Aranyosi Ervin: Advent - első gyertya

Advent első vasárnapján
felgyullad egy gyertya fénye.
Melegítse át szívedet,
legyen fénylő eredménye.

Kezdődik a csodavárás,
ahogy egykor Jézust várták:
szeretettel, bizalommal,
a tűz lángját körül állták.

A megváltó tiszta fényt hoz,
szeretetet, ami éltet.
Felemel a puszta földről,
Isten fiává fogad téged.

Szeretettel tárd ki lelked,
öleld át a nagyvilágot,
kívánd azt, hogy minden ember
itt a Földön, legyen áldott!

Forrás ~ Internet

Aranyosi Ervin ~ Az élet értelme

Zöld erdőn vezetett keresztül az utad,
nem nézted a világ mennyi csodát mutat.
Nem álltál meg látni, csak úgy átsiettél,
hidd el, sok élménnyel szegényebbé lettél!

Körülötted zajlott a nagybetűs ÉLET,
ott hol nincs gyanakvás, ott hol nincs ítélet,
csak gombák, virágok, szép levelek nőnek,
élő szemtanúi a múló időnek.

Te csak átrohantál, s nem bírtál megállni,
nem tudtál a csoda részesévé válni.
Nem lelted örömöd lomb közötti fényben,
nem találtál társra sok tündéri lényben.

A hétköznapokban az utad így járod,
nem látsz és nem hallasz, tán nincs is barátod.
Egy, csak egy a fontos, célba akarsz érni,
mert csak az a siker, úgy fognak lemérni.

Ha végig gondolod, születés a kezdet,
a végállomásra sorsod figyelmeztet.
Ha így végigrohansz, s ha célod a halál,
lelked életedben mi örömöt talál?

Hát én csak azt mondom, lassítanod kéne,
amíg nem vagy öreg apó, avagy néne,
jó lenne utadon gyakran körülnézni,
s hagyni a lét által, lelked megigézni!

Mert tudd meg, az élet, nem egy nagy feladat,
hanem egy csodás út, hol sok öröm fakad.
Hogyha odafigyelsz, s nyílt szívvel csodálod,
az élet értelmét biztos megtalálod!

Forrás ~ Internet

 

Aranyosi Ervin ~ Lelki béke

Ha körülnézel, rohan a világ,
s te vele futsz. Így sodor csak tovább.
Hajtod, keresed, űzöd, ami nincs,
s nem veszed észre, hogy a drága kincs,
mit évek óta máshol nem találsz,
ott van tebenned, - épp, amerre jársz.

Lassíts egy cseppet, vizsgáld meg életed,
kérdéseidre a választ magadban megleled!
Lelkedben régen ott él a tudás,
de amíg hajszol a tudni akarás,
elfutsz mellette, nem lehet tiéd.

Mert mind a szépség, a boldog földi lét,
a lelki béke, az apró örömök,
születésedkor már beléd költözött.
Keresd a csendet, vizsgáld meg szíved:
hány csodaszép érzés lett már a tied?

A rohanó világ, csalóka látomás.
Merülj magadba, s ne legyen senki más.
A rohanás vakít, amíg a lelki béke
felnyitja zárt szemed és felemel az égbe.

Forrás ~ Internet

 

 Aranyosi Ervin ~ Hála Istennek

Istenem, köszönöm,
hogy megteremtettél!
Köszönöm, hogy rajtam kívül
ennyi teremtett él!

Köszönöm a növényeket,
a sok szép virágot.
Köszönöm a fát a bokrot.
Neved legyen áldott!

Köszönöm az állatokat,
hálás vagyok értük,
köszönöm, hogy életemet
színesíti éltük.

Köszönöm az embereket,
jót is, és a rosszat.
Kik szépítik életemet,
s akik rám bajt hoztak.

Mindannyian tanítottak,
világom megélni.
Köszönöm, hogy megmutattad,
miért nem kell félni.

Köszönöm, hogy itt vagy velem,
tudom, itt élsz bennem.
Köszönöm, hogy segítettél
jó emberré lennem.

Köszönöm, hogy utat mutatsz,
lábam merre menjen.
Köszönöm, hogy szívem hagyod,
szeretettel teljen.

Köszönöm, hogy hálás vagyok,
köszönöm, hogy élek.
Köszönöm, hogy megáldottál,
s én áldalak téged…

Forrás ~ Internet

 

 

 

Aranyosi Ervin ~ Legyen már béke

Emeld fel a világot,
ne háborogjon lelke!
Ne háborúra várjon,
- a békét ünnepelje!

Óriási gazdagságát,
többé ne pénzben mérjék!
Ismerje fel az ember,
- mi az igazi érték!

