Aranyosi Ervin ~ Advent - első gyertya

Advent első vasárnapján
felgyullad egy gyertya fénye.
Melegítse át szívedet,
legyen fénylő eredménye.

Kezdődik a csodavárás,
ahogy egykor Jézust várták:
szeretettel, bizalommal,
a tűz lángját körül állták.

A megváltó tiszta fényt hoz,
szeretetet, ami éltet.
Felemel a puszta földről,
Isten fiává fogad téged.

Szeretettel tárd ki lelked,
öleld át a nagyvilágot,
kívánd azt, hogy minden ember
itt a Földön, legyen áldott!

 

 
FIATALOKHOZ

Te kedves fiatal, ne bántsd az öreget,
Aki születésed óta fogta a kezedet.
Vigyázott a te szép életedre,
Jobban, mint a szeme fényére.

Ő is volt olyan szép fiatal, mint te vagy
Ő is elbírta a terhelt kosarakat.
Ő már dolgozott éppen eleget,
Hogy megöregedett, Isten akarta ezt.

Ő adta neki ezt a sok szép évet,
Ami már eljárt a feje felett.
Kedves fiatal, tiszteld Isten akaratát
Ne mérjél az öregnek keserű poharat.

Mert ha megéred, azt kaphatod vissza,
Amit te most mérsz az öreg poharába.
Adjál inkább szeretetet, add, míg van kinek,
Mert utána hiába hullatod fájó könnyedet.

Hiába zokogsz, nem hallja meg senki,
Te kedves fiatal, szeresd az öreget!
Mikor megéhezel, a kenyeret kezedbe veszed,
Az első karéj kenyér, az öreget illeti.

Ő adta kölcsön, mikor gyermek voltál,
Most add meg hát neki, hogy ne tartozzál!
A második karéj kenyeret, jaj, meg ne edd,
Add kölcsön a te gyermekednek.

Mert ha eljön a te öreg napjaid neked,
Legyen mit megadni a te gyermekednek.
A harmadik karéj kenyér lehet csak a tied.

Amit jó étvággyal csak így eheted meg,
Így élhetsz, igaz, tiszta szívvel.
A lelkiismereted így nem feketedik el,
Így lehet életed igazi és szép.

Ami hidd el, öreg és gyermek nélkül, semmit sem ér.
Fogjad hát mindkettőjük kezét, hogy boldog legyél.

Forrás ~ Internet

Aranyosi Ervin ~ Hullámzik az élet?

Hullámzik az élet? Hullámvasút volna?
Ha beleszólhatnál, tán, másképpen szólna?
Egyszer fenn a csúcson, máskor lenn a mélyben:
Fénylő napsütésben, vagy szénfekete éjben?
Kellene egy lámpa, ami utat mutat?
Keresed az élet vizét adó kutat?
Jó hírem van, nem kell tovább már keresned.
A jó irányjelző, létezik már benned!
Ám kifelé nézel, ezért nem találod,
hiába járod be az egész világot.
Pihenj meg egy kicsit, csillapítsd le elméd,
magadban megleled életed értelmét!

KÉRÉS AZ ÖREGSÉGHEZ

Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,
taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.
Ne ingerelj panaszra vagy haragra,
hangoskodóból halkíts hallgatagra.
Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,
ritkán hallassam hangom, mint a holló.
A közlékenység kútját tömd be bennem,
karthauzi legyek a cella-csendben.
Csak bukdácsoló patakok csevegnek,
folyók a torkolatnál csendesednek.
Ments meg zuhatag-szájú emberektől,
könyvekbe plántált szó-rengetegektől.
Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez
egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,
a túlsó partot látó révülésben
a 'Készen vagy?'-ra ezt felelni: Készen.

Dr. Tajti István

 

 Aranyosi Ervin ~ Válaszúton...

Merre megy az utam? Válaszúthoz értem.
Lerogytam a földre, s teremtőmet kértem,
segítsen dönteni, melyiket válasszam,
rosszat elkerülve, csak a szépet kapjam.

S szólott az Úr hozzám: - Nincsen rossz döntésed,
csak ha teendőid, büntetésnek érzed.
Minden út feladat, amit el kell végezz!
Rajtad áll, hogy hogyan jutsz el a végéhez.

Gyötrelmeken mész át, ameddig megéled,
vagy új, nagy kalandok történnek meg véled?
Minden benned dől el, válaszd, ami tetszik:
a keserű 'megfagy ', a bátor 'felmelegszik'!

