“A Mindenség nem értelmetlenül kattogó, öntudatlan gépezet, hanem minden ízében 

Tudatos világ, amelyet egy Tökéletes Intelligencia teremtett, sőt benne van! 

Az atomoknak is van szerény értelmük, emlékük, érzékenységük, ők is követnek valamit: egy gondolatot, egy mintát, egy energia-törvényt, amelyből kristályok, hegyek, csillagok, növények és állatok lesznek….

Ami láthatatlan, az a felfoghatatlan Bölcsesség irányító mintája, ereje, szelleme, mely mindent áthat, minden benne van és mindennel szétválaszthatatlanul egy!

Az igazság nem az, amit gondolunk – hogy mi okos emberek egy oktalan Univerzum lakói vagyunk, 

hanem éppen fordítva: mi oktalan, önhitt és buta emberek egy abszolút Intelligens világnak nem “lakói”, hanem elválaszthatatlan részei vagyunk, melyben minden mindennel összefügg!

Nem ok-okozati alapon, hanem eredendően és szétválaszthatatlanul.

 Nem tőlünk független díszletben élünk – hanem egyek vagyunk vele. 

Semmi sincs “külön”.”

 Müller Péter: Jóskönyv