Aranyosi Ervin ~ Ellentétek vonzásában

Nap, nap után, ha eliszkol az éj,
és kél a Nap a hegytető felett.
Tűnik a perc, mit megzavart a fény,
S te útra kelsz, már nem vagyok veled.

Varázslat volt a meghitt pillanat,
óceán mélyre süllyedt sóhajunk.
Minden mi szép, csak emlékkép maradt,
s ha jő a hajnal, mindketten meghalunk.

Ezerszer elhagysz, s ezerszer visszatérsz.
- tenger simítja így a partjait.
Koptat vad sziklát, szét olvaszt követ.

S szerelmes Hold, mely tűnő Napra néz,
hallgatva messzi szférák hangjait.
Remélve, éjt majd új nappal követ!