Az utad nagy kaland, élvezz minden percet!
Szolgáld mindazokat, kik téged szeretnek.
Szolgáld azokat is, akik másképp élnek,
kik az árnyékuktól, s önmaguktól félnek.

Járj be minden utat, s a végén meglátod,
csodák szegélyezik az egész világod.

 

 Aranyosi Ervin ~ A szeretet muzsikája

A billentyűt lenyomva,
egy érzés hangja szól,
ha újabbat lenyomnál,
az rögtön válaszol.

Így szólal meg a szív is,
ha szeretetre vár,
s egy másik dobbanása
szép választ komponál.

Az együtt dobbanások,
adják a dallamot,
melyek zenévé lesznek,
ahogy múlnak napok.

Az élet muzsikáját
e zene tölti meg.
Zene nélkül az élet:
végtelen hosszú csend!

NÉVNAPUNK

Születésünk pillanatában egy nevet is kapunk,
Beleszólni nem tudunk, csak arra hallgatunk.
Egy életen át viseljük, és vele élünk,
Megszokjuk, megtetszik és csak erre értünk.
Kevésbé fontosnak érezzük, mint a születésünk,
Pedig velünk együtt születik meg a nevünk.

 

Aranyosi Ervin ~ Az élet értelme

Szeretetben megszülettem,
egy célom volt: élni.
Ám a világ, kéretlenül,
megtanított félni!
Elengedem félelmemet,
s felszabadul lelkem.
Szívem szeretetben fürdik,
megnyugvásra leltem…

Aranyosi Ervin ~ A szeretetet nem pótolja semmi

Lehetsz milliomos, lehet zsáknyi pénzed
- lehet a másikat kevesebbnek nézed.
Lehet, hogy kincsekből építed világod,
de ez illúzió! Egyszer majd belátod.

Ahol pénz az isten, holtak ott a lelkek,
a földi pokolban sosem ünnepelnek.
Örök a sötétség, nincsen fény, csak árnyék,
betegség és közöny, mindaz, ami vár még...

Mert a szeretetet nem pótolja semmi.
Ne hidd, hogy anélkül tudnál gazdag lenni!
Üres lenne szíved, meghalna a lelked,
csak azok gazdagok, kik szívből szeretnek.

Őrizd hát magadban a szeretet csodáját,
Viseld az arcodon a mosolyod báját.
Ne sajnáld másoktól, oszd úton-útfélen!
Nyáron árnyat adjon, melegítsen télen...

Amit megszereztél oszd szét a világnak,
s hiszem, hogy holnaptól, boldogabbnak látlak.
Kincseket, ha meghalsz, nem vihetsz magaddal,
bánj hát bőkezűbben a jó indulattal.

A felhalmozott pénz nem teremt világot!
Ültess hát kertedbe fákat és virágot!
Lásd meg körülötted a csodát, a szépet,
akard megismerni, miről szól az élet.

Mert a szeretetet nem pótolja semmi.
Ne hidd, hogy anélkül tudnál gazdag lenni!
Üres lenne szíved, meghalna a lelked,
csak azok boldogok, kik szívből szeretnek.

 

 

 Aranyosi Ervin ~ Az nem lehet koldus

Az nem lehet koldus, ki a szívét adja,
ki a szeretetet mástól elfogadja.
Nem napját tengeti, valóságát éli!
Aki az Istenét tudja és nem féli!

Ki azért kéreget, hogy másoknak adjon,
Minden körülmény közt jó ember maradjon.
Az nem lehet koldus, kit lelke vezérel,
ki a szívével él és nem az eszével...

Aranyosi Ervin ~ Levél a Jézuskához

Drága, jó Jézuska,
most levelet írok.
Üresen várnak rám,
hófehér papírok.
- Azon gondolkodom,
mit is kéne kérnem?
Na, de ne ijedj meg,
kevéssel beérem.

Apunak szeretnék
sok-sok időt kérni,
hogy a játszótérre
el tudjon kísérni.
Azt kívánom, mindig
legyen jó a kedve!
Ne morogjon velem,
mint egy morcos medve!

Játsszon velem végre,
hógolyó-csatákat.
Mondhassa nyugodtan,
hogy: - A munka várhat!
Este meg olvasson
csodaszép meséket.
Ő is legyen hálás,
hogy nekem mesélhet!

Segíts, hogy a pénzre,
sose legyen gondja.
A világ sok baja,
vállát sose nyomja!
Úgy érezze mindig,
jól mennek a dolgok.
Az én jó Apukám,
legyen mindig boldog!

