4. Az irigység


Mások értékei láttán ébredt ellenséges indulat, mely önmagára nézve rossznak látja a másik lelki vagy anyagi javait. 
Gyümölcse a káröröm. 
Az irigység rejtettebb megnyilvánulásai:
 Az irigy ember nehezen viseli mások tudásban, tiszteletben, világi javakban vagy az életszentségben való gyarapodását; 
elhúzódik a szerencsés embertől, örül, ha az bajba jut; 
szívesen hallgat megszóló és rágalmazó beszédet; mások dicséretét kisebbíti, kedvetlenül és közönyösen beszél róluk, jó cselekedeteiket túlzott iróniával magasztalja, s ezzel eltorzítja;
 a másokat dicsérő beszédet kedvetlenül hallgatja, félbeszakítja, gúnyt űz belőle, vagyis akadályozza a tisztelet születését iránta; 
a jót elhallgatja, vagy félremagyarázza, a jó szándékot kétségbe vonja.


Blogarchívum