3. A bujaság

A nemi gyönyör rendetlen kívánásának vagy élvezésének bűnös készsége. 

„Az embert két dolog különbözteti meg az állattól: az első az evőeszköz használata, a második pedig a nemi élet kontrollja!” 

A buja emberből ez utóbbi hiányzik. 

A buja ember nem tud őszintén szeretni, nem akarja magát egy életre elkötelezni társa mellett, nem kíván boldogítani, hanem éppen ellenkezőleg: isteníti a szabadosságot, mindig csak kapni, leszakítani kíván. 

A bujaság nem ismer féket és gátat a nemi kapcsolatban, nem törődik azzal, ha bemocskolja mások becsületét, ha vét az emberi együttélés egyik alapvető és isteni parancsolaton nyugvó szabálya ellen: „Ne kívánd felebarátod házastársát…”