Hogy a becsületen
ne eshessen csorba,
drága, jó Anyukám
jöjjön most a sorba.
Azon gondolkodtam,
neki mit is kérjek.
Amit a hölgyeknek
nem adhatnak férjek?

Neki aztán - tudod -
soha sincs ideje.
Mert a háztartáson
jár mindig a feje.
Olyat kérnék neki,
ami nagyon tetszik,
mert a családjáért
Ő nagyon igyekszik.

De nem is kívánok
olyat, amit vehet.
Olyan csoda kéne pont,
mint a szeretet!
Egész évben mosolyt
csalnék az arcára,
sose görbülhessen
meg egy haja szála.

Nagyon jól jönne egy
csodatévő szellem.
Aki harcot visel
a porcicák ellen.
Mos, vasal, mosogat,
főz és bevásárol,
levesz minden terhet
az Anyu válláról.

Anyu is ráérne
végre velem lenni,
jó lenne majd vele,
uszodába menni.
S ha a közös program
nem rajtuk fog múlni,
úgy elvinném Őket
gyakran kirándulni.

Itthon társasjáték,
kártya, mese várna,
ami tán ráférne,
minden jó családra.
Közös nevetgélés,
együtt töltött percek,
szíves, boldog órák,
amik lassan telnek.

A karácsony teljen
közös énekléssel.
Erről kicsi húgom,
jó öcsém ne késs el!
Kedves Jézuska,
Mi nem sokat kívánunk.
Legyen egészséges,
s boldog a családunk!

Forrás ~ Internet

Aranyosi Ervin ~ Belső csend

Mikor az élet játék,
s a játék maga az ÉLET.
Mikor magadban hordod
a teljes mindenséget.
Mikor a lélek tánca,
körülvesz, elvarázsol.
Mikor megszűnik minden
a környező világból.
Akkor találsz magadra,
s érted meg a világod,
s rájössz, hogy ez volt minden,
amire lelked vágyott…

 

 Aranyosi Ervin ~ Hitvallás

Szeretni szívből, igazán,
átlépni a bezártság falán.
Segítő kezet nyújtani,
másokban reményt gyújtani.

Élni egy teljes életet,
felrázni csüggedt lelkeket.
Megérteni, hogy kik vagyunk,
s magunk után, majd mit hagyunk.

Hálásnak lenni mindenért,
a hétköznapi kincsekért.
A múltat elfelejteni,
útmutatókat fejteni.

Mindig a jelent élni meg,
boldoggá tenni sok szívet.
Magamban megtalálni azt,
amit oly sok tudós kutat.

Szeretni, ahogy csak lehet,
szebbé tenni az életet.
Mosolyt festeni minden arcra,
szépre nevelni nem a harcra.

Megtanítani célokat látni.
zord időkben is emberré válni.
Felfedezni a titkokat,
amit az élet tartogat.

 

 Aranyosi Ervin ~ Az élet szép...

Minden nap újra ébredünk,
s a nagy világba révedünk,
újabb utunkra indulunk,
dúdolva szép, bevált dalunk.

Minden nap újra kezdjük el,
ilyen az élet, menni kell!
Előre nézni, s tudni azt,
a múlt sosem jelent vigaszt.

Ne nézz hát vissza, nem szabad,
nehezen vonszolod magad,
a tegnap súlya válladon,
minden lépésnél hátranyom.

A mában élj és láss csodát,
élvezd virágok illatát,
a nap az égről rád nevet,
melengeti a lelkedet.

Végy észre apró örömöt,
hétköznapodba költözött,
vidító szép varázslatot,
egy kedves embert, állatot,
virágokat, patakot, fát,
a szerelmet, ha rád talált,
s mindent mi jól esik neked,
élvezd az egész életet.

 

Aranyosi Ervin ~ Az angyalok erdejében

Jó lenne látni azt a szépet.
Az életet, mi elvarázsol.
Ami csak kiszakíthat minket
az olykor kegyetlen világból.
Lelkünkre nyugalom leple szállna,
szemünk színekben megfürödne,
varázsos, ringó dallamára,
táncolnánk körbe. S víztükörben,
nevetve vizsgálnánk magunkat,
honnan vesszük a boldogságot,
mit a szív soha meg nem unhat,
s amit csak érző ember látott.
Nem nagy dolog. Csak néhány lépés,
az angyalokkal élő erdő.
S megérzed majd, hogy milyen szép és
megnyugtató, s tán búfelejtő.

