötri a bánat. . .

Bármi is a kérdés, a SZERETET a válasz!
Bármi is a gond, a SZERETET a válasz!
Bármi is a betegség, a SZERETET a válasz!
Bármi is a fájdalom, a SZERETET a válasz!
Bármi is a félelem, a SZERETET a válasz!
Mindig a szeretet a válasz, mert a SZERETET MINDEN!

 

 

Aranyosi Ervin ~  Éld a napot

Minden egyes kornak van valami bája,
- és az embernek is számtalan hibája, -
ám ha minden korod tiszta szívvel éled,
minden pillanatban újabb vágyad éled.

Mire nem volt időd, azt most váltsd valóra!
Mától érted ketyeg, múlik minden óra.
Vedd a szépet észre, mi mellett elmentél,
lassíts, - éld a napot - végre szabad lettél!

Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved?
A betegség jelzés, könnyebb elviselned,
ha megérted azt, mit lelked üzen véle:
- csökken a fájdalom, legyen bármiféle!

Életedben biztos, sok volt, aki bántott.
Bántásért a lelked, vajon megbocsájtott?
Elengedted-e már a haragos múltat?
Jó diákhoz méltón, leckéd megtanultad?

S volt-e olyan ember, akit te bántottál?
Önmagadnak ezért meg is bocsátottál?
Patyolat tiszta már lelkiismereted?
Ha ez így van, tested nem is lehet beteg.

Ha van egy kis időd, szíved nyisd meg bátran,
szereteted szórd szét, szerte a határban,
szíved tiszta fénye, szálljon fűre, fára,
napfényre mosolygó, gyenge kis virágra.

Vizek csobogása vidámítsa lelked,
szeretet szikrája gyúljon lángra benned!
Szájad szélén mindig lágy mosoly ragyogjon,
szépségből a lelked, soha ki ne fogyjon!

És az emberekkel légy megértő, kérlek!
Mindegyik másképpen keresi a szépet.
Az sem tehet róla, aki még nem érti,
hogy a gondolata, a másikat sérti.

Mindig azt keresik, ami jónak látszik,
ám az élet néha 'délibábot' játszik.
Engedd el, mi bántott, csituljon a lelked,
a nyugalom leljen otthonára benned!

Élvezd ki a világ millió csodáját,
és ne keresd többé a mások hibáját.
Legyél újra tiszta, könnyű lelkű gyermek,
akit az emberek, s angyalok szeretnek!

      Aranyosi Ervin ~ A szeretetről írom versem

A szeretetről írom versem,
szívedhez, szívből küldöm én.
Szeretném, hogyha megváltozna
minden rossz itt, e földtekén.
Úgy szeretném, ha hinnél benne,
kitárnád te is szívedet,
szeretném azt, hogy te is érezd
mit is jelent a szeretet.
Mosolyból mindig bőven mérnénk,
felvidítva a lelkeket.
Nem várnánk semmit viszonzásul,
- ez, mit az ember megtehet.

Éltünk végéig fényben élnénk,
Napunk varázsa hullna ránk.
Szeretetünk jelképe lenne,
fejünk felett a glóriánk.
Lehajolnánk a rászorulóhoz,
nyújtanánk kezet, kenyeret.
Gyógyítanánk magányos lelket,
gyógyír lenne a képzelet.
Szerető szívek állnak mellénk,
energiánk az égig ér,
harag és bánat menekülne,
látva a szeretet mennyit ér.

Nem is kell más, csak hinned benne:
amit te adsz, azt is kapod.
Engedd be most a nagyvilágot,
- tárd ki az összes ablakot.
Felejtsd el azt, ha bárki bántott,
bocsáss meg, nem baj, hogyha fájt.
Amíg szeretet hajtja lelked,
legyőzhetsz minden akadályt.
Kezemet nyújtom, fogd meg kérlek,
alkossunk kört a Föld körül!
Szeretet lánca kössön össze,
s a teremtőnk velünk örül.

Annyian élünk itt, a Földön,
- senkit ne bánts, ez itt a cél!
Legyen barátod minden ember,
aki a planétánkon él.
Ne vezessen anyagi érdek,
a szép pénzben nem mérhető.
Jövőt építs az utókornak,
olyat, amelyik élhető.
Milliárd szív, ha együtt dobban,
a földi élet szebb lehet.
Ezért hiszek e verssorokban,
amit átsző a szeretet.

 

  Lukáts Márta ~ Virágok imái

Az élet gazdagon telített
világát sugározza felém napod,
s én mindent magamba szívó vággyal
szünet nélkül Feléd fordulok,
hisz erőbe,
napsugárba öltöztetett
missiósod vagyok.

Korán kelek, és sugaraid is tettre,
cselekvésre serkentenek.
A nekem nyújtott kincseket
aranytányéromon adom tovább,
hogy jobbá, gazdagabbá
váljon a világ.

Kínálok mézet a betegeknek,
élelmet az éhezőknek,
a sebekre olajat,
meleget a didergőknek.

Tudom, eljön az alkony,
amikor nem lesz mit adnom,
mikor fáradtan konyul le fejem,
de akkor szemtől-szembe Téged
látlak Istenem. Amen.

 

 NÉVNAPI KÖSZÖNTŐ

E napon mindenki csak szépet kívánjon,
Megkérem az Istent, örökké megáldjon.
Szebb ajándékot most úgy sem adhatok,
Ezerszer kívánok sok boldog névnapot.

 Névnap ~ Mária neve
zengi át a tengert,
kit az Isten eleve
anyja gyanánt szentelt.
Ej haj gyöngy a nap.
Gyöngyfüzér az év:
minden nap egy névnap,
minden gyöngy egy név.

    Babits Mihály
 

 

 Várnai Zseni  ~ Gyermek

Gyermek, nagyon kell szeretni Téged,
Mert végtelen a gyöngeséged.
Az ifjú sarjú ott künn a mezőn,
Szopós kicsiny bárány a legelőn,
Tátogó csőrű tollatlan madárka
Nem olyan gyönge, nem olyan árva...
Gyermek, nagyon kell szeretni Téged.

Ha nem étetnélek, éhen is vesznél,
Ha nem karolnálak, váltig fekhetnél,
Ha nem fürkészném, mi bánt, mi fájhat,
Mikor kis ajkad sírásra lázad;
Ha szívem írt nem lelne rája,
Úgy ami fáj, csak fájna, fájna...
Gyermek, nagyon kell szeretni Téged.

 

 Pósa Lajos ~  Szeresd a gyermeket!

Szeresd a gyermeket! A gyermek fénysugár,
Közöttünk itt alant mindig ragyogva jár.
Mikor szomorkodol: szemed közé nevet,
Ha bűnre bűn nyom is: ő akkor is szeret.
Szívednek mélyiből kicsalja a borút,
Fejedre rózsákból vígan fon koszorút.
Ne érje gond soha, ki rád hajnalt derít:
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Szeresd a gyermeket! A gyermek gyenge tő,
Friss fakadó rügyet szelíden rengető.
Ha ápolója nincs: elcsenevész, lehull!
Mindig vigyázz reá! Állj melléje támaszul.
Fogd meg a romboló viharnak ostorát,
Ne csapkodja vadul azt a kis zsönge fát,
Ne bántsad a jövő szendergő képeit -
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Szeresd a gyermeket! A gyermek tiszta szent,
Ártatlan angyal ő a föld porába' lent.
Lelkén nincs semmi folt, mint a galamb, fehér,
Imája a mennybe leghamarább felér.
Kedves az Úr előtt, kinek rá gondja van,
Ezer veszély között, mikor jár gondtalan:
Elküldi angyalát... megfogja kis kezét...
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Szeresd a gyermeket! Ne legyen bús, komoly,
Szemének tükriből játsszék örök mosoly.
Maradjon a gyermek: gyermek, míg csak lehet,
Majd érzi súlyosan ő is az életet.
Hintsen a kikelet tarka virágokat,
Daloljon a madár az árnyas lomb alatt.
Csörgesse a patak csillogva gyöngyeit -
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Hadd fusson a gyermek álmok fuvallatán
Csapongva illanó arany lepkék után!
Legyen, mint a tavasz, vidám tekintetű,
Kis ajka zendüljön, mint égi csöngetyű!
Harmatos bokrétát hadd tépjen a mezőn!
Hajolj le, csókold meg, öleld szívedre hőn!
Becéző szeretet övezze fürtjeit -
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

 

 ŐRANGYAL

Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra
Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra
Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem
Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet

Ha az életedet veszed újra fontolóra
És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla
Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet
Ott leszek és megmentem összetört lelkedet

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz
Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz
Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda
Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda
Mert én vagyok az őrangyalod

Ha eleged lett már a magányos éjszakákból
És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól
Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól
Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól

Ha elveszted a hited, és nem tudod, merre szaladj
Jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj
Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz
És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz

Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!
Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess
A végső pillanatban fogom meg a kezed
És az egész világot odaajándékozom neked
Mert több, mint a barátod vagyok...

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz
Feltárom előtted az utat, amelyet már régóta kutatsz
Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak
Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak

És ha a két szemed fénye már újra boldogan ragyog
Akkor biztosan tudni fogod, hogy én vagyok az Őrangyalod

 

 MÁRIA SZÜLETÉSE

Bárhová is hajszol az időnek sodra,

Boldogan sietek születésnapodra.

Mondogatom sokszor csodálattal telve:

Most fakadt virágba Isten zárt kegyelme.

Lennénk a mindenség sötét foltja,

Mária, ha nem születtél volna.

Minden oltár zord kőfészek lenne,

Loboghatna lángjuk az egekre.

Járnánk oda, mint halotti torra,

Mária, ha nem születtél volna.

Sem karácsony, sem húsvét nem lenne,

Égbe zárva pünkösd tüzes nyelve.

Őszi légyként hullanánk a porba,

Mária, ha nem születtél volna.

Félig üres lenne a mennyország,

Hirdetve az ember szörnyű sorsát.

Talán kék se lenne a menny boltja,

Mária, ha nem születtél volna.

Mária, ha nem születtél volna!

Mondom néha titkon megborzongva,

De ha föltekintek, föl a kéklő égre,

Tudom, ott vagy sorsunk Menedéke.

Isten Lánya, drágább mindeneknél,

Áldom Istent, áldom, hogy születtél.

Nagy Miklós

MÁRIA

Nem tudlak úgy megénekelni,

Ahogy régóta szeretnélek.

A könnyes szép ősi magyar ének

Nem tud belőlem fölszakadni,

Ahogy százados évek sírták

Borús, hívő, mélységes évek:

Mária! Mária!

Itt zúg rejtelmes szent viharja,

Itt zúg valahol mélyen bennem:

Hitem, vágyam bús lobogása

És fajtámé. Ó, soha ki nem zengem!

Csupán csak rövid szent neved száll

Mind fénylőbben, mind tüzesebben:

Mária! Mária!

Nagy Miklós

'A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert, amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit. Segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz oszd meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki nem tiltja, de jaj Neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik, legyen szent fény, átokká válik, legyen gyönyör, halállá válik. Elbocsátunk Téged is, mint mindenkit: Felelős vagy minden emberért, aki veled él és el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.' Hamvas Béla

 

 KALKUTTAI TERÉZ ANYÁRA EMLÉKEZÜNK EMLÉKNAPJÁN!

1910 augusztus 27. - 1997 szeptember 5.

'Ebben a világban nem tehetünk nagy dolgokat, csak kis dolgokat tehetünk nagy szeretettel.'

Teréz anya 

'A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetők, de a visszhangjuk végtelen.' 

Teréz Anya

 'A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.'

Teréz anya

'Azt gondolom, hogy a mai világ fejtetőre van állítva, és sok a szenvedés azért, mert oly kevés a szeretet az otthonokban és a családi életben. Nincs időnk a gyermekeinkre, nincs időnk egymásra, nincs időnk élvezni egymás jelenlétét.'

Teréz anya

 

'Ossz szeretetet, bárhová mész: Legfőképpen a saját házadban... ügyelj rá, hogy mindenki jobb érzésekkel és boldogabban távozzék tőled, mint ahogyan jött. Légy Isten jóságának élő kifejeződése; jóság ragyogjon a szemeidben, a mosolyodban, meleg, üdvözlő szavaidban.'

Teréz anya

 Taníts meg a mindig türelmes és mindig kedves szeretetre,
amely nem féltékeny, nem kérkedik, nem önző, nem ingerlékeny,
olyan szeretetre, amely az igazság öröméről tanúskodik,
s mindig kész megbocsátani, hinni, remélni és tűrni.

Teréz anya

 A becsületesség s őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt! Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs! Az embereknek szükségük van segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts! A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!

Boldog Kalkuttai Teréz anya

'Soha ne add fel önmagad, és az álmaid!
Szállj szabadon, mint a madár,
ne hagyd, hogy a világ letörje szárnyaid!
Ahhoz, hogy ne csak létezz, hanem élj,
önnön lényeged őrizd meg, és bízz a sorsodban.
Járd a saját utad!
Légy önmagad!
Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek.'

 

Teréz Anya

 

…Ne menj a romok közé! - tanácsolta az angyal. A romok között a múlt szelleme haldoklik. Köszönj el tőle véglegesen! A múlt haldokló szelleme életerőt keres, és ez nem lehet más, mint a te hited. A te hited az ő örök életében, örök jelenvalóságában. Te már rég elmentél a Földről, de ő még mindig - a te hitedből táplálkozva - ott fog keringeni, s embert keres magának, aki befogadja: egykori szerelmedet, barátodat, gyerekedet vagy egy írót, festőt, költőt, tudóst, akit megihletett az életed vagy valamelyik műved.
Ne menj a romok közé! Ne töprengj azon, hogy alakíthattad volna-e másképp a múltat! Legfőbb lelki erőd csak a megtörténtek vállalása lehet. Fogadd el, hogy ami történt veled, amit cselekedtél, az a törvényed. Ezért űzz messze magadtól minden megbánást, bűntudatot, lelkiismeret-furdalást, minden olyan belső történést, ami megaláz.
 

Popper Péter

 

 'A boldog ember szeretete olyan, hogy osztozni akar annak a boldogtalannak a szenvedésében, akit szeret.'

A boldogtalan szeretete olyan, hogy már az is örömmel tölti el, ha a szeretett lényt örömben tudja, anélkül, hogy részesülne ebben az örömben, vagy akár óhajtana részesülni benne.'

Simone Weill

Minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Udvarias mozdulattal. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.  

Márai Sándor

 

HA EGY SZÉP ÉLET VÁGYÁT ŐRZÖD

Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
a múlttal nem szabad törődnöd,
s mindig úgy tégy,
ha veszteség ér,
mintha újjászületnél élni.
Mit akar? - kérdd meg
minden naptól,
és minden nap felel majd akkor.
 

Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni.
Főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre.
Nem tudod mit rejt a sorsod?
Mosolyt hoz-e vagy könnyeket?
Tanuld meg hát feledni a rosszat,
S őrizd meg a boldog perceket.

Goethe