GYERMEKEIMNEK

Ha majd egyszer öregnek láttok, legyetek türelmesek kérlek, és mindenek előtt próbáljatok megérteni engem. Ha majd ugyanazt ismételgetem, ne torkolljatok le azzal, hogy ,'ezt már ezerszer elmondtad', csak hallgassatok meg kérlek. Emlékezzetek majd, hogy gyermek korotokban hányszor meséltem Nektek, estéről-estére ugyanazt a történetet, amíg elaludtatok. Ha majd nem akarok megfürdeni, ne szégyenítsetek meg, ne veszekedjetek velem, hanem jusson eszetekbe, hányszor kergettelek benneteket különböző ígéretekkel az esti fürdőzés előtt. Ha azt látjátok majd, hogy tudatlanul állok az új dolgok előtt, hagyjatok időt tanulnom és ne mutassátok, hogy reménytelen eset vagyok. Emlékezzetek rá, hogy mennyi mindenre tanítottalak meg kiskorodban benneteket: szépen enni, egyedül felöltözni és megfésülködni, felvenni a kesztyűt az Élet kihívásaival szemben. Ha nehezemre esik majd a járás, hagyjátok, hogy belétek kapaszkodjam, ahogy én segítettem Nektek az első lépéseknél. Ha beszélgetés közben elejtem a szavak fonalát, ne követeljétek, hogy lehajoljak érte, csak hallgassatok meg. Amikor pedig eljönnek az utolsó napok, ne hagyjatok magamra azért, mert szomorúnak vagy tehetetlennek érzitek majd magatokat. Segítsetek az út végére érni. Én pedig egy cinkos mosollyal megköszönöm Nektek, hogy együtt töltöttük ezt az időt: Az Élet ajándékát!