 

 

Aranyosi Ervin ~ Ki vagyok én és ki vagy te ?

Veled vagyok, hogy ne légy egyedül.
Ketten vagyunk, hogy újra eggyé váljunk.
Kívül vagyok, s lelkedben legbelül.

Külön váltunk, hogy egymásra találjunk.
Álom, s valóság, mint árnyék és a fény.
Megfoghatatlan, de minden benne van.

Örök körforgás és mozdulatlan tény.
Feloldódsz benne, mert határtalan.
Ne keress engem, kinyújtva két kezed!

Megfogni nem tudsz, s nem láthat szemed!
De rám találhatsz, ha szeretet vezet,
s befelé fordul szíved, s tekinteted!

Szemed elé, most tükröt tartok én,
szíveddel láss, merülj lelkedben el.
Ott megtalálsz, a lélek rejtekén.
Elcsendesülsz, s velem eggyé leszel.

 

 Aranyosi Ervin ~ Álmodozom…

Álmodozom egy élhető világról,
amit a vágy, s a képzelet teremt.
Álmodozom egy kedves arcú lányról,
aki majd egyszer a kedvesem lehet.
Álmodozom egy szép foglalkozásról,
hogy más is lássa a képességemet.
Álmodozom, és ezáltal teremtek,
hogy használhassák azt az emberek.

Ha felnövök, megóvom ezt a Földet.
Nem szórok széjjel elhalt szemetet.
Hagyom az erdők legyenek tiszták, zöldek,
s nem gyártok többé rút vegyszereket.
Napnak és szélnek erejét használom,
a vizeket is mind megtisztítom.
Legyen az élet fénylő, tiszta álom!
A jövő képét, majd én irányítom.

Álmodozom, s talán valóra válik,
és hívlak téged, kérlek, segíts nekem.
Ne kelljen félni a 'megváltó' halálig,
teljen örömben szépséges életem!

Születésnapodra

Ez a nap más, mint a többi,
Mert ez a Te Születésnapod!
Köszöntelek és kívánom,
Legyen ma szép napod!

Eltelt ismét egy év
És Te újra ünnepelsz.
Legyen neked ma minden szép
Pillanat, hosszú-hosszú perc.

Mikor először felsírtál,
Aggódva figyeltek.
Mikor először nevettél,
Már érezted szeretnek.

Felnőttél, elteltek
Hosszú szép évek,
Szívedbe zártál
Sok szép emléket.

Ünnepelj és légy ma boldog,
Hisz ez a Te napod.
Kívánom, hogy legyen még,
Sok Boldog Születésnapod!

 

Lányom születésnapjára

 

Ne add fel!

Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell – de soha ne add fel.

Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
A siker talán már csupán egy arasz.

A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli,
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.

A siker a kudarcnak fordítottja –
Kétség fellegének ezüst árnyalatja –
És nem tudjuk, mily közel a siker,
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el;
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás –
Ha húz még az ág is, harcolj tovább!

 

 

 Aranyosi Ervin ~ A jó, öreg Ősz, visszatér

Tovatűnt már a zöldellő Nyár,
az égre bíbort fúj a szél.
Forog a kör, s a festőművész,
a jó, öreg Ősz, visszatér.

Palettáján, megannyi színből,
hangulatból, élményt kever.
A természetben a sokszínűség,
a tél előtt életre kel.

Sárgul a lomb, vörösbe hajlik,
reszket az ágon száz levél.
A félelem az elmúlástól,
uralkodik azon, ki él.

De vajon kell-e félni tőle?
Minden Telet, Tavasz követ!
Örülni kéne most az Ősznek,
s megmozgatni minden követ.

Kiélvezni az érettséget,
gyümölcseit, mit ránk hagyott.
A körforgás nem érhet véget,
az idő száll, s nem vagy halott!

Pár pillanat az életünkből,
s a körforgásunk meg nem áll.
Álomra készül a világunk,
s vágyjuk: - a tavasz jönne már!

De addig is, szeress és élvezz,
minden rád váró, szép napot.
Örülj az Ősz művészetének,
szépségeit ezért kapod.

Hangulatod ne hagyd borongni,
fogadd a szépet lelkesen.
Csodálkozz rá az őszi lombra!
Én is e változást lesem.

A változás, az élet kulcsa,
Túlélni? - Az csak gyenge cél!
A levegő egy helyben állna,
ha nem kergetné lenge szél.

