Aranyosi Ervin ~ Kortalan barátság…
Az idős szív is szeretetre éhes,
a ráncos arcon, kedves a mosoly.
Nem túl nehéz eljutni a szívéhez,
s a zsörtölődés gyakran nem komoly.
Egy cica hozhat egy kis melegséget,
dorombolása öröm forrás lehet.
Ha múlik is, nem ér véget az élet,
csak kitölti egy cseppnyi szeretet…
Aranyosi Ervin: Örök lét…
a ráncos arcon, kedves a mosoly.
Nem túl nehéz eljutni a szívéhez,
s a zsörtölődés gyakran nem komoly.
Egy cica hozhat egy kis melegséget,
dorombolása öröm forrás lehet.
Ha múlik is, nem ér véget az élet,
csak kitölti egy cseppnyi szeretet…
Aranyosi Ervin: Örök lét…
Oly régen kezdődött,
- csak húsz éve éltünk.
Magányos szíveket,
boldogra cseréltünk.
Aztán soha többé,
rá se néztünk másra,
egymást tanítottuk
e kedves szokásra.
Mi szép lassan jártunk,
csak az idő szaladt.
Gyermekeink lettek,
- itthon egy sem maradt.
Néha el-eljönnek,
aztán elszaladnak,
az óramutatók is
gyorsabban haladnak.
Ám mi itt maradunk,
egymás mellett mindig,
mint kik az életet
öröknek tekintik.
Aranyosi Ervin ~ Fiatal, vagy öreg?
Az ifjúság mércéje
sosem az életkor.
Szellem és a lélek,
mely benned össze forr.
Akarat, elszántság,
és képzelőerő,
érzelmek tisztasága
szívedből tör elő.
Vágysz-e újabb kalandra?
S ha kell, legyőzöd-e
a lustaság igáját,
s erővel győzöd-e?
Hogy megvívd újabb harcod,
kiállj eszméidért,
mely nem hajlott igába,
mi szebb jövőt ígért?
Ha évek múlásával
arcodra ránc kerül,
lángoló ifjúságod
lobog-e legbelül?
Vagy lelked simaságát
borítja korod ránca,
szellemed csuklójára
került bilincse-lánca?
Kétség, ha felmerül,
– mit okoznak a gondok,
reménytelen, hitetlen,
tehetetlen bolondok,
kik holtan menetelnek,
lelkük tiporva porba.
Öreggé vénült szívvel
a földi pokolba.
Nem számít mennyi éves,
az ember fiatal.
Ki felnéz a csillagokra
és repülni akar.
Ki minden egyes éjen,
kalandot álmodik,
s a szépséges világra
rácsodálkozik.
Nem fél a kockázattól,
és gondolkodni mer,
bízik a holnapjában,
hogy eljön a siker.
Naponta megcsodálja,
mit addig alkotott,
s megújuló reménnyel
vár minden új napot.
Oly friss az ifjúságod,
amint reményeid,
ahogy öreggé tesznek
rút kétségeid.
Ha hited hajtja vágyad,
szemedbe fény kerül.
Lelkednek csillogása
tekintetedben ül.
Oly ifjú most a lelked,
akár az Önbizalmad!
Korod súlyát, ha érzed,
az csak félelmet adhat.
Fiatal minden álmod,
s Öreg a csüggedésed!
Ifjú szíved és lelked,
ha a szépséget érzed.
Tiéd öröm, s merészség,
a büszkeség, s a nagyság,
az emberség, s e föld is,
a végtelen szabadság.
Amíg bent fiatal vagy,
bármi tiéd lehet,
s elvenni tőled mindezt,
sehogyan nem lehet.
Tudd, csak akkor öregszel,
ha lelked szárnyait,
földhöz bilincselik
a csalódásaid.
Ha szomorú szemekkel,
lesed a nagy világot,
s úgy teszel, mint vak árva
ki szépet sohase látott.
- csak húsz éve éltünk.
Magányos szíveket,
boldogra cseréltünk.
Aztán soha többé,
rá se néztünk másra,
egymást tanítottuk
e kedves szokásra.
Mi szép lassan jártunk,
csak az idő szaladt.
Gyermekeink lettek,
- itthon egy sem maradt.
Néha el-eljönnek,
aztán elszaladnak,
az óramutatók is
gyorsabban haladnak.
Ám mi itt maradunk,
egymás mellett mindig,
mint kik az életet
öröknek tekintik.
Aranyosi Ervin ~ Fiatal, vagy öreg?
Az ifjúság mércéje
sosem az életkor.
Szellem és a lélek,
mely benned össze forr.
Akarat, elszántság,
és képzelőerő,
érzelmek tisztasága
szívedből tör elő.
Vágysz-e újabb kalandra?
S ha kell, legyőzöd-e
a lustaság igáját,
s erővel győzöd-e?
Hogy megvívd újabb harcod,
kiállj eszméidért,
mely nem hajlott igába,
mi szebb jövőt ígért?
Ha évek múlásával
arcodra ránc kerül,
lángoló ifjúságod
lobog-e legbelül?
Vagy lelked simaságát
borítja korod ránca,
szellemed csuklójára
került bilincse-lánca?
Kétség, ha felmerül,
– mit okoznak a gondok,
reménytelen, hitetlen,
tehetetlen bolondok,
kik holtan menetelnek,
lelkük tiporva porba.
Öreggé vénült szívvel
a földi pokolba.
Nem számít mennyi éves,
az ember fiatal.
Ki felnéz a csillagokra
és repülni akar.
Ki minden egyes éjen,
kalandot álmodik,
s a szépséges világra
rácsodálkozik.
Nem fél a kockázattól,
és gondolkodni mer,
bízik a holnapjában,
hogy eljön a siker.
Naponta megcsodálja,
mit addig alkotott,
s megújuló reménnyel
vár minden új napot.
Oly friss az ifjúságod,
amint reményeid,
ahogy öreggé tesznek
rút kétségeid.
Ha hited hajtja vágyad,
szemedbe fény kerül.
Lelkednek csillogása
tekintetedben ül.
Oly ifjú most a lelked,
akár az Önbizalmad!
Korod súlyát, ha érzed,
az csak félelmet adhat.
Fiatal minden álmod,
s Öreg a csüggedésed!
Ifjú szíved és lelked,
ha a szépséget érzed.
Tiéd öröm, s merészség,
a büszkeség, s a nagyság,
az emberség, s e föld is,
a végtelen szabadság.
Amíg bent fiatal vagy,
bármi tiéd lehet,
s elvenni tőled mindezt,
sehogyan nem lehet.
Tudd, csak akkor öregszel,
ha lelked szárnyait,
földhöz bilincselik
a csalódásaid.
Ha szomorú szemekkel,
lesed a nagy világot,
s úgy teszel, mint vak árva
ki szépet sohase látott.