Édes Jézus drága testét
Véres fára fölszegezték.
Mi egyetlen boldogságunk,
Szent keresztfa téged áldunk.

 

XI. állomás 

 

Jézust a keresztre szegezik

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot. 

„Királyi zászló jár elől, keresztfa titka tündököl, melyen az élet halni szállt, s megtörte holta a halált.” (Vexilla regis)

Ég és föld között felmagasztalva függ a Megfeszített. Karját ölelésre tárja. 

Ajkát a megbocsátás szavára nyitja: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23,24) Lándzsával átdöfött Szíve sebét menedékül adja, hogy kísértésekben, veszedelmekben mindig oda siessünk. 

Uram, keresztre feszítésed a mi művünk volt.

 A jövőben könnyeidben és véredben megtisztult lelkünk szívesen vállalja a szenvedést veled és érted.

Miatyánk...
Üdvözlégy...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!