Csodálkozz rá az őszi tájra,
gyönyörködj benne, élj vele!
Aki szépségét meg nem látja,
egyedül az halhat bele.

 

 Aranyosi Ervin ~ Barátság ~ Szeretet

Különbözünk, mások vagyunk,
de elfogadjuk már,
mert tudjuk jól, így tanulunk,
az élet jó tanár.

Becsüljük benne, ami szép,
öröm, és élvezet.
Az boldogul, ki hinni mer,
ki jót remél, s szeret.

A szabadságunk drága kincs,
s másokét tisztelem.
Úgy bánok mással, ahogyan
Ő is bánjon velem!

A barátság, elfogadás,
érzést adok, s kapok.
Ha elfogadsz, ha nem ítélsz,
a barátod vagyok…

Ha hiányzom, hívjál, s jövök,
ha kellek, itt leszek.
Ha megreked sorskereked,
én majd csodát teszek.

Meghallgatom a panaszod,
s a szívünk összeér,
együttérzésem majd segít,
lélekben több legyél.

A válladról majd leveszem,
a lelki terheket.
Látod, mit tesz a barátság,
mit nyújt a szeretet?

Talán semmi sincs szebb a világon,
Mint talán egy embert, akinek lelkébe
Nyugodtan letehetjük szívünk titkait,
Akiben megbízunk, akinek kedves arca
Elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerűen
Jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon
Boldogok legyünk.

Hemingway 

A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni,
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
És sok, sok önzetlen, tiszta szerelmet.

Goethe

S ti rohanó percek várjatok,
Amíg ők ketten esküt tesznek,
Hogy egymáshoz örökké hűek lesznek,
Csak addig várjatok.

Goethe

 Akit párodul melléd rendelt az ég,
Becsüld meg, szorítsd meg kezét,
És ha minden álmod valósággá válik,
akkor se feledd, Légy hű mindhalálig.

Madách

 Kértem Istent

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem veszi el,
nekem kell feladnom azt.

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás
mellékterméke, nem kapni, megszerezni kell.

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,
de Ő azt mondta: nem.
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.

Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom,
de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni,
úgy, ahogyan Ő szeret engem.
Erre azt felelte: látom már kezded érteni.

Kértem erőt...
És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet...
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

Kértem bátorságot,
És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.

Kértem adjon szeretetet...
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyelmet...
És Isten adott lehetőségeket.

Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent,
amire szükségem volt.

Imáim meghallgatásra leltek.

 Veress Andrea Hajnalka

 https://www.youtube.com/watch?v=TO-j_24fC-Q

Forrás ~ Internet

 

 Kun Magdolna ~ Sírok Anyám

Sírok anyám, sírdogálok, mint a pergő őszi eső,
mely mélyre szántott arcomra könnyként rácsorog,
mert ma is ugyanúgy fáj az a szívbevájó tudat,
hogy nem vagy többé nekem, bárhogy lázadok.

Úgy elzokognám minden bánatom,
mi fáradó napokon erőtlenné tesz,
de látod édesanyám, meggyűri az idő
ősz hajszállal teli fáradt fejemet.

Ma sírodnál állok és szótlan hallgatok,
csak gondolatban idézem fel égszín szemedet,
simogató szavaid, melyek bearanyozták
a kislány és felnőttkori boldog életet.

Elszállnak a hónapok, s majd elszállnak az évek
de mosolygó vonásaid élénk színben látom,
s azt a kopottá vált barna pöttyös kendőt is,
melyre rácsókoltam néha minden sóhajtásom.

Most rózsát hoztam neked, drága édesanyám,
egyszerűen fehér, halvány őszirózsát,
mely úgy illatozik fejfád árnyékában,
mintha kertedből hajolna
a sziromvégű hajtás...

Hideg az éj édesanyám, dérbe fagy a könnyem,
lábam alatt fekete föld málló rögei,
melyek úgy karcolják a rideg márványszobrot,
mint a mellette szétszórt kavicsok
törmelékei.

Lassan elköszönök, de oly nehéz a léptem,
valami visszahúz a sírhalmod felé,
talán egy hulló szirom, mit felkapva dobál
a jeges pillantású téli éji szél.

Összefacsarodott bennem a szív, ez a puhány,
darabokra hullt minden álmodás,
mert nem simíthatom arcát annak,
ki örökre itt hagyta földi otthonát.

 

 

Aranyosi Ervin ~ Halottak napjára

Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.

Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
Miért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.

Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Az élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!

Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
- tudod - attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.

Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle...