Te vagy a nő! 

Te nem vagy ember és nem közülünk való. 

A becézés és imádás új szavait találtuk ki érted, a halál új formáit

, és szaggattuk az élet kereteit, hogy Te többet élhess.

 Hegyeket bontottunk le, hogy messzibb lássál. 

Kitaláltuk a telefont, hogy felhívhassad ágyadból a kedvesedet.

 Hajót csináltunk, hogy megállhass az esti szélben a jachton, lila fátylakban, kissé hunyorítva a szemed. Megépítettük a szibériai expresszt, mert hátha egyszer kedved lesz arra járni. 

Komoly nagy népek jogrendszert alkottak, hogy Te egyszer megtaposd. 

Isteneket faragtunk és hittünk, hogy érted megtagadjuk őket, 

s túl minden képén az Istenségnek, mellünket verve feléd tartottuk ajkainkat: 

Te vagy a Fény!

Márai Sándor