Szeretet, együtt érzés,
lelkekben tiszta béke,
eljövő nemzedéknek
legyen az öröksége!

Hatalom, önző önkény,
harag, düh meneküljön,
békesség szép madara,
élő fáinkra üljön.

Legyen az ember testvér,
legyen az élet álom.
Legyen már örök béke,
e csodaszép világon…

Forrás ~ Internet

 

Aranyosi Ervin ~ Mit számít a kor?

Mindegy, hogy hány év nyomja vállad,
ha szíved tiszta és szabad.
Még mindig meglephet az élet,
bár ifjúságod elszaladt.
Mindig lehet jövőbe nézni
és a szép múltat idézni
mindig magasztos pillanat.

De hidd,a nap gyönyörű része
a fényt teremtő alkonyat.
Meríts a múltból új erőt,
tervezz magadnak szebb jövőt
és élj a mában,minden napot.
Kívánj még bátran, s megkapod.

VIDEÓ

https://www.youtube.com/watch?v=3G9aiaaQdHQ

Forrás ~ Internet

 

Aranyosi Ervin ~ Anyai szeretet

Vedd csak körül őket óvó két karoddal!

Csitítgasd lelküket este szép daloddal!

Mosollyal melengesd, szeretetzenével!

Amit kapnak tőled, azzal más nem ér fel.

Öleld körül őket, óvjad, ez a dolgod!

Gyermekkoruk tőled, általad lesz boldog.

Tanítgasd a létet, készítsd fel a jóra!

Mindig szükségük lesz az anyai szóra.

Gyógyítsd a sebeket, tápláld pici lelkük,

figyeld, hogy a jövő hogy fejlődik bennük!

És ha kifejlődtek, mint nyíló virágok,

engedd el kezüket, lássanak világot!

Forrás ~ Internet

 

Aranyosi Ervin ~ Kívánok teljes életet

Kívánok neked napsütést,

hogy elfeledd a szürkeséget,

s esőt, hogy jobban megbecsüld

a napot, ami téged éltet.

Kívánok sok-sok boldogságot,

mely gazdagítja szellemed,

és fájdalmat, hogy értékelhesd,

ha apróbb öröm jut neked.

Kívánok olyan gazdagságot,

mi teljesíti vágyaid,

és veszteséget, hogy megbecsülhesd,

amikor van már valamid.

Kívánom azt, tanulj meg élni,

s taníts meg erre másokat,

úgy hagyj nyomot a föld porában,

hogy valóra váltasz álmokat.

S mikor utad végére értél,

jól esik majd, hidd el nekem,

már elmondhatod önmagadról,

hogy: - Teljes volt az életem…

Forrás ~ Internet

 

Aranyosi Ervin ~ Halottaknak napján

Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.

Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
M’ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.

Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!

Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod

- tudod - attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.

Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…

Forrás ~ Internet

Aranyosi Ervin ~ Vajon miért is jó temetőbe járni?

Vajon miért is jó temetőbe járni,
elporlott testek közt, csendben sírdogálni?
Mint kiszáradt kúthoz, jár oda az ember,
melyben nincsen élet, honnan vizet sem mer.

Minden évben egyszer ünnepelsz egy napot,
mintha a szeretted, aznap lenne csak ott.
Pedig talán sejted, nem hal meg a lélek,
elment kedveseink, másik síkon élnek.

Reájuk gondolni, bármelyik nap lehet,
sorra felidézni kedves emlékeket.
Gyertyákat gyújtani, a lángjukba nézni,
a szeretett arcot újra felidézni.

Nem kell hát megölni annyi szép virágot,
feldíszíteni egy megkövült világot,
ami kong a csendtől, lélektelen, rideg,
mely a lét súlyától az élőt sem menti meg.

Vagy Te másért jársz ki, - bocsánatot kérni?
Hiszed, képtelenség másképp utolérni?
Ám akit keresel, ott már nem találod,
siettetned nem kell korai halálod!

Hisz lelkedben ott él, kitörölhetetlen!
Mert, hát jó az Isten, sohasem kegyetlen.
Kinek sorsa egykor összefutott véled,
álmodban, lelkedben újra, újra éled.

Újra látni fogod, tudsz vele beszélni,
lesz még új esélyed bocsánatát kérni.
S Te is megbocsáthatsz régi sérelmeket,
megnyugtathatod a nyugtalan lelkedet.

Ám ehhez nincs szükség halottak napjára,
s nem kell koncentrálni bánatra, halálra,
jobb a szép dolgokat újra felidézni,
szeretted szemébe újra belenézni…

Forrás ~ Internet