…Ne menj a romok
közé! - tanácsolta az angyal. A romok között a múlt szelleme haldoklik.
Köszönj el tőle véglegesen! A múlt haldokló szelleme életerőt keres, és
ez nem lehet más, mint a te hited. A te hited az ő örök életében, örök
jelenvalóságában. Te már rég elmentél a Földről, de ő még mindig - a te hitedből
táplálkozva - ott fog keringeni, s embert keres magának, aki befogadja:
egykori szerelmedet, barátodat, gyerekedet vagy egy írót, festőt,
költőt, tudóst, akit megihletett az életed vagy valamelyik műved.
Ne menj a romok közé! Ne töprengj azon, hogy alakíthattad volna-e másképp a múltat! Legfőbb lelki erőd csak a megtörténtek vállalása lehet. Fogadd el, hogy ami történt veled, amit cselekedtél, az a törvényed. Ezért űzz messze magadtól minden megbánást, bűntudatot, lelkiismeret-furdalást, minden olyan belső történést, ami megaláz.
Ne menj a romok közé! Ne töprengj azon, hogy alakíthattad volna-e másképp a múltat! Legfőbb lelki erőd csak a megtörténtek vállalása lehet. Fogadd el, hogy ami történt veled, amit cselekedtél, az a törvényed. Ezért űzz messze magadtól minden megbánást, bűntudatot, lelkiismeret-furdalást, minden olyan belső történést, ami megaláz.
Popper Péter